A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeumban 2024. március 21. és június 9. között látogatható az Uitz Béla és az orosz ikon / avantgárd című kiállítás, amelynek középpontjában Uitz 1921–1922-ben festett, öt nagyméretű festményből álló Ikonanalízis-sorozata áll. A festmények közül három a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található, kettő azonban 1970-ben Olaszországba került, majd évtizedeken keresztül magángyűjteményekben lappangott. A kiállítás alapját e két festmény újrafelfedezése jelentette: az 1960-as évek vége óta először nyílt lehetősége a szakembereknek – és a kiállítás keretében 1923 után először a nagyközönségnek is – arra, hogy a sorozatot a maga teljességében megismerje és elemezze. Tanulmánycsokrunkban a kiállítás kurátorai tesznek kísérletet arra, hogy Uitz Ikonanalíziseit elhelyezzék a magyar avantgárd művészet horizontján, valamint az orosz avantgárd művészet és az ortodox ikonfestészet koordinátarendszerében. 

A Kassák Múzeumban megrendezett kiállításon nemcsak Uitz Ikonanalízisei láthatók először együtt, hanem az a fotógyűjtemény is, amelyet Uitz 1921-ben Moszkvában gyűjtött, és egész életén át féltve őrzött – az 1930-as évektől kezdve egészen az 1960-as évek végéig éppen az Ikonanalízisekkel együtt elcsomagolva és elrejtve. A gyűjteményről korábbi írásaiban a festő monográfusa, Bajkay Éva már említést tett, azonban a ma száz fotográfiából álló gyűjtemény korábban nem volt ismert a szélesebb közönség számára. 2016-ban, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett orosz avantgárd kiállítás kapcsán Bajkay az Artmagazinban megjelent írásában közölt néhányat a magángyűjteményben lévő sorozatból,¹ kiállításunk alkalmából pedig a teljes gyűjteményt sikerült bemutatnunk.²

A fotósorozat nagyobbrészt műtárgyakról készített professzionális reprodukciókat tartalmaz, de találhatók benne az OBMOHU (Fiatal Művészek Társasága) műhelyében, valamint az OBMOHU és az UNOVISZ (Az Új Művészet Hívei) csoport 1921-es moszkvai kiállításain készített enteriőrképek is. Az összes felvétel hátoldalán olvashatók kézzel írt feliratok, amelyek orosz és/vagy német nyelven azonosítják a képeken látható művészeket és kiállításokat. 

A gyűjtemény több szempontból is kiemelkedő. Egyrészt az Uitz által gyűjtött és megőrzött fotósorozat – legjobb tudomásunk szerint – világszinten is egyedülálló látleletét adja az 1920–1921 körüli orosz avantgárd művészetnek, pontosabban az avantgárd művészet azon szegmensének, amelyet a szovjetorosz kultúrpolitika az 1921-es Komintern-kongresszus alkalmából bemutatásra és terjesztésre méltónak ítélt. Másrészt ezen fotógyűjtemény alapján alkothatunk pontos képet arról, hogy 1921–1922-ben Uitz és Kassák a kortárs orosz művészet milyen alkotásait, művészeit ismerték, mely irányzatok és stílusfolyamatok voltak elérhetők a számukra. Harmadrészt a sorozat a nemzetközi, illetve orosz művészettörténet számára is fontos adalékokkal szolgálhat, hiszen a felvételek között egészen biztosan számos olyan műalkotás is található, amelyek mára elvesztek vagy elpusztultak. Különösen igaz ez az OBMOHU műhelyében készített anyagkísérletekre és tanulmányokra, amelyeket a művészek nem kész alkotásokként, hanem előkészítő vázlatokként kezeltek, és így is mutattak be 1921-ben. Feltételezhető, hogy az Uitz által gyűjtött fotóreprodukciók nem egyedi példányok voltak, hanem nagyobb példányszámban készítettek nagyításokat a negatívokról. Ugyanakkor az eddigiekben nem vált ismertté ehhez hasonló méretű avantgárd fotóarchívum sem Oroszországban, sem máshol a világon.

Az újonnan megismert Uitz-féle fotógyűjtemény kontextusához érdemes közelebbről megvizsgálni a bécsi emigrációban élő Kassák-kör és az orosz avantgárd művészet kapcsolatát, valamint Uitz 1921-es moszkvai útjának közvetlen előzményeit és következményeit. 

Konstantin Umanszkij bécsi előadása 

Kassák és az általa szerkesztett Ma folyóirat nemzetközi kapcsolatrendszerének talán legproblematikusabb eleme 1920–1922-ben az új orosz művészet volt. A forradalmi Oroszország avantgárd művészetéről szinte semmilyen információ nem jutott el Európába 1920 előtt. Kassák ellenben elkötelezte magát amellett, hogy a kortárs irodalom és képzőművészet teljes spektrumát megismerje és közvetítse.³ Az első híreket Moszkvából egy fiatal művészettörténész, Konstantin Umanszkij hozta, aki 1920-ban érkezett Németországba. Umanszkij adott először hírt cikkeiben és nagy sikerű könyvében a modern oroszországi művészet fejlődéséről az első világháború idején.⁴ 1920 telén Bécsbe költözött, ahol a Radó Sándor térképész által vezetett helyi Orosz Távirati Ügynökség (ROSzTA) munkatársa lett.⁵ Kassák meghívására 1920 novemberében vetített képes előadásban mutatta be az orosz avantgárd fejlődését a bécsi Freie Bewegung galériájában, ahol ebben az időszakban rendezte meg Kassák Uitz Béla kiállítását.⁶ Az estről Uitz számolt be a Mában, ez alapján Umanszkij az orosz képzőművészet fejlődését mutatta be az impresszionizmustól egészen Malevics szuprematizmusáig, valamint Rodcsenko és Tatlin konstrukcióiig.⁷ A legújabb, 1917–1918-as művészeti kísérletekről is tudott diákat mutatni Kassákéknak, amely nagy hatással volt a Ma körére.

Uitz moszkvai útja  

Uitz 1921 januárjában a Kommunisták Magyarországi Pártjának delegációjával Moszkvába utazott, ahol június végén részt vett a Kommunista Internacionálé harmadik kongresszusán.⁸ Az eseményhez kapcsolódóan az orosz avantgárd művészek különböző kiáltványokat jelentettek meg, május végén nyitották meg az OBMOHU kiállítását, június 4–8. között pedig láthatók voltak az UNOVISZ-csoport alkotásai is.⁹ Uitz Moszkvában Maleviccsel és El Liszickijjel is megismerkedett. Kiadványokat, grafikai albumokat, manifesztumokat és fotóreprodukciókat gyűjtött, majd ezek egy részét még a nyár folyamán eljuttatta Bécsben maradt társainak. Így pedig Európában elsőként a Ma szerkesztőségének kerültek birtokába az orosz konstruktivizmus legfrissebb eredményeinek dokumentumai.¹⁰ Kassáknak tehát lehetősége lett volna arra, hogy az orosz konstruktivizmus első európai közvetítőjévé tegye folyóiratát, azonban mégsem publikálta ezeket a műveket – figyelme a nyugat-európai művészet felé fordult. Kassák orosz anyagokat először csak a Ma 1922. májusi, jubileumi számában jelentetett meg. Az itt közölt reprodukciókkal azonban nem csupán az orosz művészeket, hanem nagyon tudatosan a kortárs konstruktív törekvések reprezentatív keresztmetszetét akarta megmutatni. Ezért is szerepelhetett együtt Raoul Hausmann, Oskar Schlemmer, Francis Picabia, Willi Baumeister, El Liszickij, Vlagyimir Tatlin és Man Ray is a lapszámban. 

Az Uitz által Bécsbe küldött anyagok az orosz konstruktivizmus kiemelkedő kiadványai és reprodukciói voltak. Kassák hozzájutott többek között Nyikoláj Punyin művészetelméleti áttekintéséhez, Tatlin III. Internacionálé emlékművét bemutató kiadványához, valamint El Liszickij litografált 1920-as Proun-albumához is.¹¹ A fotográfiák közül kiemelkedők Alekszandr Rodcsenko, Naum Gabo, Kazimir Malevics és Olga Rozanova művei. A Kassák által említett fotóknak csak egy része maradt fenn Kassák hagyatékában: Rodcsenko egy kioszkterve és térbeli konstrukciója, Malevics egyik kubista festménye és két szuprematista kompozíciója, valamint Olga Rozanova, Naum Gabo és David Shterenberg egy-egy képe.¹² Annak ellenére, hogy Kassák nem közölte a műveket a Mában, minden bizonnyal pontosan felismerte azok jelentőségét. A közlés egyik akadálya a nyomdai klisék előállításának magas költsége lehetett. A fotók egy részét klisíroztatni tervezte Kassák, erre utalhatnak a piros ceruzás feliratok és a helyes irányt jelölő nyilak a hátoldalukon. 

Vita a Proletkultról: Uitz és az Egység folyóirat

Kassák és Uitz között 1921 végére már feloldhatatlan ellentétek feszültek. Moszkvában Uitz azzal szembesült, hogy az avantgárd művészek a forradalmi államhatalom fontos és integráns szereplői, és nem szükséges függetlenségüket, különutasságukat hangsúlyozni ahhoz, hogy művészetszemléletüknek érvényt szerezzenek. Ezzel szemben Kassák továbbra is szkeptikus maradt a szervezett pártmunkával kapcsolatban, és elhatárolódott attól, hogy bármilyen hivatalos együttműködésbe kezdjen a kommunistákkal.¹³

Uitz 1922 februárjában végleg kivált a magyar aktivista csoportból, és májusban Komját Aladár költővel közösen, Egység címen indított új folyóiratot. Az Egység proletkultos lapnak indult, a Ma által képviselt nemzetközi dadaista iránnyal szemben a mozgalmiság, a direkt agitáció és a forradalmi tett jelszavait tűzte zászlajára. Az Egység tehát a forradalmi, agitatív, „eredeti” aktivista programhoz akart visszatérni, amely a társadalmi átalakulást segíti, és nem az Uitz és Komját szemében Kassák által ekkoriban képviselt passzív, befelé forduló, l’art pour l’art formakísérletekkel foglalkozik. Uitz úgy vélte, hogy a forradalmi (avantgárd) művészek ideológiája individuális, helytelen, azonban formailag ők alkotják meg a kollektív művészetet. Ezzel szemben a Proletkult ideológiailag helyes, és művészeti stílusában helytelen (realista). Ennek a kettőnek az egyesítésével lehet elérkezni a proletárforradalmat követő kommunista társadalom művészetéhez. Uitz úgy vélte, hogy kellő kritikai távolságból látja ezeket a folyamatokat, és az Egység programjában képes megvalósítani a két csoport által megkezdett folyamatok egyesítését.¹⁴ Uitz az Egység második számában jelentette meg az első orosz anyagokat: a Konstruktivisták csoportjának programját (Rodcsenko és Varvara Sztyepanova) és a Realista kiáltványt (Naum Gabo és Antoine Pevsner), reprodukciókkal kísérve;¹⁵ a harmadik számban pedig Malevics Szuprematizmus című manifesztumának magyar fordítását.¹⁶ Uitz saját linóleummetszetes átiratában közölte az orosz művész öt kompozícióját, saját kommentárral. 

Uitz számára a Mából való kiválásban személyes sértettség is szerepet játszhatott. Genthon István művészettörténésznek írt 1925-ös levelében Uitz magának követelte a primátust a konstruktivizmus elterjesztése tekintetében.¹⁷ Úgy vélte, hogy Kassák és Moholy-Nagy nem az általa 1921 nyarán Bécsbe küldött orosz konstruktivista anyagoktól függetlenül, hanem kifejezetten azokat másolva kezdtek bele saját geometrikus absztrakt kísérleteikbe. Kassák és Moholy-Nagy vizuális forrásai saját műveik elkészítésekor elsődlegesen a nemzetközi dadaisták voltak – Uitznak ezzel tisztában kellett lennie, hiszen a Ma helyettes szerkesztője volt abban az időszakban, 1920–1921 fordulóján, amikor Kassák első vizuális műveit készítette és jelentette meg. Szintén együtt szembesültek az orosz szuprematizmus eredményeivel Umanszkij 1920. novemberi előadásán Bécsben. Uitz 1921 januárjában hagyta el Bécset, Kassák és Bortnyik ekkoriban már javában dolgoztak később Képarchitektúrának keresztelt műveiken. 

Kassák a berlini Első orosz művészeti kiállításról

Kassák 1922 novemberében Herwarth Walden meghívására utazott Berlinbe, ahol megtekintette a Galerie Van Diemenben megrendezett Első orosz művészeti kiállítást (Erste russische Kunstaustellung).¹⁸ A szovjet állam hivatalos művészeti propagandájának részeként létrehozott képzőművészeti kiállítás több mint hétszáz munkát vonultatott fel, ezek közül három termet szenteltek az avantgárd irányzatok áttekintésének.¹⁹ Kassák hosszú írást közölt a kiállításról, amelyben kritikusan, de elismerően nyilatkozott a Berlinben látott anyagról.²⁰ Az orosz avantgárd első „öntudatos továbblépésének” Malevics szuprematizmusát tartotta, amely egyesítette az „európai” és az „orosz, az ázsiai” erőket. Kassák úgy látta, hogy a szuprematizmus nyitotta meg a fejlődés lehetőségét a fiatal orosz művészek előtt, akik létrehozták a konstruktivista és objektivista csoportokat. Kassák az avantgárd alkotások között a festészetet tekintette a legkifejlettebbnek, a térbeli konstrukciókat azonban „naiv, kisigényű munkáknak” látta. Kassák végkövetkeztetése szerint a művészet célja az, hogy a „konstruktív életformához” juttassa el az embereket, és ezen az úton indult el, ehhez adott iránymutatást a Berlinben kiállított orosz anyag. 

Az Első orosz képzőművészeti kiállítás jelentős hatást fejtett ki a közép-európai avantgárd művészeti körökben is. A jugoszláv Zenit folyóirat például októberben orosz különszámot jelentetett meg, amelynek borítóját El Liszickij linómetszete díszítette.²⁰ Uitz 1921-es moszkvai gyűjteménye tehát legkésőbb 1922 őszén már elvesztette újdonságértékét, hiszen a kortárs orosz művészet a berlini kiállítással ismertté vált a nyugat-európai avantgárd alkotók számára. Ugyanakkor a csodával határos módon fennmaradt fotógyűjtemény továbbra is kuriózum: a korai orosz avantgárd művészet időkapszulája. 

UITZ BÉLA ÉS AZ OROSZ IKON / AVANTGÁRD
Kassák Múzeum
2024. március 22. – 2024. június 9.
Kurátorok: Barki Gergely, Shah Gabriella, Szeredi Merse Pál  

1 - Bajkay Éva: Hol a kontextus? Artmagazin 14. évf. 3. szám, 2016, 58–64.
2 - Bajkay Éva: Az orosz avantgárd száz vintázs fotója – Uitz Béla 1921-es gyűjtése. In: Szeredi Merse Pál (szerk.): Uitz Béla és az orosz ikon / avantgárd. Budapest, PIM, 2024.
3 - A témáról átfogóan lásd: Oliver Botar: From Avant-Garde to ‘Proletkult’ in Hungarian Émigré Politico-Cultural Journals 1922–1924. In: Virginia Hagelstein Marquardt (ed.): Art and Journals on the Political Front, 1910–1940, Gainesville, Florida UP, 1997, 100–141; Passuth Krisztina: Tranzit. Tanulmányok a kelet-közép-európai avantgárd művészet témaköréből. Budapest, Új Művészet, 1996, 129–136.
4 - Konstantin Umanskij: Neue Kunstrichtungen in Rußland, Der Ararat 1. évf. 4. szám, 1921, 12–14; Uő.: Neue Kunst in Rußland 1914–1919, Potsdam, Gustav Kiepenheuer, 1920.
5 - Radó Sándor: Dóra jelenti. Budapest, Kossuth, 2006, 40–52. Köszönöm Mélyi Józsefnek, hogy erre a forrásra felhívta a figyelmemet.
6 - Uitz Béla: Jegyzetek a Ma orosz estélyéhez, Ma 6. évf. 4. szám, 1921, 52.
7 - Bővebben lásd: Szilágyi Jolán: Emlékeim. Budapest, Zrínyi, 1966, 149–162; Ék Sándor: Mába érő tegnapok. Budapest, Kossuth, 1968, 88–145; Bajkay 1974, 110–125; Bajkay 1987, 52–55.
8 - Christina Lodder: Russian Constructivism. New Haven – London, Yale UP, 1983, 55–72; Bajkay 2016.
9 - Ma 6. évf. 8. szám, 1921, 116.
10 - El Liszickij, Proun-album, Vityebszk, 1920. Az album egy lapja (Proun 6B) maradt fenn Kassák hagyatékában, és a Magyar Nemzeti Bank tartós letétjeként a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került, ltsz. MNB.L.2017.3.
11 - Bővebben lásd: Merse Pál Szeredi: Lajos Kassák’s Interaction with Russian Constructivism in Vienna, 1920–24. In: Isabel Wünsche – Miriam Leimer (eds.), 100 Years On: Revisiting the First Russian Art Exhibition of 1922. Köln, Böhlau, 2022, 133–141.
12 - Botar 1997, 102–103.
13 - Uitz Béla: Az orosz művészet helyzete (1921-ben), Egység 1. évf. 2. szám, 1922, 3–4.
14 - A konstruktivisták csoportjának programja és Realista kiáltvány, Egység 1. évf. 2. szám, 1922, 5–6. A Konstruktivisták kiáltványa 1921-ben még csak kéziratos formában volt elérhető, Uitz feltehetően egy ilyen másolatot hozott magával. A kiáltvány először 1922 augusztusában jelent meg oroszul. Az Uitz által közölt változat apróbb részleteiben eltér ettől. Charles Harrison – Paul Wood (eds.): Art in Theory 1900–1990. An Anthology of Changing Ideas. Oxford – Cambridge, Blackwell, 1992, 317–318 (Christina Lodder kommentárja). A Realista kiáltvány önálló röplapként, 5000 példányban jelent meg, Gabo és Pevsner szabadtéri kiállításának alkalmából. Lodder 1983, 38–40.
15 - Egység 1. évf. 3. szám, 1922, 6–7. A szöveg forrása: Kazimir Malevics: Szuprematizm. 34 riszunka, Vityebszk 1920.
16 - Uitz Béla levele Genthon Istvánnak, Párizsból Budapestre, 1925. augusztus 19., Budapest, Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet, Adattár, ltsz. 5247/1954. Közli: Bajkay 1974, 118.
17 - Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Berlinben. In: Uő.: Kassák körei, Budapest, Szépirodalmi, 1987, 14–18.
18 - A kiállításról bővebben lásd: Wünsche – Leimer 2022.
19 - Kassák Lajos: A berlini orosz kiállításhoz. Ma 8. évf. 2–3. szám, 1922, 7–8.
20 - Zenit 2. évf. 17–18. szám, 1922. Jasmina Čubrilo: Yugoslav Avant-garde Review Zenit (1921–1926) and Its Links with Berlin. Centropa 12, 2012, 234–252.