![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
A közönséget nem lehet lenézni
Erotikus viszony az anyaghoz
A Nemzeti Galéria Mednyánszky kiállításának számos remekműve egy különleges budapesti műgyűjtemény kincse. A kollekcióból 1998 őszén a Kieselbach Galériában volt látható válogatás, ahol a közönséget nemcsak a művek kvalitása lepte meg, hanem az oly különbözőnek tartott egyes alkotók és irányzatok érzékeny szemmel kialakított együttélése.
Újlak csoport, 1989–1995
Azok a csodálatos kilencvenes évek, mondhatjuk, ha végiggondoljuk, hogy az akkori struktúrák szétesése micsoda szabadságot jelentett pár évig. Be lehetett költözni használaton kívüli, a város régi életének emlékét őrző ingatlanokba, pályázni a Soros-alapítványhoz, ami akkoriban még mindent támogatott, ami a zártból a nyitott felé törekedett, közös akciókat eltervezni, majd teljesen másképp végrehajtani, figyelmen kívül hagyni az egyébként is még alig-alig éledező művészeti piacot, az állandóan változóban lévő, de merev intézményrendszert, de mindenekelőtt a műfaji határokat. És itthon még kurátorok se nagyon voltak. Az utolsó időszak, amikor a művész még önmaga kurátora.
Carlo Scarpa. Venini
Kevesen tudják, hogy Velencében a lelkiismeretes művészeti turista nem nagyon tud olyan helyet útba ejteni, amin az olaszok egyik legnagyobb mestere ne hagyta volna ott a keze nyomát.
Cézanne nem csak haladóknak
A Szépművészeti Múzeum történetének talán legjelentősebb kiállítása a Cézanne és a múlt címen, hosszú évek kutatómunkájával és kapcsolatépítésével összehozott tárlat. Koncepciózus válogatás, előképek és Cézanne-féle másolataik, korai művek, de nagy, „igazi” Cézanne-ok is: csendéletek, tájképek, portrék, fürdőzők, kártyázók, a tökéletes mű létrehozására tett kísérletek sora, termeken keresztül.
Becsillanó fény
Hermann Ildi 2012-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, de már jelentős fotós múlt van mögötte. Standfotósként kezdte, majd számos kiállításon vett részt, műveiből egyéni kiállításokat is rendezett. Nemrégiben vehette át a Lucien és Rodolf Hervé emlékére alapított és kétévente kiírt fotós pályázaton a zsűri különdíját. Lányaink című diploma-sorozata a Bálint Házban látható 2013. január 13-ig.
Raffaello budapesti ifjúja: Ippolito d’Este képmása?
Raffaello budapesti Ifjú képmása mintha az itáliai quattrocento világának megtestesítője lenne: nem véletlen, hogy a korszakot bemutató megannyi könyv címlapján köszön vissza. Lehetséges volna, hogy ez az emblematikus kép csupán valami méltán elfeledett perc-embert ábrázoljon? A kutatás évszázados vágya, hogy erre nemmel feleljen, és az ifjút a kor valamely kimagasló, nevezetes személyiségével azonosítsa. Ám az eddigi kísérletek rendre hamvukba holtak. Most Alessandro Ballarin, a páduai egyetem nagynevű professzora az esztergomi gyermek-érsek, Beatrix királyné rokona, Ippolito d’Este személyében véli megtalálni a kép modelljét.
Mire jó a kortárs árverés?
A sorozat előző részeiből nagyjából kiderülhet, hogy hányféle érdeknek kell megfelelnie egy kortárs aukciónak. Az összes szempont figyelembe vétele ugyan segíthetné a dinamikus árképzést, azonban az ezzel járó transzparencia nem kedvence a szereplők mindegyikének, így nem is támogatják kellőképpen. Hogy jó legyen a művésznek, a galériásának, az aukciós háznak, az eladónak (ha másodlagos piacról van szó), és legyen rá vevő is – nos, erre talán nem is sok az esély, ha az árverést nem találják ki és építik fel következetesen, ha nem rendelkezik kellő presztízzsel az aukciós ház, a tételsort nem az aktuális gyűjtői preferenciáknak megfelelően állítják össze, túlárazzák a tételeket vagy a vevőket nem ösztönzik eléggé a vásárlásra.
hardcore sex asian porn anal hard porn babe porn movie porn porn watch
Wagner, Velence és Mariano Fortuny
Kricsfalusi Beatrix
Christoph Schlingensief Wagner-rendezéseihez - a provokatív, vegyes fogadtatású 2004-es Parsifalhoz például - hasznos történeti adalék Keserű Luca Wagner velencei utazásairól, Mariano Fortuny festményeiről, a Wagner-operák egykori látványterveiről és a Palazzo Fortuny-ról írt Artmagazin-cikke.
Kricsfalusi Beatrix 2014. június 3-i szövegében írja, hogy Schlingensiefet „intenzíven foglalkoztatta a Wagner-életmű, és a 2000-es évek közepétől létrehozott animatográfjai csakúgy, mint operarendezései értelmezhetők a bayreuthi Festspielhaus esztétikájának médiatechnológiai újragondolásaként.”
„Ha az ember megismeri ezt a tahiti életet, más élet már nem kell neki”
Ha szeretnénk megbizonyosodni Gauguin állításáról, azonban terveink között nem szerepel a Dél-tengereken való letelepedés, akkor elég „csak” Madridig utaznunk, ahol október 9-től a jelenleg legteljesebb válogatás látható Gauguin csendes-óceáni képeiből.
A csúszdás múzeum?
Nem is olyan messze Budapesttől rendhagyó Carsten Höller-installáció működik igazi társadalomérzékeny kísérleti terepként: a zágrábi MSU-ban már három éve az állandó kiállítás részeként látható a Double Slide, azaz a Kettős csúszda. Érzékletesen demonstrálja, mennyi köze van egy koncepciónak „a való élethez”.
Artmagazin élőben dOCUMENTA(13), 2012
Az Artmagazin szerkesztőségéből idén nyáron többen is fejenként 2400 kilométert utaztunk, hogy megnézzük a világ talán legfontosabb, új irányokat kijelölő kortárs művészeti kiállítását, az ötévenként rendezett Documentát Kasselban. Élményeinket beleírtuk a lapba, de jó pár történet, háttérinformáció, vicces kaland vagy megdöbbentő összefüggés van, hogy élőben jobb. Ez volt az első Artmagazin liveact, de az érdeklődés minket is meglepő nagysága mellett nem megyünk el tétlen. Lesznek még ilyenek, mint ez a lapbemutató, ahol rengeteg képpel, előadásokkal és azokhoz hangolt falatokkal érzékeltettük, milyen volt műveket nézegetni 4000 négyzetméteren, tűnődni gazon, gaz-e vagy műtárgy, és mint Felix Baumgartner, egyben látni a világot.
Hilma af Klint, az absztrakció úttörője
Hét évvel ezelőtt valósággal berobbant a köztudatba Hilma af Klint: a stockholmi Moderna Museet rendezett neki egy nagyszabású kiállítást, ami újraértelmezésre késztette az absztrakcióval kapcsolatos elgondolásokat. Most a malmői intézményükben látható egy újabb válogatás a művésztől, amelytől hasonló sikereket várnak, mint a lassan egy évtizede debütált anyagtól. A 2013-as kiállításról Páldi Lívia osztotta meg gondolatait az Artmagazinban, cikkéből megtudható, ki is volt Hilma af Klint, illetve miként hatottak művészetére a különféle okkultista irányzatok.
A karikatúrák kora
Mit tegyünk, ha a kortárs művészet, úgy tűnik, lemondott a karikatúra műfajáról? Nézzünk régi karikatúrákat. Sok esetben ma is aktuálisak, ha pedig nem azok, akkor szépek.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)