Marinetti nyomában - Olasz futurizmus és magyar avantgárd a Nemzeti Galériában
Gergely Mariann
Nagyvárosi dinamizmus, avantgárd paraszti jelenetek és a Casa d’Arte Futurista iparművészeti alkotásai – az olasz futurizmus második hullámának egyre népszerűbb művésze, Fortunato Depero a Nemzeti Galériában vendégeskedik.
A futurizmus és a hazai színtér kapcsolata messzire nyúlik vissza: az olasz izmus legjobbjai – még a hőskorban – kiállítottak Budapesten, a mozgalom motorja, Marinetti bizalmas viszonyt ápolt egy csinos pesti nővel, egy tehetséges ifjú magyar festőt pedig magával vitt Rómába.
A fiatal újságírónő izgatottan készülődik, hiszen élete első interjújára indul a pesti Duna Palota földszinti szalonjába, ahol a futurizmus nagymesterével, Filippo Tommaso Marinettivel találkozik. Az 1930-as évek elején járunk, amikor Marinetti az Olasz Akadémia frissen beválasztott tagjaként és Itália kulturális életének egyik utazó nagyköveteként érkezett fővárosunkba. A huszonhat éves, törékeny zsurnaliszta Gáspár Margit, aki később színpadi szerzőként tevékenykedett és 1956-ig a Fővárosi Operett Színházat igazgatta. A Láthatatlan királyság. Egy szerelem története című életrajzi regényében emlékezik vissza a Marinettivel történt első találkozására; az izgalmas interjút egy éveken át tartó bensőséges érzelmi viszony követte. Az ötvenes éveiben is vonzó olasz amorózó briliáns elméjével, szellemes szófordulataival és lenyűgöző stílusával megbabonázta a fiatal értelmiségi nőt, aki egy világhírű velencei ékszer-nagykereskedő cégtulajdonos fiától éppen válófélben volt.
A nehezen titkolható budapesti randevúk egyik epizódjaként az írónő emlékezésében a következő olvasható: „… [a koktélpartira] váratlanul és hívatlanul beállított egy csapzott festő, hóna alatt képekkel, és F.T. [Marinetti] orra alá dugta őket. A képek elég őrültek voltak ahhoz, hogy F.T. pillanatok alatt mámorba essék tőlük. Attól fogva egy sarokba húzódva kizárólag a festővel foglalkozott, mire a jelenlévők többsége sértődötten elszállingózott.” (i. m. 241. o.) Marinetti Rómába hívta kiállítani a művészt – vagyis Scheiber Hugót – és a festő pesti címére küldött kézírásos levelében (a Nemzeti Galéria Adattárában) azt is felajánlotta, hogy szívesen megnyitja a „magyar futurista” tárlatát. A Palazzo dell’ Esposizione del Sindacato Ingegneriben két termet is kiürítettek Scheiber Hugó képei számára a futuristák 1933-as, novemberi országos kiállításán, és a meghívó, valamint a helyszínen készült csoportkép tanúsága szerint valóban Marinetti mutatta be Scheiber Hugó alkotásait a római közönségnek.
Marinetti művészi aktivitása, mozgalomszervező akciói, valamint az olasz futuristák képzőművészeti alkotásai már az 1910-es évektől ismertek voltak a magyar értelmiség körében. A magyar irodalmi és művészeti folyóiratok több-kevesebb rendszerességgel hírt adtak az avantgárd irányzatot érintő (időnként provokatív) eseményekről, kiállításokról. Az 1913 januárjában a budapesti Nemzeti Szalonban megnyílt Futuristák és expresszionisták kiállításán – amint a művészettörténet távlatából azóta sokszorosan bebizonyosodott – a futurista festészet főművei (pl. Boccioni: A nevetés, 1911; Russolo: A forradalom, 1911; Gino Severini: „Pan-pan” tánc a Monicóban, 1909–11; Carrà: Galli anarchista temetése, 1910–11 stb.) szerepeltek, amelyek radikálisan átrendezték a festészetről gondolkodás alaptételeit, és hatalmas lökést adtak minden további vizuális kísérletezésnek. Az elementáris késztetés, hogy a múlt konvencióit szinte hisztérikusan lerázzák magukról és a való élet dinamikus realitását a maga komplexitásában, korszerű képi eszközökkel érzékeltessék, nagy lendületet és önbizalmat adott a kortárs művészeti kezdeményezéseknek. A tér-idő-sebesség újszerű érzékelésének és leképezésének problematikája, a dinamikus érzet festészeti (később színházi, filmes és fotografikus) megjelenítésének az alkotói szándéka a teremtő kreativitás – akár jelenünkig ható – lehetőségét indította el.
A futurista festészet újításainak igazi letéteményesei a magyar művészetben Kassák Lajos és a köré gyülekező fiatal aktivisták voltak.
A Kassák-kör háborúellenes elkötelezettsége és internacionalista beállítottsága tiltakozott közösséget vállalni Marinetti futurista mozgalmának nemzeti öntudatra hivatkozó, hódító ambícióival. Ugyanakkor a futuristák művészeti újításait, az irodalmi nyelv forradalmát, a szabad szóhasználat formabontó megoldásait, a képversek merész tipográfiáját a legnagyobb nyitottsággal és bátran alkalmazták. A futurista festészet eszköztárából elsősorban az aktivitásra és a forradalmi cselekvésre hívó momentumok érvényesültek: a harciasság dinamizmusa, az ellentétes erők ütközése, a tömegmozgások lendülete. Hevesy Iván korabeli esztétikai elemzéseiből jól látható azonban, hogy a hozzánk eleve késéssel érkezett nemzetközi stílusirányzatok (futurizmus, expresszionizmus, kubizmus) egyike sem vált kizárólagosan meghatározó tényezővé. Inkább mindezek együttes eredményeiből építkező és új világszemléletet vizionáló aktivista alkotói szándék volt az, amely új utakat keresett a magyar művészet színterén.
A MA aktivistái (Berény, Bortnyik, Uitz, Tihanyi, Schadl) mellett egy évtizeddel később, a húszas évek Berlinjében Kádár Béla és a már említett Scheiber Hugó a kubista-futurista-expresszionista irányzatok konszolidált, dekoratív vonulatát fedezték fel a maguk számára. Stilizált, leegyszerűsített formákkal, felszabdalt és önkényesen újjáépített képi síkokkal, lendületesen ívelő vonalakkal, torzított alakzatokkal kezdtek dolgozni. A futurista festészet új tematikája, a nagyvárosi élet lüktetése, a sebesség, a mozgás, a ritmus érzékeltetése elsősorban Scheiber kompozícióit jellemezte. Egyes művein felülről nézve, madártávlatból láttatta a várost, a masszává sűrűsödő örvénylő tömeget. Kádár Béla falusi környezetbe helyezett frappáns jeleneteiben a síkfelületek dinamizálásával, az elemeire bontott, megdöntött, stilizált formákkal érzékeltette a teret és az időt.
A magyar avantgárd művészek munkáiból összeállított több mint hatvan alkotás (a múzeum festészeti és grafikai kollekciójából, valamint magángyűjteményekből) az észak-olaszországi Trento autonóm tartományból a Nemzeti Galériába érkezett Depero, a futurista című kiállításhoz kapcsolódik. A tárlat olasz kurátora Gabriella Belli művészettörténész, a Mart (Museo di Arte Moderna e Contemporanea di Trento e Rovereto) igazgatója a Galleria Museo Fortunato Depero gyűjteményéből válogatta a Depero (1892–1960) életművét reprezentáló műtárgyegyüttest. A tízes években induló olasz futuristák legjobbjai (Boccioni, Balla, Carrà, Severini, Russolo) mellett kevésbé ismert, de az utóbbi években egyre népszerűbbé váló Depero Marinetti futurista esztétikájának elkötelezett híveként tevékenykedett.
1918-ig az ausztriai fennhatóság alatt álló Roveretóban élt, művészi fejlődését a szimbolizmus és expresszionizmus befolyásolta. Római utazása során került kapcsolatba a futurista festőkkel: Boccionival, Ballával, Prampolinivel. Futurista elveit a Giacomo Ballával közösen aláírt, 1915-ös A világegyetem futurista rekonstrukciója (Ricostruzione Futurista dell’Universo) című kiáltványban foglalta össze, amelyben meghirdette az univerzum újjáalkotását és a művészet kiterjesztését az élet minden területére. Futurista formakísérleteiben olyan mobil plasztikai konstrukciókat képzelt el, ahol a mozgás és hangeffektusok együttes hatása érvényesült. Rómában Szergej Gyagilev felkérésére Igor Sztravinszkij Le Chant du Rossignol (A fülemüle dala) című művéhez színpadi jelmez- és díszletterveket készített, valamint a Gilbert Clavellel közösen alkotott Balli Plastici (Plasztikus táncok) című pikto-plasztikus színdarab látványelemeit tervezte. 1916 és 1919 között abbahagyta absztrakt művészeti kísérleteit és a továbbiakban a mágikus gondolkodás vizuális kifejezése és a fantázia világának megragadása foglalkoztatta.
Képein egyfajta meta-valóságot hozott létre, egyedülálló alakzatoknak adott életet, benépesítve velük metafizikus és szürreális látomásait. 1919-ben műhely-műtermet nyitott Roveretóban, a Casa d’Arte Futurista Deperót, ahol tervei alapján dekoratív faliszőnyegeket, textileket, bútorokat gyártottak. 1929-től egy ideig Amerikában élt, létrehozta a „művészház” New York-i fiókintézményét: „Depero Futurista Házát”, ahol tovább folytatta formatervezői munkásságát. Jelentős munkákat vállalt az olasz Campari cég, a Vanity Fair, a Vogue magazinok felkérésére, valamint a Roxy Theater számára reklám- és díszletterveket készített.
A harmincas években alkotott műveire amerikai élményei hatottak, legújabb festményein nagyvárosi motívumok, felhőkarcolók, aluljárók, mechanikus látványelemek tűntek fel. 1959-ben megtervezte és megépítette az olasz futurizmus első és azóta is egyetlen autentikus múzeumát, a Museo Fortunato Deperót, amely a közelmúltban felújítva ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt. A futurizmus százéves évfordulóján közel száz alkotással Depero, a futurista a magyar avantgárd művészek legjobbjaival együtt látható a budai Várban.
______________________________________________________________
Magyar Nemzeti Galéria
Depero, a futurista és a futurizmus hatása a magyar avantgárd művészetben
2010. június 4–augusztus 22.
A kiállítás kurátorai: Gabriella Belli, Gergely Mariann