![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
Mario Testino – Nem a ruha, a Nő!
Mario Testino ötvennégy képet bemutató legújabb kiállítása a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban várja szeptember közepe óta az igazi high-fashion kedvelőit. A kiállítás címe, Todo o Nada (Minden vagy semmi), Testino állandó, két alapvető alkotóelemére utal – divat és meztelenség. A világhírű, legendás perui fotós megint egy izgalmas összeállítással tiszteleg örök témája, a Nő előtt. Letisztult, érdekes, intim beállítások, hihetetlen szépségű modellek, színésznők.
Fakó Árpád: Húshangok
Sajnos nem juthat közelebb Fákó Árpád Húshangok című kötetéhez és a tokban rejtekező három CD-nyi zenei anyaghoz az, aki – jó szokás szerint – csak történeti/művészeti háttér-információkra figyel. Nem létezik olyan interdiszciplináris szempontrendszer, mely lehetőséget adna arra, hogy az egykori Hús zenekar és a Millenniumi Földalatti Vasútvonal 21. századi főnixkedését érvényes szavak ketrecébe zárjuk.
Egy világpolgár művész utazásai térben és időben
A hazai közegben a kiállítások kapcsán főleg az ún. intézményi sztárkiállításokról esik a legtöbb szó, pedig a sztárkiállítás kifejezést úgy is megközelíthetnénk, hogy a (művész)sztárok kiállítása. Ebből a szempontból mindenképp figyelemre méltók Tót Endre ez évi megjelenései a nagyvilágban.
Iván, ez csak jó?
Mielőtt aukciós szupersztárrá és befolyásos bauhäuslerré vált volna, Moholy-Nagy László az első világháborús lövészárkokban kuporgott. Onnan küldözgette barátainak kis rajzokkal ellátott képeslapjait. Most induló sorozatunkban Moholy-Nagy László unokaöccse tárja olvasóink elé az általa összegyűjtött képeslapsorozatot, vagyis a Bauhaus-korszak előtti évek dokumentumait, családi emlékekkel eégszítve ki a belőlük kirajzolódó eseménytörténetet. Adalékok és zsengék - egy rendhagyó karrier tétova kezdőlépései.
Ódon falak és white cube
Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat beharangozó terveivel szemben (Artmagazin 2006/3. 28–30. o.) a képzőművészet kissé háttérbe szorult Pécsett. A Nagy Kiállítóterem áldozatul esett a halogató és impotens előkészítő hercehurcának.
Molnár Farkas három arca
A Pro Pannonia kiadó 2006 óta sorra adja ki a Pécsről elszármazott világhírű Bauhäuslerekről szóló köteteit. Most készült el a Molnár Farkasnak emléket állító kétnyelvű könyv. A remek reprodukciókkal és fakszimile forrásokkal ellátott kötet a művész összes arcát sorra veszi.
Nemzeti önképünk nagy temetője
Ravennában temették Rómát, Mohácson temették nemzeti nagylétünket. Nemzeti nagylétünk emlékét pedig éppen most temetik Budán, a Nemzeti Galéria kiállításán. Nyilván nem rosszindulatból teszik, mondhatni nem is azért teszik, mert tenni akarnak valamit. Nem akarnak semmit, de a múzeum ilyen műfaj, időnként kiállításokat kell benne tartani. Hogy pontosan miért a nemzeti önkép a téma, azt nehéz megmondani, vagy nehéz nem megmondani, a nemzeti önkép mindig lehet téma. Ha van róla mit mondani.
A Bauhaus, avagy a magyarok kimenetele
„Az a modern ház, aminek lapos teteje van és rikító kék vagy zöld a színe, stílusa Bauhaus, berendezése csőbútor, beépített fürdőkáddal és kaktuszvirággal.” Becz Jenő 1936-os, végül is frappáns összefoglalója az a sztereotípia, ami a Bauhaus említésekor azóta is az átlagember eszébe jut. Ha azonban valaki végigjárta a pécsi kiállítás termeit, és a katalógust is figyelmesen elolvasta, Bauhaus-felfogása jelentősen változhatott – főleg mert történeti összefüggések között találta magát, illetve a Bauhaus történetét a magyarok szerepének szempontjából látja majd. Úgy tűnik, a művészettörténész-szakma farkastörvényei megköveteltek egy ilyen válogatást – meg kellett próbálni kicsit arrébb lökdösni a Bauhaus archív dokumentumhegyein üldögélő németeket, és helyet csinálni a nemzetközi szakirodalomban méltatlanul keveset említett magyaroknak. Vagyis azoknak, akik a pont akkor szétesett Osztrák–Magyar Monarchia magyarországi részéről érkeztek német nyelvtudás birtokában a Bauhausba, illetve akik magyar, vagy nem sokkal azelőtt még magyar területről követték őket az évek során először Weimarba, majd Dessauba.
Kína az élre tör
Kína megelőzte 2010-ben Nagy Britanniát, így a második a nemzetközi műkereskedelemben – állítja egy tanulmány. Egy másik jelentés szerint már az Egyesült Államokat is lehagyta!
A fáktól nem látszó erdő
Január 10-ig látható még a Nemzeti Galériában az a nagyszabású kiállítás, ami a kétszáz éves müncheni festőakadémia magyar festészetre gyakorolt hatását mutatja be München magyarul - magyar művészek Münchenben 1850-1914 címmel. Highlights! Igaz, kicsit megkritizálva.
Artmagazin 2011/1.
Címlapon Tihanyi Lajos nem túl ismert, hajlongó férfiaktja, hiszen a Pécsett turnézó Nyolcakról tudunk még újat és meghökkentőt mondani. Ahogyan a legendás '57-es Tavaszi Tárlat is őriz még titkokat, nem beszélve a felfedezésre váró, art deco kerámiákat készítő Drasche-gyárról vagy a kiváló pécsi fotósról, dr. Szász Jánosról. Műtermében kerestük fel a leghíresebb kortárs kínai művészt, Ai Weiweit és elbeszélgettünk a Műcsarnok volt igazgatójával a kiállítóhely perspektíváiról. Szaktudomány, rejtély, felfedezés, Vermeer riválisától Gertrude Steinig, Vaszary Jánostól Ed Templetonig. És egy kis plusz: dizájnvásár és műtárgy-börze.
Nagy kortárs aukciók
A régi mesterek és a modern szekció után február közepén a két nagy aukciós ház megrendezte a kortárs művekre specializált árverését is.
Giacometti hamisítók börtönben
Hamisítás miatt ítéltek két évig tartó szabadságvesztésre három gyanúsítottat – írta az Art Newspaper.
A zarándok célba ért
A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának gazdag gyűjteménye mintegy háromezer festményt számlál. Ennek nagyjából egyharmada szerepel az állandó kiállításon, de a raktárban őrzött darabok többsége is a szakmabeliek számára jól ismert, szakkönyvekben publikált és speciális időszaki kiállításokon bemutatott mű. Ritka tehát a gyűjteményben az olyan festmény, amely még soha, semmilyen alkalomból nem volt látható a nagyközönség számára. Nem sok esély van rá, hogy ezek közül valamelyiket egyszer csak remekműveknek kijáró fogadtatással vezetik be az elit társaságba, méghozzá a világ egyik legnagyobb presztízsű kiállítóhelyén. Most mégis ez történt az eddig leginkább csak leltári számán, 1084-esként emlegetett apró képpel, amelynek a londoni Royal Academy of Arts színpadán adatott meg a megkésett debütálás lehetősége. Mellette a feliraton pedig egy igazán jól csengő név virít: Luca Signorelli.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)