Wanted – Borsos József
A Magyar Nemzeti Galéria Borsos József (1821–1883) biedermeier festő és fényképész munkásságát a jövő évben tervezi bemutatni. A szakma egyik nagy adósságát kívánjuk ezzel törleszteni, mert mind ez idáig nem volt olyan kiállítás, amely az œuvre-t – a lehetőségek szerint – teljes egészében bemutatta volna.
A mellőzöttség egyik fő oka, hogy a művészettörténészek nehezen birkóznak meg egy olyan életművel, melynek feldolgozásakor szinte semmilyen komoly, eredeti forrásra nem támaszkodhatnak. A művész után – műveit leszámítva – alig maradt fenn dokumentum, életét jóformán csak a kevés számú kortársi beszámoló, az újságcikkekben megjelent közlések alapján tudjuk rekonstruálni.
Mindazonáltal a feldolgozás már csak azért is fontos, mert míg a szakma, s így a nagyközönség elfeledkezni látszott róla, a műkereskedők és természetesen a műgyűjtők mindig is számon tartották Borsost. Ennek legfőbb oka, hogy művei igazi festői kvalitásukkal kiemelkednek a magyar biedermeier alkotások közül. A minőségre mindig is érzékenyek voltak a vevők, így már a kortárs beszámolók nagy része is arról szól, hogy milyen magas összegekért keltek el a képei, a 20. századi aukciók leütési árainak vizsgálatából pedig arra következtethetünk, hogy az idő mit sem változtatott ezen.
A minőségi ok mellett azonban egy mennyiségi is befolyásolta az árakat. A fellelhető adatok alapján ugyanis a festői munkássága kevesebb, mint 200 tételből áll. Ennek sajnos csak a töredéke van ma is fellelhető helyen. Így Borsos képei igazi ritkaságok.
A kiállításon e művek mellett lehetőségünk lesz Borsos érdekes személyiségét, kalandos életútját is bemutatni. A jóképű és sikeres festőből lett fényképész, majd vendéglős alakját korabeli ábrázolások és fotók segítségével idézzük fel. Megpróbáljuk érzékeltetni azt a közeget, amelyben dolgozott, egyfelől bécsi mestereinek (Leopold Kupelwieser, Ferdinand Georg Waldmüller, Friedrich von Amerling, Josef Danhauser) és magyar kortársainak (így Barabás Miklós, Canzi Ágost, Kovács Mihály, Kozina Sándor, Tikos Albert és Wéber Henrik) munkáival, másfelől barátainak (pl. August von Pettenkofen) és megrendelőinek körét feltérképezve, beillesztve természetesen az 1848-as forradalom és szabadságharc, majd a Bach-korszak történelmi-társadalmi helyzetébe.
Borsos József munkásságát időben és műfajilag két korszakra osztva tárgyaljuk; először mint festőt mutatjuk be. Miután a korai képeit leszámítva művészünk esetében e téren látványos stílusfejlődésről nem igazán beszélhetünk, és egyéb források híján a nem datált festményeket nehezen helyezhetnénk el a szokásos időrendi elrendezésben, az egyes műveket inkább tematikus csoportokba rendezzük. Ez azért is látszik célszerűnek, mert mind az akadémiai gyakorlat, mind a számára ihletet adó németalföldi tradíciók feljogosítanak arra, hogy Borsost mint csendéletfestőt, portréfestőt vagy zsánerfestőt mutassuk be.
Borsost csendéletei kötik a legjobban a németalföldi barokk művészethez. Feltehetően Waldmüller útmutatása nyomán jutott el a bécsi képtárakba, ahol a holland képek anyagszerű festésmódja, letisztult kompozíciós módszerei hatottak rá. Itt sajátíthatta el azokat a festői bravúrokat, amelyekkel még kortársait is annyira lenyűgözte, hogy – ha rövid ideig is, de – hatással volt osztrák mesterekre. Gyümölcs- és virágkompozíciói mellett specialitása volt a barokkosan díszített iparművészeti tárgyakból alakított csendélet, aminek legszebb példáját 1850-ben a bécsi császári udvar képtára számára vették meg.
Borsos portréinak többségén kamatoztatta a többi műfajban szerzett jártasságát. Jellemző, hogy egy-egy beállítását életképi vagy csendéleti elemmel gazdagítja. E műfaj esetében adódik leginkább alkalom a megrendelői körének bemutatására. A korabeli magyar és osztrák arisztokrácia, gazdag polgárok és művészek lényegre törő jellemábrázolással, ruháik, kiegészítőik aprólékos gonddal, briliáns precizitással elevenedtek meg Borsos vásznain. Illusztrációnak elég, ha itt csak a számos helyen reprodukált Nemzetőrre vagy a nemrég a Magyar Nemzeti Galériába került emblematikus képére, a Libanoni emírként megfestett Zichy Ödön grófra utalunk.
Borsos legnépszerűbb munkái azonban talán mégis a zsánerképek voltak, legismertebb közülük a Lányok bál után, ami még Borsos életében szerepelt a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán. A megmaradt képek alapján sajnos e műfajban adódnak a legnagyobb veszteségeink: számos kitűnő életképe elkallódott. Néhányat szerencsére még a II. világháború előtt reprodukáltak, de olyan is akad, amelyről csak puszta címének említése maradt fenn. Feltételezhető, hogy csak egy részük eredeti kompozíció, más részük osztrák vagy német mesterek munkáinak másolata vagy variációja. Színvonaluk nyilván e szerint is ingadozik, egy azonban biztos: mind különös figyelmet érdemelnek. A sötét háttérből előugró, színpadszerűen beállított figurák a biedermeier korának polgári enteriőrjeit, a fénnyel teli, vidám, pajkos paraszti zsánerek a népies ízlést idézik.
Borsos második fontos művészi korszaka 1862-ben kezdődött Pestre telepedésével és fényképész-műtermének megnyitásával, amely csakhamar korának egyik legkeresettebbje lett. Celebritások, finom dámák, előkelő urak, ma ismert és ismeretlen személyiségek sora maradt fenn Borsos fotóin. Ügyes beállítások, szakmai virtuozitás jellemzik őket, esetenként a festészetből vett kompozíciós sémák elevenednek meg. Unikumnak számítanak például az 1862-es derbi győztes lovainak vagy az 1865-ös országgyűlésen részt vevő 370 képviselő arcképeinek sorozatai.
Miután mind a festészet, mind a fényképészet terén Borsos munkáit technikai bravúr jellemezte, így terveink szerint a kiállításban alkalom adódik majd mindkét művészeti ág technikai részleteiben való elmélyedésre, korabeli – esetenként magától a művésztől származó – eszközök és magyarázó szövegek segítségével.
A kiállításhoz kapcsolódó tanulmánykötet egyben Borsos teljes festői œuvre-katalógusa is lesz, amely tartalmazni fogja az eddigi kutatómunka által feltárt összes adatot, ugyanakkor támpontot ad a további kutatásokhoz.
Borsos József körülbelül 60, múzeumokba került képe mellett minél több magángyűjteményben őrzött képét is ki szeretnénk állítani. Ezért ezúton is kérjük, hogy ha tulajdonukban van – e cikkben illusztrált vagy bármilyen más – Borsos-festmény vagy grafikai mű, jelentkezzenek a bekefi.eszter@mng.hu címen. Borsos fényképészi munkásságáról mintegy 2000 fénykép tanúskodik, ebből szándékaink szerint hozzávetőlegesen 500 tételt lesz lehetőségünk kiállítani, azonban a kiállítási katalógus mellékletében szeretnénk a lehető legtöbb fényképét összegyűjteni. Amennyiben birtokukban van Borsos műterméből származó fotó, kérjük írjanak a farkas.zsuzsanna@mng.hu címre (korlátozott számban vásárolnánk a tudományos kutatás számára lényeges fényképeket).
Ahhoz, hogy jövő évi kiállításunkon a lehető legteljesebb képet tudjuk nyújtani a művészről, az itt közölt reprodukciókon néhány elkallódott művét mutatjuk be, reménykedve abban, hogy előkerülnek.