A ’80-as évek alternatív művészetének talán legfontosabb előzménye, illetve egy jeladó, ami akkor már Nyugat-Berlinből sugároz...

1969-ben, pont 50 évvel ezelőtt lépett először ember a Holdra, és abban az évben jelent meg David Bowie Space Oddity című lemeze is. A címadó dal elévülhetetlen mondata: „Planet Earth is blue, and there’s nothing I can do...” (A Föld bolygó kék, mégis mit tehetnék...) az elemelkedettség, a hétköznapi, földi dolgok magunk mögött hagyásának statementje. Nemcsak egy űrlény-popsztár felemelkedésének pillanata volt ez, hanem a popzene egyetemes kultúrára gyakorolt hatásának kiteljesedése, csúcspontja is. Megtestesült az addig csak a képzeletben élő, ember formájú földönkívüli, aki a magasabb régiók lakója és ismerője. Ezt persze megelőlegezte, szinte megjósolta Jules Verne, Stanisław Lem, Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick, akiket napjainkban a terraformálás1 gondolatának nagy interpretátora, Ridley Scott követ. Nekünk, magyaroknak pedig itt van Baksa-Soós János, akinek feltűnését és zenekara, a Kex működését – bár az 1968 decemberében alakult – 1969-től, a Space Oddity és a holdra szállás évétől számítja a történetírás.

Kex Oddity

A magyar popéletben extrémnek számító Baksa-Soós János személyisége és érzékenysége túlmutatott a könnyűzene keretein – a hazai neoavantgárdnak lett az ikonja. Zenekarával, a Kexszel 1969 és 1971 között adott koncertjei azonnal kultikus események lettek, olyan kultdalokat írt, mint a Zöld-sárga vagy az Elszállt egy hajó a szélben – ezek jelentek meg egyetlen kiadott kislemezükön. Performanszszerű fellépései, egyáltalán puszta jelenléte a rendszer elleni provokációnak minősült. Minden mozdulatát figyelték, az egyre gyakoribbá váló rendőri intézkedések közben általában komoly fizikai bántalmazás érte. Anyanyelvi szinten beszélt németül, ezért családjával 1971-ben Németországba disszidált. Képzőművészeti tanulmányai során többek között Joseph Beuys és Gerhard Richter tanítványa lett. Aktivitása nagy hatással volt környezetére, mindenkit munkára ösztönzött, barátainak különböző nemesi rangokat adományozott. Németországban és Amerikában Prince January, azaz Január Herceg néven állított ki és publikálta műveit. A Január név a János etimológiájából keletkezett, a hercegi rang pedig az univerzumában betöltött tisztséget jelölte. Magát elsősorban pionír, úttörő művészként definiálta, és ennek különböző változataival, fokozataival ajándékozta meg tanítványait, követőit. Pionírok, szamurájok és hercegek vették körül: Vető János például Kína Herceg, Méhes Lóránt pedig Kristály Herceg rangot kapott. Élénk figyelmét nem kerülte el semmi olyan apróság, ami az összefüggések láncolatába tartozott, gondja volt arra, hogy minden ismert teremtményt, élőt és élettelent leltárba vegyen az univerzum modellezése közben. Aki belép ebbe az univerzumba, nemcsak a gondos kertépítés eredményét látja – első ránézésre egy tárgyakból álló „naplószerkezet” juthat eszébe2, de aztán újabb és újabb értelmezések következhetnek. Hiszen az indiántörténetek relikviáinak tűnő tárgyak között rögtön szembeötlik a mélység és magasság felcserélhetősége, a teremtés játékos aktusának folyamatos, körforgásszerű ismétlődése. Mintha csak egy szerencsekerék döntené el a fent és lent váltakozását. A kiskertekben kincseket találunk, mint amikor kagylót gyűjtünk a tengerparton vagy éppen hullócsillagot számolunk az égen. És ebben a kertben megpillantjuk azt a kerámia búvárruhát/ szkafandert, ami ebben az esetben egy és ugyanaz, rajta a felirat: TERRA.

TERRA_ Life on Mars / Élet a Marson, vagy valahol máshol…

A terra a megművelésre, felfedezésre váró föld, vagy az agyag, ami formálható, a terület, ami felfedezhető, elfoglalható vagy éppen megvédhető. Baksa-Soós János esetében üvegfalak nélküli terrárium. Nem lakik benne élőlény, az emberkéz megmunkálta kis tárgyakból ítélve inkább ember utáni állapotot mutat, vagy talán a teremtője éppen csak megpihen valahol és később visszajön, hogy a nagy univerzum kis modelljét kedve szerint átrendezze. Nem ismeretlen helyekre kalauzolja a nézőt, minden tárgy ismerős, mégis egyfajta terra incognitán érezhetjük magunkat, elveszítjük biztos térérzetünket a fent és lent viszonylatában. A teremtő játszva helyezi el minden rendű és rangú teremtményét a mikrotérben. Ékszereket látunk, kis ember- és állatfigurákat, fadarabokat, porcelánt, követ, fémdrótot, popsztárok fotóit szépen, gondosan feldíszítve és elhelyezve a bolygókról és holdakról, csillagokról készült festmények előtt. Ismerős jelek a nagy, ismeretlennek vélt világban, leltár az ember számára megismerhető dolgokról, a felfogható mindenségről. Kicsit olyan érzésünk támad, mint amikor Ridley Scott Alien: Covenant című filmjében a Covenant űrhajó – fedélzetén a hibernált telepesekkel – éppen a távoli, élhető bolygó, az Origae-6 felé tart és egy mágneses viharban megsérül egy külső elem. A javítás közben különös jelet fognak, amiből lassan kivehetően John Denver Take me home, country road (Vigyél magaddal, hazaút) című száma szól. Az otthonról szóló amerikai countrydal eltéríti az űrhajósokat eredeti céljuktól. Érdekesség, hogy Január Herceg 2000-ben, éppen a filmes univerzum központjában, Hollywoodban jelentette meg Terra Forming című zenés könyvét.3

Terra Incognita

Minden utazás megváltoztatja az időhöz és térhez való viszonyunkat, de többféleképpen ragadhatjuk meg az utazás lényegét. Vagy csak a két végpontra, az indulásra és az érkezésre koncentrálunk, ami az utazást kiesett időként tételezi, mint valami hibernációt, vagy az út minden pillanatát tanulságos kalandként éljük át, amelynek során emlékeket gyűjtünk. Baksa-Soós János kis terráriumai olyan időtlen helyek, amelyek az emberi kreativitás nyomait őrzik, és amelyek igazi nyomok, illetve emlékek a homokban. Az ember kiterjesztett létezésének, az űrkutatásnak és búvárkodásnak, a megismerhető világ felfedezésének paralel szimulációja ez. Az alkotó nem klasszikus értelemben vett műalkotást hoz létre, hanem azon gondolkodik, hogy a kollektív tudatban szimbolikusnak vélt jeleken, képeken és szobrokon kívül melyek azok az üzenetek, amelyek nemcsak ránk hatnak, nemcsak a művész közönsége lesz rájuk fogékony, hanem magával a világegyetemmel is diskurzusban állnak. Ezek az apró tárgyak még akkor is képesek az alkotó üzeneteit közvetíteni, amikor az emberiség által létrehozott világ már nem lesz képes erre? A kagyló- és kavicsszerű kis tárgyak, a csillogás természetes vágya, az ember által megmunkált, feldíszített fadarabok közelebb állnak ahhoz a természethez, ami az emberi faj jelenléte után is létezni fog a Földön, mintha az ember csak asszisztálna a természet univerzummal folytatott kommunikációjához. Saját világunk határait még mi sem ismerjük pontosan, de éppen a közlekedési eszközök fejlesztésének időszakát éljük a folyamatosan táguló univerzumban. Azt, ahogy erről gondolkodunk, a művészetnek köszönhető inspirációk is meghatározzák.

Terra Romantica

A Caspar David Friedrich festészetében megjelenő, fenséges tájat csodáló kis ember a 21. századra a technológia alávetettjévé alakult. Friedrich hegyeinek és John Constable felhőinek csodálatát felváltotta a rácsodálkozás a technológiára, az emberi életen túlmutató létezés vágya. Ridley Scott a Covenantban idézi Byront, Shelleyt, egyértelmű utalást tesz Wagnerre és megjeleníti Böcklint is. Kiderül, hogy az események valójában az idegen bolygón, illetve szimbolikusan a „Holtak szigetén” zajlanak. A Take me home country road az istenek Walhallába vonulásává változik. Az android által teremtett világba a kis ember nem léphet be. Már mindegy, hogy itt a Földön vagy az űrben próbálják átvenni az emberiség feletti irányítást a komputerek, programok, vagy válnak teljesen egyenrangúvá az emberekkel. A Szárnyas fejvadászban4 az emberekre megszólalásig hasonlító replikánsok egy olyan korban lázadnak fel a mesterséges lét, az androidok sorsa ellen, amikor már megkülönböztethetetlenek a született, illetve gyártott élőlények, amikor programozhatóak az emlékek és minden kígyópikkelynek gyártási száma van. Csak a tökéletesek és a legújabb prototípusok rendelkeznek rugalmasra programozott élettartammal. Az ember vs. technológia gondolatmenetben az ember oldalára billen a mérleg, amikor 2019-ben, a „kézműves űrkutatás”, az egyén és az univerzum kapcsolatának legközvetlenebb leképezése, egy igazi személyes „art fiction” a Valahol a világűrben elsüjedt egy ürhajó című kiállítás a Paksi Képtár egyik leglátogatottabb tárlata lett. Baksa-Soós János számára mindig fontos volt a közönséggel való párbeszéd és játék, ezért ránk bízta az univerzum kertjének további gondozását.

Január Herceg Tova (Baksa-Soós János) legutóbbi kiállítása Valahol a világűrben elsüjedt egy ürhajó címmel 2019. június 21-től augusztus 10-ig volt látható a Paksi Képtárban. Installáció: Kaszáz Tamás. A kiállítás címe kiemelés B. S. J. Január Herceg Tova hajónaplójából, 1990-es évek közepe, Berlin. Forrás: Cseh Tamás Archívum / Baksa-Soós János különgyűjtemény.

^{| 1 A terraformálás bolygók és holdak földszerűvé alakítását, lakhatóvá tételét jelenti. A hőmérséklet, az atmoszféra és egyéb természeti tényezők mellett az élővilág olyan megváltoztatását, amely az ember számára is elfogadható körülményeket teremt. | 2 Várnagy Tibor: Hallo Szervusztok! Prince January: Terra Forming. In: Balkon 2002/1–2. http://www.c3.hu/~ligal/CafeTe... | 3 Prince January: Terra Forming. Klasky Csupo, 2000. Magyar nyelvű recenzió: Várnagy Tibor: Hallo Szervusztok! In: Balkon 2002/1–2. | 4 Ridley Scott: Szárnyas fejvadász (Blade Runner), 1982. Eredeti mű: Philip K Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? 1968}