Ha valaki esetleg tavaly Hollandiában járt, és elsétált a De Bijenkorf (A Méhkas) nagyáruház amszterdami, eindhoveni, hágai vagy éppen rotterdami épülete mellett, nyilván nem kerülték el figyelmét azok a kirakatokban elhelyezett művészi installációk, melyek egy In de Maak (Készülőben) című 2021-es vándorkiállítás alkalmával azt hivatottak érzékeltetni, hogy egyes kortárs formatervezők, illetve fiatal képzőművészek hogyan reflektálnak a legendás áruházlánc százötven éves történetére. (1) Bár minden felkért alkotó (2) valamilyen más, egyedi módon közelített a témához, annyi mindenképpen összeköti ezeket a munkákat, hogy bepillantást engednek abba a hosszú és összetett alkotói (és értékesítési) folyamatba, mely egy-egy új termék megtervezésétől és elkészítésétől egészen addig tart, míg az adott árucikk (bútor, ruhanemű, cipő, táska, piperecikk stb.) forgalomba kerül, és nem utolsósorban az intenzív és hatásos reklámkampánynak köszönhetően végül vásárlóra talál. (3)

Ha belelapozunk a híres holland áruházlánc történetét feldolgozó több mint nyolcszáz oldalas kötetbe, rögtön ki fog derülni, hogy az In de Maak projekt korántsem számít egyedi vagy újkeletű jelenségnek, hiszen a De Bijenkorf – akár mint megbízó, akár mint pártfogó – szinte kezdettől fogva igen szoros kapcsolatot ápolt kortárs belsőépítészekkel, reklámszakemberekkel, látványtervezőkkel és más képzőművészekkel, akik jelentős mértékben hozzájárultak az áruházlánc sajátos arculatának kialakításához. (4) Azt is mondhatnánk, hogy a szoros összefonódás a kortárs művészetekkel az elmúlt évtizedek során a „Bijenkorf-imázs” szerves és szinte elválaszthatatlan részévé vált. (5) A következőkben ennek a folyamatnak néhány fontosabb elemét szeretnénk kiemelni. A cégalapító Simon Philip Goudsmit (1845–1889) zsidó származású vállalkozó volt, aki 1870-ben Amszterdamban, a Nieuwedijk 132. szám alatt megnyitotta De Bijenkorf névre keresztelt szerény rövidáru-üzletét. A sikertörténet azonban valójában csak akkor vette kezdetét, amikor az alapító korai halála után a cég vezetését unokaöc - cse, Aron Arthur Isaac (1866–1932) vette át. Ő volt az Amszterdam központjában, a Damrak sarkán ma is álló, Jacobus Augustinus van Straaten tervei alapján épült és 1914-re elkészült impozáns üzletpalota építtetője, és egyúttal a De Bijenkorf nagyáruház első igazgatója. (6) Tudjuk, hogy az épület harmadik emeletén, a szőnyegosztályon már 1915-ben is létezett egy kiállítóhely, az úgynevezett Oostersche Kunstzaal vagy Tapijtzaal, ahol egészen 1935-ig rendszeresen rendeztek kortárs művészek alkotásait bemutató időszaki kiállításokat. (7)

Az üzlet olyan jól ment, hogy másfél– két évtizeden belül a De Bijenkorf már más városok felé is terjeszkedni tudott, és 1926-ban Hágában, majd 1930-ban Rotterdamban is nyithatott újabb áruházat. (8) Míg a Van Straaten tervei alapján épült amszterdami üzletház homlokzata elmúlt korok stíluselemeit ötvözte, az Amszterdami Iskola építészei közé tartozó Piet Kramer által tervezett hágai Bijenkorf vagy a Willem M. Dudok-féle impozáns rotterdami épületek már külső megjelenésükben is az új időket jelezték, (9) és megnyitásuk idején rögtön a modern holland építészet emblematikus példáivá váltak. (10) A Gesamtkunstwerk jegyében megépült hágai Bijenkorf külső és belső kialakításában a szobrász Louise Beijerman, Hendrik van der Eijnde vagy Johan Polet vett részt, a lépcsőházat díszítő színes üvegablakokat Pieter A. H. Hofman, Henri van der Stok, Leo Visser tervezték. Még azt is tudni lehet, hogy az első emelet hatalmas méretű padlóburkolata Piet Kramer első felesége, Johanna van der Weide tervei nyomán készült. Itt érdemes megjegyezni, hogy a rotterdami Bijenkorf már két évvel megnyitása után, 1932-ben egy modern mesterek (Marc Chagall, André Derain, George Grosz, Juan Gris, Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee, Oskar Kokoschka, Fernand Léger, Piet Mondrian, Emil Nolde, Pablo Picasso és mások) festményeiből összeválogatott nagyszabású nemzetközi kiállításnak adott otthont, melynek anyagát jórészt Alfred Flechtheim és Daniel-Henry Kahnweiler híres műkereskedők bocsátották az áruház rendelkezésére. (11) A nagy sikerű kiállítás belépti díjaiból befolyt összeget a rászoruló helyi művészek támogatására fordították.

Érthető, hogy a második világháború, illetve a náci megszállás évei korántsem csupán üzleti szempontból jelentettek válságos időszakot a De Bijenkorf áruház túlnyomórészt zsidó származású vezetősége és személyzete számára. (12) Az 1940-es évek vége felé azonban sikerült az újrakezdés, sőt az 1950-es, 60-as évek egyfajta második virágkort jelentett az áruházlánc életében. 1948-tól indította el a De Bijenkorf az Ons Huis – Ons Thuis (A mi házunk, a mi otthonunk) programot, melynek során különféle funkciójú (háló-, nappali, dolgozó-, gyerek- stb.) mintaszobákat rendeztek be modern lakberendezési tárgyakkal, azt érzékeltetve, hogy ebben a nagyáruházban mindenki megtalálhatja az igényeinek megfelelő bútordarabokat. Egy évvel később, 1949-ben került az amszterdami Bijenkorfhoz a kiváló reklámgrafikus, formatervező és belsőépítész, Benno Premsela (1920–1997), aki különböző jeles képzőművészek és divattervezők (Annie Apol, Max Heymans, Friso Wiegersma, Martin Visser, Aldo van Eyck, Herman Gordijn, Gerrit Rietveld és mások) bevonásával, művészi kompozíciókká alakított kirakataival iskolát teremtett, és több évtizeden keresztül sikeresen irányította a nagyáruház reklámkampányait. (13) A homoszexualitását nyíltan felvállaló Premselának (akinek minimalista modorban megtervezett ikonikus Lotek lámpáját még ma is forgalmazzák) egyébként a híres divattervező Max Heymans volt az élettársa; életművükről nemrégiben egy közös kiállítással emlékeztek meg az amszterdami Joods Historisch Museumban. (14)

A már említett Benno Premsela mellett kiváló reklámszakemberek egész sora gondoskodott róla, hogy a De Bijenkorf áruházlánc szellemes szlogenjeivel, plakátjaival és állandóan megújuló, az aktualitásokra mindig az elsők közt reflektáló, művészi élményt nyújtó látványos kirakataival évtizedeken keresztül folyamatosan magára irányítsa a figyelmet, és ellenállhatatlan ajánlataival csábítsa vásárlásra a nagyközönséget. (15) Igen sikeresnek bizonyult például az az 1950-es évek derekától kezdve hosszú időn keresztül használt „Hofleverancier van Sint-Nicolaas” szlogen, mely azt sugallta a vásárlóknak, hogy a Hollandiában mind a mai napig igen népszerű Mikulásnak is lényegében a De Bijenkorf áruházlánc a fő beszállítója. 2016-ban – hogy szó szerint varázslatossá tegyék a karácsonyt – a De Bijenkorf a Noa Verhofstad színházigazgató és reklámszakember által 2011-ben alapított zaandami stúdiót bízta meg karácsonyi kirakatainak megtervezésével, és így születtek meg a Castle of Dreams, azaz az Álmok kastélya projekt részeként az amszterdami áruház mesés karácsonyi installációi. A De Bijenkorf azonban nem csupán a más áruházak által is preferált időszakokban (az aktuális tavaszi vagy őszi divat, húsvéti vagy karácsonyi ünnepek stb.) lepte meg a közönséget látványos projektjeivel és ezekhez kapcsolódó kirakataival, hanem olyan speciális alkalmakkor is, mint például 2013-ban az új holland uralkodó, Willem-Alexander megkoronázása vagy éppenséggel az amszterdami Rijksmuseum tízéves rekonstrukció utáni, ugyancsak 2013-as megnyitása. (16) 

Kevésbé ismert tény, hogy a De Bijenkorf nagyáruház önálló művészeti gyűjteménnyel is rendelkezett. Gerrit van der Wal (1905–1988), a vállalat akkori főigazgatója már 1947-ben felkérte a Stedelijk Museum igazgatóját, Willem Sandberget művészeti tanácsadónak, hogy segítségükre legyen egy önálló gyűjtemény létrehozásában. Az áruház vezetősége évi ötvenezer guldent szavazott meg a kollekció folyamatos gyarapítására, és az új szerzeményekből minden évben kiállítást is rendeztek. Sandberg egyik első vásárlása az akkor még szinte ismeretlen Karel Appel egyik műve volt, és az 1950-es évek végére már közel száznyolcvan tételes gyűjteményt hozott létre a De Bijenkorf számára a COBRA-csoporthoz kötődő és más kortárs művészek alkotásaiból. 1995- ben aztán a vállalat akkori vezetése úgy döntött, hogy képzőművészeti gyűjteményének jó részét – mintegy százhetvenhét műalkotást, köztük Jacques Lipchitz egy híres bronzszobrát, Edgar Fernhout korai önarcképét, Chris Beekman egy ugyancsak a korai szerzemények közé tartozó, még 1948-ban vásárolt alkotását vagy Karel Appel korábban évekig az amszterdami Stedelijk Museumban kiállított, Vrijheidschreeuw (A Szabadság kiáltása) címen ismert emblematikus művét – elárverezteti, és az így befolyt összegből egy új kortárs gyűjteményt hoz létre, ezzel is támogatva fiatal holland alkotókat. Az amszterdami Sotheby’s aukcióján közel kétmillió guldenes bevételt sikerült elérni – Appel említett festménye önmagában félmillió guldenért talált gazdára. (17) A második világháborút követően egyre több szó esett arról Hollandiában, hogy az amszterdami és a hágai áruházak mellett a De Bijenkorf harmadik zászlóshajójának számító, Willem M. Dudok által tervezett, de a második világháború idején jórészt megsemmisült, később le is bontott, és ma már csak archív fotókról ismert rotterdami épületet egy újjal kellene pótolni. A választás hosszas szakmai viták után végül a magyar származású amerikai építészre, Breuer Marcellre esett, aki az UNESCO párizsi székházának tervezőjeként már kellő referenciával rendelkezett. (18) Ez az 1957- re elkészült épület Rotterdam háború utáni újjáépítésének az egyik szimbólumává vált. (19) Érdemes itt megemlíteni, hogy a rotterdami Bijenkorf is igen szoros szálakkal kapcsolódik a modern kortárs művészethez.

Az épület homlokzata előtt például az orosz–amerikai Naum Gabo egyszerűen „Dolog”-ként, vagy „Stilizált virág”-ként is emlegetett – az épület átadásával egy időben, 1957-ben felállított és a közelmúltban restaurált – monumentális, cím nélküli absztrakt fémkompozíciója magasodik, melyet a művész egyik fő műveként tartanak számon; míg az épület belső terében egy Theo van Doesburg által tervezett, időközben elveszett üvegablak másolata, illetve Henry Moore egy 1951-ben készült, pihenő nőalakot ábrázoló szobra is helyet kapott. (20) A De Bijenkorf áruházlánchoz kapcsolódó látványos ünnepi megemlékezésekre egyébként már az említett százötven éves évfordulót megelőzően is több esetben sor került. 1970- ben például, az áruház alapításának századik évfordulóján Victor Vasarely műveit mutatták be az amszterdami Bijenkorfban, 2015-ben pedig De 100 mooiste affiches van 145 jaar Bijenkorf (A Bijenkorf 145 évének 100 legszebb reklámplakátja) címmel rendeztek nagyszabású kiállítást az amszterdami városi levéltárban. (21) Jellemző, hogy a nem egészen kerek évforduló plakátját az a könyvborítóival korábban már számos díjat nyert híres reklámgrafikus, Irma Boom tervezte, akinek 2014-ben a rangos holland állami kitüntetést, a Johannes Vermeer Prijst is odaítélték. (22) Az említett egyre modernebb és kifejezőbb reklámplakátok alapján – melyeket kezdetben az áruház kirakataiban helyeztek el, csakhamar azonban az utcai hirdetőtáblákra is kikerültek – nem csupán a De Bijenkorf stílus- és arculatváltozásairól, szellemes szlogenjeiről, hanem az áruházlánc által foglalkoztatott, esetenként a legjelentősebb holland reklámgrafikusok és látványtervezők közé tartozó művészekről, illetve a vállalat tudatosan felépített, sikeres üzletpolitikájáról is árnyalt képet kaphatunk. (23)

A 2015-ös esztendő egyébként más szempontból is igen fontos volt a De Bijenkorf számára. Ekkor indult be ugyanis az a mai napig tartó, Room On De Roof (Szoba a tetőn) nevet viselő, a Rijksmuseum által is támogatott projekt, melynek lényege, hogy az amszterdami Bijenkorf áruház épületének tetején kialakított stúdióban évről évre tehetséges fiatal vagy már nemzetközileg is ismert, befutott művészek számára biztosítanak lehetőséget, hogy ideálisnak mondható, nyugodt környezetben alkothassanak, és itt létrehozott műveiket aztán valamilyen formában (kiállítás, videó stb.) be is mutathassák a nagyközönségnek. (24) 2017-ben az eindhoveni Dutch Design Week alkalmából az ottani Bijenkorfban is látható volt néhány a Room On The Roof projekt során megvalósult munkákból. (25) A De Bijenkorf és a modern művészetek máig tartó sajátos, szoros kapcsolatát jól érzékelteti a bevezetőben említett 2021-es In de Maak vándorkiállítás, de megemlíthetnénk a sokak által csak a giccs koronázatlan királyaként emlegetett Jeff Koons esetét is. A művész egy 1988- ban készült, Leonardo da Vinci híres, a párizsi Louvre-ban található Szent Anna harmadmagával című műve által inspirált alkotása, a Krisztus és a bárány – mely egy aranyozott rokokó keretbe foglalt tükörre emlékeztet – az 1990-es évek közepén a Groninger Museum tulajdonába került, majd néhány évvel ezelőtt, 2017 áprilisában Marcel Duchamp-ra emlékezve, más lakberendezési tárgyak közé illesztve – mintha csak egy szokványos tükör lenne – az amszterdami Bijenkorfban is a falra akasztották. (26)

^{| 1 Lásd az áruház kulturális örökségének honlapját: cultureelerfgoeddebijenkorf.nl | 2 Suzanne Mulder, Merle Kroezen, Puck Martens, Armia Yousefi, Margherita Soldati, Lisa Konno, Camiel Fortgens, Marie Lamberechts, Flora van Egeraat, Romy Yedidia, Tess van Zalinge és Sinéad O’Dwyer | 3 Az említett 2021-es vándorkiállításról: Fiona Hering: Couture is ambachtelijk en intensief, is te zien in de etalage van de Bijenkorf. In: Het Parool, 2021. április 22.; Ella Vermeulen: Bijenkorf eert couture met „In de Maak”. In: Nouveau, 2021. április 24.; fashionunited.nl/nieuws/cultuur/in-de-maak-expositie-over-het-maakproces-van-mode-achter-de-ruiten-van-de-bijenkorf/2021030348648 | 4 John F. C. M. van Nuenen: De Bijenkorf 150 jaar. De geschiedenis van een iconisch warenhuis. Hága, Scriptum, 2020 | 5 Ez a lényegében mind a mai napig tartó folyamat akkor vált programszerűvé, amikor az 1930-as évek elején a német származású Martin Lederman lett az amszterdami Bijenkorf reklámtanácsadója, aki már 1936-ban a híres finn formatervező, Alvar Aalto alkotásait mutatta be a bútorosztályon, és kreatív ötleteivel a későbbi évtizedek során is meghatározó szerepet játszott az áruház sajátos profiljának a kialakításában. | 6 Modepaleizen in Amsterdam 1880–1960. Kiállítási katalógus. Amszterdam, Amsterdams Historisch Museum, 2007, 43–47. o. | 7 Így például az áruház első igazgatója, Aron Arthur Isaac által különösen kedvelt Co Breman, Ernst Leyden, Marius Bauer vagy G. H. Grauss alkotásaiból. | 8 A 2. világháborút követő évtizedek során még további négy hollandiai városban nyitottak Bijenkorf üzleteket: Eindhoven (1969), Utrecht (1977), Amstelveen (1998), Maastricht (2003). | 9 Willem Marinus Dudok Hilversum főépítésze volt. A Frank Lloyd Wright hatásáról is árulkodó rotterdami Bijenkorf sokban hasonlít a szintén általa tervezett, és közel azonos időben épült hilversumi városháza épületével. | 10 Jan Gratama: Het gebouw van „De Bijenkorf” in Den Haag. In: Architectura, 1925/1., 2–9. o. A hágai és a rotterdami épület összehasonlító elemzését nyújtja: G. Knuttel Wzn: De Haagsche en de Rotterdamsche Bijenkorf. In: De kunst der Nederlanden, 1931. február, 304–314. o.; Patrick Kunkel: „City of Life”. The Story of Willem Dudok’s De Bijenkorf Rotterdam. In: ArchDaily, 2015. július 4. | 11 A jeles eseményről egyes korabeli holland lapok, így például az Algemeen Handelsblad is részletesen beszámolt. | 12 Jellemző, hogy a jelentősebb zsidó ünnepnapokon a Bijenkorf áruház több évtizeden keresztül zárva tartott. Lásd: Corien Glaudemans: De Bijenkorf. In: Stichting Joods Erfgoed Den Haag, 2013. szeptember 2., joodserfgoeddenhaag.nl/de-bijenkorf-2/ | 13 Érdemes megjegyezni, hogy Benno Premsela a Paul Citroen által 1933-ban alapított amszterdami Nieuwe Kunstschool növendéke volt, ahol Alexander Bodon (Bodon Sándor) vezetése mellett sajátította el az iskola legtöbb oktatóját is jellemező német Bauhausból átvett, illetve átöröklött szemléletet. Az 1933 és 1943 között működő iskoláról: Joke Hofkamp – Evert van Uitert: De Nieuwe Kunstschool (1933–1943). In: Nederlands Kunsthistorisch Jaarboek. Leiden, Brill, 1979, 233–300. o.; De Nieuwe Kunstschool. Kiállítási katalógus. Amszterdam, Stedelijk Museum, 1992 | 14 A Benno Premsela – Max Heymans. Mannen met lef en stijl (Benno Premsela – Max Heymans. Két tökös, stílusos férfi) című kiállításhoz kapcsolódóan lásd: Yvonne Brentjens – Maaike Feitsma – Mirjam Knotter: Benno Premsela & Max Heymans. Vormgeving, couture en homo-emantipatie in naoorlogs Nederland. Zwolle, Waanders, 2015; 1962 és 1971 között Premsela a hollandiai LMBTQ+ érdekvédelmi szervezetnek, a Federatie COC Nederlandnak is vezetője volt. | 15 2008-ban, illetve 2009-ben például olyan neves holland divattervezők készítették a De Bijenkorf karácsonyi és újévi kirakatait, mint Marcel Wanders vagy Victor & Rolf. | 16 Ekkor a Studio XAG-t kérték fel a Bijenkorf áruház kirakataiban elhelyezett, a Rijksmuseum gyűjteményének egyes darabjai által inspirált művészi installációik elkészítésére. Lásd: thebwd.com/piece-of-art-inspiration-window-display-at-de-bijenkorf | 17 Modern and Contemporary Art incl. the Collection of N.V. Koninklijke Bijenkorf Beheer KBB. Amszterdam, Sotheby’s, 1995. május 30–31. Erről az árverésről: Kunstcollectie Bijenkorf brengt twee miljoen op. In: De Volkskrant, 1995. május 31., 3. o. | 18 Érdemes itt megemlíteni, hogy két további, szintén Breuer Marcell által tervezett épület is található Hollandiában. Az egyik az 1957 és 1959 között épült amerikai nagykövetség épületegyüttese Hágában, a másik pedig a Koninklijke Emballage Industrie Van Leer BV Amstelveenben található irodaépülete 1958-ból. Lásd: A. J. J. van Rooy: Gast-architect in Nederland. In: Katholiek Bouwblad, 1959/21., 321–332. o.; Wijnand Galema: Bauhaus: bagage of ballast? Marcel Breuer in Nederland. In: Nederland – Bauhaus. Pioniers van een nieuwe wereld. Kiállítási katalógus. Rotterdam, Museum Boijmans Van Beuningen, 2019, 273–282. o. | 19 A Breuer Marcell kiválasztásával kapcsolatos szakmai vitákról, illetve az 1957-re elkészült rotterdami Bijenkorf épületéről: De Maasstad, 1953/10., 170–173. o.; De Maasstad, 1957/2., 29–36. o. | 20 Az említett szobor 1975-ig kimutathatóan a rotterdami Bijenkorf tulajdonában volt, későbbi sorsa bizonytalan. Lásd: rijnmond.nl/nieuws/165552/Waar-is-het-beeld-De-Liggende-Vrouw | 21 A De Bijenkorf egyes híres plakátjait többek között olyan kiváló grafikusok készítették, mint Herman van den Boogard, Theo Stradmann, Pieter Das, John Janssen, Karl Hentschel vagy később Otto Treumann. Az említett plakátkiállításról: jpekker.nl/145-jaar-de-bijenkorf-de-100-mooiste-affiches | 22 Georgette Koning: Irma Boom: „Ik houd van supereenvoudig”. In: Independent Fashion Daily, 2015. április 7. | 23 berthi.textile-collection.nl/2015/03/28/vervolg-145-jaar-bijenkorf-100-mooiste-affiches | 24 Az első itt dolgozó művész Maarten Baas volt, akit Job Wouters, Piet Paris, Bethan Laura Wood, Rudger de Vries és Emily Forgot követett. | 25 Ekkor a következő művészek installációit láthatta a közönség az áruház kirakataiban: Sabine Marcellis, Jan Rothuizen, Part of a Bigger Plan, We Make Carpits, Bethan Laura Wood, Studio Martens & Vissers, Dave Hakkens, Job Wouters. | 26 dvhn.nl/cultuur/Groninger-Museum-hangt-in-stilte-kunst-in-De-Bijenkorf-22131809.html}