Szabó Dezső és az Atmoszféra
Kiállításajánló
Hófödte hegygerincen egyensúlyozó hegymászók, a préri fölött táncoló tornádótölcsér, papírvárként összedőlő kínai hotel, földomlás alá temetett parkoló, repülőgéproncsok között helyszínelő rendőrök. A televíziós hírműsorok unalomig ismételt képsorai köszöntek vissza az 1967-ben született képzőművész, Szabó Dezső kinagyított printjein.
Szabó Dezső: Process 003, 2008, 40x60 cm, c-print, ed5 |
A monokróm festményekkel induló Szabó nem állt be sajtóriporternek, szigorúan megmaradt a műterme falain belül. Felvételei nem a gyors exponálás és az extrém körülmények miatt elmosódottak, hanem mert finoman egyensúlyoznak a realitás és a fikció közötti határvonalon. A Black Box vagy az Expedíció című sorozata telibe találta az ezredforduló képzőművészeti fősodrát a művi Disneylandé váló valóság és a digitalizálódó hétköznapok frappáns metaforájaként. A művész igazából műanyag figurákat használt, kartondobozokat és játékautókat, de ezt csak a figyelmes szemlélő szúrhatta ki.
Manapság, túl a Mátrix-trilógia valóságrelativizáló közhelyein Szabó már nem játssza el a nagy szemfényvesztőt, kiállítja a gondosan megkomponált felvételek werkfotóit is. Amiken látszik a hegycsúcs papír széle, a párásító berendezés, a tornádót imitáló vízlefolyó, a kisautót felgyújtó kéz és a sivatagi napot helyettesítő reflektor is.
De a szimuláció nem ért teljesen véget: a veszprémi Dubniczay-palotában megrendezett Atmoszféra című kiállításon Szabó továbbviszi a gondolatmenetet, összekötve az optikai jelenségek iránti korábbi érdeklődését az időjárási folyamatokat megjelenítő szimulációs módszerekkel és a mai globális meteorológiai események iránti figyelemmel. A Leica formátumú filmre készült új felvételek az erős nagyítás miatt alacsony felbontásúvá válnak, elmosódott, festői hatást keltve. A szemcsés fotóemulzió – szemben a digitális technikával – a kép szerves részévé válik, analóg szimulációs módszerként.
Dubniczay-palota (Várgaléria), Veszprém
2010. július 2 – 2010. szeptember 26.