Jörg Immendorff

artanzix

Május végén, hosszas betegség után, 61 éves korában távozott az élők sorából a német kortárs festőművészet egyik kiemelkedő mestere, Jörg Immendorff. A düsseldorfi művész a német (elő)posztmodern mozgalom, az Új Vadak egyik fontos képviselője volt, színházi ember és radikális felforgató, aki nem vetette meg az élet örömeit sem: pár évvel ezelőtt hét prostituált és nagy mennyiségű kokain társaságában tartóztatta le a hatóság. Jó barátját, Gerhardt Schröder kancellárt is majmok és német zászló társaságában festette csak meg.

Beuys tanítványaként, tele maoista, felforgató eszmékkel lépett rá a képzőművészet rögös útjára a forrongó hatvanas években. Szürreálisan zsúfolt, elbeszélő jellegű, figurális festményein nem fukarkodott a nyers politikai szimbólumokkal. Leghíresebb sorozatában, az 1977-ben megkezdett Café Deutschlandban burleszkbe illő paródiát rajzolt kora társadalmáról. Pellengérre állította a hidegháborús politikát és a német nemzeti érzést, a nácizmus sötét múltjának akadozva haladó feldolgozásával együtt. A helyszín egy kelet–nyugati határon álló képzeletbeli éjszakai bár, egy sosem-volt diszkó, ahol a közélet és a hétköznapok szereplői felvonulhatnak. A Saatchi-kollekcióból származó kései darabon például koktélruhás táncosnőt, a Brandenburgi kaput, a jövőt kémlelő Hitlert, jégtáblát, munkás embert és persze önmagát sűríti össze, megjósolva a német újjáegyesítést.

R. G.

2007/3. 31. o.