SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ

Nyári különszámunk tekintettel a vakációra, a várva várt szabadtéri programokra kívül-belül zöld! Címlapunkon életerős nőalak, aki fél kézzel virgonc gyermekét emeli, másikkal pedig egy frissen plántált facsemetét serkent növekedésre.

(A kanna sem véletlenül ilyen hangsúlyos, de erről később.) A Nemzeti Múzeum egyik freskójának kortárs átirata címét tekintve A jövőbe vetett hit allegóriája egyben lapszámunk esszenciája. Gyerekek, kertek és a művészet különböző kombinációi bukkannak fel cikkeinkben akár a múltba, akár a jövőbe tekintünk. A kortárs holland kertprojektek láttán inkább optimistán tekintünk, mint aggódóan, mert azt látjuk, hogy a fiatalok a tudomány és művészet erőit egyesítve meglepően kreatív megoldásokat találnak olykor akut ökológiai problémákra is, más kertekből pedig együtt érző, befogadó közösségi teret alakítanak ki, hogy helyrebillentsék testi-lelki egyensúlyunkat. A kasseli Documenta 14 zöld/öko installációi sötétebb szcenáriót vázolnak fel, miként számos kérdést vet fel tudós és művész felelősségéről a művészeti projektként géntechnikai laborban született, halványzölden fluoreszkáló nyúl, Alba élettörténete is. 

Címlapunkhoz kapcsolódó témánk még a Múzeumkert idén esedékes rekonstrukciója, aminek kapcsán nemcsak előre nézünk, hanem a kert eseménydús múltját is felidézzük. Forradalmi nemzetgyűlés, légómedence, 56-os szovjet tankok, fák odvában évtizedekig lapuló pöttyös labdák árnyalják a nemzeti közadakozásból ültetett park (itt kerül elő majd a kanna!) történetét. A tudomány és művészet eme „szent ligetében” a gyerekek is mindig otthon érezték magukat, a Pál utcai fiúk kortársai Muzinak, sőt Muzicskának becézték birodalmukat. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor jövő tavasszal a sokat látott faóriásokat példás módon megőrző, az eredeti, 19. századi tervekhez hű angolpark nyitja majd meg kapuit, ami a mai igényeket kávézóval, játszótérrel, sok paddal és persze teljes wifi-lefedettséggel elégíti ki. Addig kárpótoljon bennünket egy képzeletbeli séta Joséphine Bonaparte egykor világhírű rózsakertjében és üvegházában. A császárné botanika (és vásárlás) iránti elkötelezettségének horribilis árát természetesen a férj, Napóleon állta. A malmaisoni kert története kapcsán szó esik egzotikus növények felkutatására indult életveszélyes expedíciókról (Alexander Humboldtéról letehetetlenül izgalmas könyvet is ajánlunk), dáliahisztériáról és arról, hogyan robbantott piacot 1809-ben a kantoni sárga rózsa. Az Európába érkezett egzotikus növények azóta annyira asszimilálódtak, hogy sokat közülük őshonosnak hiszünk, mint az egyébként Észak-Amerikából betelepített akácot, amit nálunk hol kegyetlenül irtanak, hol hungarikummá nyilvánítanak. Nemcsak az akácméz rajongóinak ajánljuk a növények politikai szempontú fel- és kihasználását érdekes megközelítésben tálaló Magyar akác előadást a Trafóban, melyben maga az Akácfa is szót kér. Kertművészeti körképünk után megnézzük, mit kezdenek a gyerekek a művészettel, különösen az iskolából kiszabadulva, nyáron, amikor mi is jobban ráérünk szórakoztatni és persze (művészetre) nevelni őket.

Lapunk állandó szerzői, foglalkozásukat tekintve is érintett anyukák (és egy apuka) tesztelték saját gyerekeiket múzeumi környezetben, megosztva velünk a tesztalanyok őszinte és néha könyörtelen ítéletét. Hogy mit szeret, mit bír és mit utál egy múzeumban az új generáció, nem lehet mindegy a hazai művészeti intézményeknek sem, hiszen jövőjük függ attól, hogy felnőttként is visszatérnek-e hozzájuk a mostani gyerekek. De aki csak nyári programajánlatra vágyik, az sem csalódik, mert ez a pár hónap nem is elég ahhoz, hogy a tesztelők által legizgalmasabbnak talált helyeket végigjárjuk. Bónuszként Kotsis Iván korszerű balatoni nyaralóit bemutató cikkünket ajánljuk, a strandra pedig egy aggódó kertész okos és érzékeny meglátásait, Rozsika Parker (nomen est omen) regényes élettörténetét.

(Sz. R. – az Artmagazin zöldreferense)