Szerkesztői beköszönő
Egy méhkasfejű szobornő van a címlapunkon, és a belső is tartogat meglepetéseket.
Mert azzal még nyilván nem olyan nehéz megbarátkozni, hogy az Európa különböző pontjain kialakított és gondozott történelmi vagy műterem-kerteket művészeti alkotásként fogjuk föl, de ott már az elszántabb határfeszegetők is meginognak, amikor arról is művészeti lapban kell olvasniuk, hogy egy kispesti családi ház kertjébe padlizsánpalánták kerültek. Jó, mindez egy amerikai művész vezetésével, önkéntesek közreműködésével, fotózva, filmezve és később a velencei építészeti biennále amerikai pavilonjában prezentálva, a fenntartható fejlődés jegyében. De e számunk még a Documenta bűvöletében állt össze, így minden van benne, hagyományos értelemben vett képzőművészet, festészet viszont alig. Nem csak azt kell újragondolnunk mi lehet műtárgy vagy ki számít művésznek, hanem azt is, mi tetszik minden ilyen felhajtásban. Vip megnyitókra akarunk járni, elegáns jótékonysági aukciókon szeretnénk üldögélni vagy megyünk mi is ásni Kispestre. Vagy mindkettő. Ez a Documenta minden esetre inkább az ásás felé lök. De addig is mint művészetkedvelők olvashatunk az első magyarországi happeningről, aztán egy olyan kiállításról ami az alvilágba kalauzolja a látogatót, tudósítunk belga szabadtéri gyűjteményről, ahol az időjárástól féltett dokumentum- és egyéb furcsa kincseket kontérekben tartják, és ha már kincsek: bizánci műtárgyakat nézegetve kell újragondolnunk Európa fogalmát, és eddigi nézeteinket a Római Birodalom hanyatlásáról. Itt hanyatlott, ott virágzott – élő organizmusnak láthatjuk ezt is. A közelgő olaszmagyar kulturális évad beharangozásaként bemutatjuk a Római Magyar Akadémiát, és öszszeállítást közlük arról, mit jelent a római ösztöndíj egy képzőművész számára. Kiderül miket terveztek a múlt század építészei és dizájnerei a gyerekeknek, vagyis merrefelé szerették volna eltolni a jövőt. Azért festményekről is szó esik, igaz kizárólag orvostörténeti szempontból nézve. És amikor fellélelegezhetnénk, hogy végre itt egy hagyományos értelemben vett, festményeket elemző művészeti cikk, arról is ki fog derülni, hogy gyakorló művész-restaurátor írta – egy filmrendező festményeiről. Végül, hogy lássuk mennyire el lehet tévedni a “minden lehet művészet” felfogást követve, illetve félreértve, egy krimi elemzését is közöljük. Üdvözlet a gyilkostól – a korlátlan művészet, ahogy Móricka elképzeli.