![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
Kilencből egy
A világ minden tájáról érkezett Cézanne remekművek vendégeskednek nálunk, így talán mégsem olyan fájdalmas áttekinteni milyen remekművek tarthatták valaha otthonuknak Budapestet. Kilencük közül csak egy maradt itthon, a többiek New Yorkban, Los Angelesben, Zürichben, esetleg Philip Niarchos gyűjteményében laknak.
Körkérdés: Nekünk bealkonyult?
Október elején a Modemben megnyílt az Alkony, itthon az év megelőlegezhetően legfontosabb kortárs kiállítása, korábban Magyarországon még nem szerepelt, nemzetközi élvonalbeli művészekkel. Az Alkony egy Asimov-elbeszélés címe, a szerző azzal a felvetéssel játszik, mi történne egy fényhez és meleghez szokott bolygó népével, ha hideg sötétség köszöntene rá. A kiállító művészek Damaszkusztól Leningrádig, Londontól Budapestig, Lipcsétől Kolozsvárig, Stockholmtól Miamiig hasonló világkép-verziókat vázolnak. Munkáikon baljós előérzetek, fura árnyak, otthontalanság, bizonytalanság, a nem látható, de nyomasztó jövő képei váltakoznak.
Ahol porcelánból a kerítés is...
Viktória királynőnek bazsarózsa, Ferenc Józsefnek a petrezselyem levele, a Rothschildoknak aranylánc madarak közt, Jókainak pikkelymintás kakas – kedvencek a herendi porcelánminták végeláthatatlan sorából, történetek a porcelánról 1842 óta. Egy mára már szinte anakronisztikus műfaj múltja és jövője.
Száz év: vagány!
Kedves olvasó, képzelje el a következő kiállítást. Huszonöt terem, 185 művész, 634 mű. Ebből csak az első öt terem, azaz 125 mű: Van Gogh. A folytatásban 26 Cézanne, 25 Gauguin, 18 Signac, 16 Picasso, 32 Munch. A „maradékban” – fejenként két-három-öt-hat képpel – Bonnard, Braque, Derain, Matisse, Maillol, Vlaminck, Van Dongen, Mondrian, Hodler, Klee, Kokoschka, Schiele, Kandinszkij, Kirchner, Macke, Marc... És az egyik teremben tizenhét magyar, többek között Berény, Czigány, Kernstok, Márffy, Orbán, Perlrott, Rippl-Rónai, Tihanyi, meg Fémes-Beck, Kövesházi Kalmár, Vedres (merthogy szobrokat is kellene képzelni). Ja, és mindezt ne a mába képzelje, kedves olvasó, hanem 1912-be.
Mire jó a kortárs árverés?
A 2000-es évek legelején az addig többnyire klasszikusokkal és modernnel foglalkozó aukciósházak, a Kieselbach és Virág Judit galériája óvatosan bár, de nyitni kezdtek a kortárs művészek felé. Az új piaci szegmens (amelynek kortárs definíciója persze nem feltétlenül esett egybe mondjuk a non-profit szakma ezirányú elképzeléseivel) nem sokkal később a BÁV és a Blitz Modern árveréseivel bővült, 2007-ben pedig Virág Judit saját művész-portfolióval, programszerűen is elindította kortárs üzletágát. A 2008-as válság azonban nemcsak az árak meredek emelkedését, de a kortárs aukciózást is szinte teljes egészében megakasztotta. Sorozatunk negyedik része.
(A nyitóképen: Oleg Dou: Heart, 2007, print, 100x100 cm)
Összetett látkép
10 éves az Artmagazin – ezt talán említettük már –, és idén nemcsak hogy tíz lapszámot jelentetünk meg a korábbi hat helyett – talán ezt is említettük már –, de még egy új fejezetet nyitottunk; március végén ugyanis elindult az új, önálló felületként működő artmagazin.hu oldal. Miközben az online magazin kreatívan tudja hasznosítani a lap kincset érő, tízévadnyi tartalmát, önálló arculata, hangvétele, céljai és tervei is vannak. Somogyi Hajnalkát, az online lap szerkesztőjét kértem, hogy meséljen ezekről.
A Néphadsereg utcától a MEO-ig
Műkereskedőket bemutató, a műkereskedelem 80-as évek utáni újraindulását rekonstruáló interjúsorozatunk következő szereplője Kováts Lajos, aki igazi rendszerváltáskori karriert befutva lett beatzenészből az 1990-es évek műkereskedelmének abszolút főhőse, egy magánkézben lévő hatalmas kortárs művészeti múzeum, az azóta sajnos megszűnt MEO alapítója. Rézágy, kisipari cipő, zenestúdió a melléképületben, az első elárverezett Csontváry és a műpiac azóta meghatározóvá vált szereplői mind-mind feltűnnek a beszélgetésből kirajzolódó kortörténeti tablón.
Mire jó a kortárs árverés?
A kortárs művészeti aukciók magyarországi történetét feldolgozó sorozatunk harmadik része Kováts Lajos különböző vállalkozásairól, a Blitz Galériáról, a MEO-ról és persze az ezekhez kapcsolódó árverésekről szól.
Mire jó a kortárs árverés?
A kortárs művészeti árverések történetét bemutató sorozatunk újabb fejezete a kilencvenes évek vége és az ezredforduló viszonyait foglalja össze. Hogyan pozicionálta magát újra a BÁV, mi számított "kortársnak", mi népszerűnek, és hogyan rendezte át a képet a nagy aukciósházak és a kortárs galériák megjelenése?
Mire jó a kortárs árverés?
Miközben szépen gyarapodnak a kortárs művekre épülő gyűjtemények Magyarországon, addig a kortárs árverések enyhén szólva botladoznak, kevés kivételtől eltekintve akár imázsrombolásként is felfoghatók az idehaza eddig tett kísérletek. Vajon ennyire távol állna a magyar néplélektől a kortárs művek árverésen való beszerzése vagy a galériák, aukciós házak képtelenek megbirkózni a feladattal? Érdemes áttekinteni az elmúlt évtizedekben tett kísérleteket az élő művészek, művészet árverezésére, és talán a végére kiderül, hogy mi az a hozzávaló, ami hiányzik a sikerhez, szükséges-e több energiát és kreativitást hozzátenni, többet, mint amennyivel a klasszikusokat és moderneket értékesíteni lehet.
86,9 millió dollár először, másodszor, senki többet? Harmadszor!
Lassan közeleg az év vége, ám az aukciósházak és a galériák számára szeptembertől decemberig pörgés van. Ezekben a hónapokban minden napra esik valamilyen művészeti aukció és vásár, többnyire Európában, Észak-Amerikában, egy-kettő Ázsiában is – és itt most kizárólag a modern és a kortárs művészettel foglalkozó eseményekre gondoljunk. Szinte havonta születnek rekordleütések az árveréseken, hogy aztán a következők valamelyikén túlszárnyalják őket.
Maár Gyula, hol van?
A Hold másik oldala, avagy most talán képet kaphatunk arról, mivel tölti az idejét egy filmrendező, amikor nem forgat. Hová kerültek a színek Maár Gyula filmjeiből? Az eddig titkos életmű kiállítása és elemzése az Artmagazin 2012-es, 52. számából.
Róma a barátunk – Körkérdés
Körkérdésünk római ösztöndíjas művészeket (akik bizonyos felfogás szerint most már a római Magyar Akadémia tagjának számítanak) szólaltat meg arról, mit jelentett nekik róma, mire volt jó az ösztöndíj, mik voltak a tapasztalataik.
Keleti kérdés
Globalizmus és bevándorlás, hagyomány és multikulturalizmus, gazdagság és válság, hit és eretnekség, keresztények és muzulmánok, tolerancia és xenofóbia, integráció és kirekesztés: ez nem a mai sajtó, hanem 2012 legszebb, legizgalmasabb és legidőszerűbb kiállítása, Az Arany Bizánc és a Kelet című schallaburgi megamustra.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)