Andreas Gursky
Andreas Gursky neve 2011. november 8-a óta még azok előtt is ismertté válhatott, akik korábban sohasem érdeklődtek a fotográfia iránt.
A német fotóművész Rajna II. (1999) című képe ugyanis ezen a napon felkerült a világ legdrágább fényképeinek listájára (lásd keretes írásunkat): minden eddigi fotóra tett licitösszeget túlszárnyalva 4,3 millió US dollárért kelt el a Christie’s New York-i árverésén. Aki a hírportálokról értesült az eseményről, feltehetőleg el sem tudja képzelni, hogy ennek a képernyőbaráttá zsugorított, szürke-zöld sávos, leginkább absztrakt festményre emlékeztető monoton, jó esetben meditatív hangulatú képnek mi lehet a titka.
Andreas Gursky (1955) Lipcsében született, iskoláit azonban már Essenben, majd a nyolcvanas években a düsseldorfi Művészeti Akadémián végezte, Bernd és Hilla Becher tanítványaként. Az ipari műemlékeket fotózó Becher házaspár dokumentarista módszere mély nyomot hagyott Gursky alkotásain. Pedig első pillantásra mi sem tűnne távolabbi párhuzamnak: Gursky színekben tobzódó, lüktető ritmusú vagy éppen lassított felvételnek tűnő, extrém méretűvé nagyított fotói formailag igencsak messze állnak a Becher házaspár elhagyatott ipari műemlékekről, mindig azonos háttér és fényviszonyok között készült érzékeny, fekete-fehér „portréitól”.
Gursky kilencvenes évekbeli képei még a Becherek mintájára gondosan megválasztott fényviszonyok között, egyetlen nézőpontból készített „pillanatfelvételek” voltak. Későbbi, a világ enciklopédikus rendszerezésére tett kísérleteiben a dokumentarista szemlélet továbbra is jelen van, de az óriásfotókon megjelenő civilizáció alakította táj átláthatósága, kontrollálhatósága – becheri rendszerezése – már illuzórikusnak tűnik. Az elmúlt évtizedben a szintén nagy távolságból, többnyire magasról (toronyból, helikopterről vagy egyenesen az űrből) elkattintott felvételek sorozatából Gursky komputertechnika felhasználásával konstruál lélegzetelállító látványokat. Olyan „vizuális struktúrákat” hoz létre, amelyek az adott jelenség – legyen az ember alkotta táj, épület, tömegjelenet vagy a földfelszín részlete – szerkezetét tárják fel. A Teremtő szemével nézi a világot, az emberlakta bolygót, felfedve annak rejtett mintázatát.
Fotóin a mennyiség minőségbe csap át, az egymás mellé sorolt egyedek (tárgyak vagy emberek) tömege önmagán túlmutató raszter részévé válik, új szépségeszményt teremt. Lenyűgöző képei a festmény és fotográfia határán egyensúlyoznak, részleteiben a fotografikus tárgyhűség, egészében a megkomponált festői látvány dominál. A koppenhágai Louisiana Museum of Modern Art 40 óriásfotóból és számos korai műből készülő gyűjteményes Gursky-kiállítása a jövő év elején minden bizonnyal egyedülálló élményt kínál majd.
Louisiana Museum of Modern Art, Koppenhága, Dánia
2012. január 13 – 2012. május 13.
Düsseldorfi Fotóiskola
A hetvenes évek közepén, Hilla és Bernd Becher tanítványaként a düsseldorfi Művészeti Akaadémián végzett fotósok csoportja: Candida Höfer, Axel Hütte, Thomas Ruff, Thomas Struth és Andreas Gursky. A Becher házaspár a német Neue Sachlichkeit hagyományaihoz kötődő, dokumentarista szemléletű művészetét új technika adta lehetőségekkel, személyes és kortárs szemlélettel itatták át.