![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
Cinquecento és Quattrocento között
Megnéztem, nem is ezt mondja Gorcsev Iván, amikor Tintorettóként mutatkozik be, csak annyit mond, hogy Cinquecento, ahonnét származik, kis község Avignon és Toulon között. Mindenesetre egy életre elintézte vele a festőóriást, vagy mit, művelt ember ma is ezen röhög, Tintoretto és mi a tisztelt keresztneve? Kázmér.
A szép jegyében
Ha az ember eltölt némi időt a Magyar Nemzeti Galéria Ferenczy-kiállításának aktos termében (1), egy idő múlva légszomj kezdi gyötörni és nyomasztja a bezártság. Ritka a levegő, a kitekintés széles, de nem vezet út tovább. Az életmű, egy élet műve itt lezárul.
Leonardo Anzix
Az, hogy a művészettörténet mennyire élő, dinamikusan változó diszciplína, nem a modern és kortárs művészet vizsgálata során tapasztalható igazán, hanem az olyan agyonpublikált régi mesterek kapcsán, mint Leonardo da Vinci.
Aranyalmák tündöklése és bukása
Meissonier, Meissonier... valamit biztos látni lehetett tőle, mondjuk a Louvre-ban, de ha négyfelé vágnának se tudnám megmondani, mit. És Párizs, a világ művészeti központja, legalábbis 1860 körül mindenképpen, az ottani közönség ízlése a legkifinomultabb, ki gondolná, hogy szerintük a világ legnagyobb festője ekkoriban, az impresszionizmus születésekor, pont Meissonier?
Fatarók a festőbuzérok ellen
Van, amikor nem vagyok benne biztos, hogy nem valami játék áldozata vagyok. Már akkor is szeretném látni Ross King Sixtus-kápolnáról szóló könyvét, amikor látom, hogy Makovecz Benjamin fordításában az az egyik fejezetcím, hogy A slamasztika. Vajon hogyan mondják azt angolul, hogy slamasztika?
Az ártatlanság kora
Aki már járt a Victoria & Albert Museumban, biztosan átélte azt az élményt, hogy mindegy, mennyi ideig bolyong a múzeum végtelennek tűnő folyosóit és teremsorait zsúfolásig megtöltő sok ezer kivételesen szép, különleges vagy szokatlan tárgy között, mindenképpen azzal az érzéssel távozik, hogy töredékét sem látta a múzeum kincseinek.
A „Holland Michelangelo” Haarlemben
A jeles késő manierista festő, Cornelis Cornelisz. van Haarlem (1562–1638) nyilván igen hízelgőnek találta volna, ha már életében holland Michelangelónak titulálják. Erre a megtiszteltetésre azonban pár száz évet várnia kellett, lényegében egészen mostanáig, amikor műveiből ilyen hangzatos címen rendeznek egy 2012 szeptemberében nyíló monografikus kiállítást a haarlemi Frans Hals Museumban. Bár a művész maga is a város szülötte volt, a kiállítás kurátorai talán azért nem „A haarlemi Michelangelo” címet választották, mivel ilyen néven rendszerint egy másik haarlemi festőt, Maarten van Heemskercket szokták emlegetni.
Kapitalizmus és szocializmus és skizofrénia
Zuhog az ész / a gazdátlan tényrakásokra. A Société Réaliste jelekben, ikonokban, színkombinációkban, titkosírásokban, globális és lokális utalásokban tobzódó kiállításáról akár e Petri-kétsoros, az Építkezés is eszünkbe juthat. Az empire, state, building tébolyító mennyiségben zúdítja a látogatóra az észben megfürdetett ténycsoportokat: demarkációs vonalakból és valutajelekből képzett ábécét, Auguste Comte ihlette csillagnaptárat, a világ zászlainak színátlagát és számos új, a kiállítás párizsi állomása óta született művet – Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy duója egy pillanatra sem áll le.
Döntetlen – Iksz
„Nézz szét ezeken a.
ezt mind én hagytam abba.
Amikor a legkevésbé szerettek volna abbamaradni.”
(Petri György: Büszkélkedés)
Aranyló fénysugarak Boskovits Miklósnak
Firenze az idei nyár legragyogóbb időszaki kiállítását az Uffizi képtár első emeleti termeiben rendezte meg: Aranyló fénysugarak. Az internacionális gótika művészete Firenzében 1375-től 1440-ig (Bagliori dorati. Il Gotico Internazionale a Firenze 1375–1440) címmel. A „reneszánsz hajnalaként” is emlegetett évtizedeket a képtár több mint száztíz oltárképpel, bronz- és márványszoborral, miniatúrával, falról leválasztott freskóval mutatja be, köztük Masaccio, Donatello, Fra Angelico, Ghiberti, Masolino, Uccello munkái.
Egy irritálóan érdekes életmű: Berki Viola
Berki Viola műveit ma is sokan szeretik. A laikusok is szimpátiával tekintenek ezekre az artisztikus értelemben vett „szép” képekre – a festmények, rézkarcok, szitanyomatok a gyenge ismertség mellett is népszerűek a közönség körében.(1) Irritálóan érdekes életmű, művészettörténeti kontextusa azonban máig érdemtelenül elhanyagolt.
Más agyával a csalánt
Pécsről jövök, ki vagyok kupálva, színházi találkozó volt, még azt is elmondták, hogy ááh, Nyugaton már nincs is tapsrend egy előadás végén, lassan nem is tapsolnak, annyira közönséges a dolog, már a szó szoros értelmében is. Biztosan így van, nem azért mondom, bár én szeretem, ha tapsolnak, de ha sikerül elterjeszteni, hogy a kultúrember vigyázó szemét legalább Bécsig veti, és nem ütögeti össze a tenyerét, jól fogok szórakozni. Bizonytalan nemzet vagyunk, szeretjük, ha megmondják, hogyan kell viselkedni.
A sokat látott kép
Jó esetben mi már nem leszünk sehol, csak a csontjainkból építenek várat, amikor a festmények, amiket nézegetünk, még mindig közönyösen lógnak egy falon. Sohase fogjuk megtudni, hogy a nemrégiben megkerült Szerelmesek találkozását Csontváryként őrzik-e majd valamelyik kontinensen, egy Európai Művészetek Múzeumában, vagy a jin-jang jel furcsa variációjaként kínai magángyűjteménybe kerül.
Színút – A színkompozíció párhuzamai Csontváry Kosztka Tivadar és a Nyolcak festészetében
Csontváry Kosztka Tivadar és a Nyolcak festményei néhány hónapon át – térben és időben – közel kerültek egymáshoz Pécsett, Európa Kulturális Fővárosában. No de, kérdezhetnénk, miért érdekes ez? Csontváry húsz évvel volt idősebb Kernstok Károlynál, a Nyolcak doyenjénél, társadalmi beágyazódásuk, világnézetük, politikai felfogásuk között pedig hatalmas a távolság.
Márkus Lili
A két háború közti iparművészet elfeledett alakja az a Márkus Lili, aki karrierjét 32 éves korában, nagypolgári asszonyként kezdte, részt vett az 1935-ös brüsszeli, az 1937-es párizsi világkiállításon, majd Angliában mindent kénytelen volt újrakezdeni. Kivételes és tipikus művésznősors, újrafelfedezett életmű, magyar népművészeti formakincs a modernizmusban.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)