![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
Lost and found – Büszkeség és balítélet
Hihetetlenül nagyszámú Mednyánszky-kép bukkant fel ömlesztve nemrégiben Angliában, egy vidéki aukciós-ház kínálatában. Az előzményekről és körülményekről a Mednyánszky életmű kutatójának beszámolója következik.
Szexklub a Secessionban
Forr a botrány a sokat látott bécsi Secession körül. Még a magyar sajtót is bejárta a hír: szexklub nyílt a bécsi szecesszió egykori központjának aranyleveles kupolája alatt. „Erkölcsi hanyatlás” – dörögték a politikusok. Az akcióért felelős kortárs művész és a múzeum vezetése örül a hírverésnek, éppen az volt a céljuk, hogy társadalmi vitát gerjesszenek. Állítólag ebből a célból kerültek a Secession termeibe a giccses szobrocskák, a pamlagok, az erotikus festmények és filmek.
DDR manierizmus
Kinek a köpönyegéből bújtak elő a Lipcsei Iskola fiatal kortárs sztárfestői, például Neo Rauch vagy Matthias Weischer? Mindannyian a neves Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán tanultak, ahol olyan professzorok fordultak meg korábban, mint Werner Tübke. Tübke a hivatalos szocreál festőművészet képviselője volt, elkötelezett (?) kommunista, aki zavarba ejtő ötletességgel keverte egymásba a munkáshatalmat és a művészettörténetet. Kivételes mesterségbeli tudásról árulkodó, eklektikus vásznai előtt mind a mai napig tanácstalanul áll a német közönség, pedig egymást érik a ’89 előtti időkre emlékező jubileumi tárlatok. Manír, professzionalizmus, politika és történelem – nehezen emészthető elegyben.
Legújabb kori művészet
A Corvina Kiadó végére ért a három éve útjára bocsátott vaskos művészettörténeti albumsorozatának, ami a nyolcvanas-kilencvenes évek – minden könyvtárban ott álló – spanyol változat hagyományát folytatva a széles közönség számára közvetíti a tudományos kutatás aktuális állását.
Madárlátta királylányok
A középkori Katalónia és Magyarország kapcsolata történészszemmel elmesélve, műtárgyak kíséretében. Pecsétes oklevelek, román oszlopfők, gótikus síremlék-faragványok, püspöki ornátusok és reneszánsz kódexlapok, háromdimenziós székesegyház-rekonstrukcióval, kentauros aquamanilével és poncolt tarsolylemezzel társítva.
Kincsek az Adattárban
„Kedves Barátom, Nagyon kérlek, hogy addig, míg velem és Grünwalddal, meg a 8:asokkal, akik szintén felkeresnek, nem beszéltél, ne lépj érintkezésbe se Lyka, se Gerővel. Ez igen fontos. Ha beszélsz velük, vége mindennek. Nagyon kérlek, izend meg: legsürgősebben hol és mikor beszélhetek veled ma délelőtt? A régi változatlan szeretettel ölel tisztelő híved, Rózsa Miklós” – A Művészház papírjára írt üzenet Kernstok Károlynak szólt, valamikor az 1910-es évek elején született, szerzője a fáradhatatlan, örökmozgó művészeti menedzser, Rózsa Miklós.
Ütött az óra – avagy a láthatóvá tett időképzet
Ki gondolná, hogy a precíz óraműszerkezet kidolgozása és az órahasználat széles körű elterjedése hatással lehet a művészetelmélet téziseire is? Pedig így van: az időmérés pontosságának radikális fokozódása előhozta a képen ábrázolható pillanat problémáját.
Művészeti kurzus a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a KOGART Művészeti Akadémia szervezésében
2010. február 25-én a Képzőművészeti Egyetem programkínálata újszerű kezdeményezéssel bővül. A Kogart Művészeti Akadémiával együttműködésben féléves kurzust szervez, amely harminc órát foglalva magába, betekintést enged a képzőművészeti technikák műhelytitkaiba. Az egyetem neves képzőművészekből és művészettörténészekből álló oktatói által tartott bemutatókon folyamatában figyelhetik meg a technikai eljárásokat, egy rézmetszet vagy egy olajfestmény készülését. Az oktatók között megtalálhatjuk Révész Emesét, Radák Esztert, Sturcz Jánost és Körösényi Tamást is. A harminc részes előadássorozat sorra veszi a legfontosabb grafikai, festészeti, szobrászati technikákat, betekintést nyújt az anatómiai ismeretekbe, látvány- és díszlettervezésbe, alkalmazott grafikai eljárásokba és az új médiák (fotó, videó) körébe. Az egyetem Andrássy úti és epreskerti műtermeiben zajló gyakorlati bemutatókat a technikák történeti fejlődését megvilágító elméleti előadások egészítik ki. A kurzus tandíjaiból származó bevételekből a Képzőművészeti Egyetem és a Kogart közösen két hallgató egy éves alkotómunkáját támogatja egy éven át.
A Transitland-projekt
Nemrég jelent meg a Transitland. Közép- és kelet-európai videoművészet 1989–2009 című digitális antológia, amely harmincegy ország művészeinek összesen száz videoművészeti alkotását foglalja magában. A Ludwig Múzeum 2009-ben kiadta a Transitland. Video Art from Central and Eastern Europe 1989−2009 című, háromszáz oldalas angol nyelvű tanulmánykötetet. A hordozható videokamera megjelenése egyre szélesebb rétegek számára tette lehetővé a mindennapi és társadalmi események azonnali rögzítését és terjesztését, így tulajdonképpen segített a szovjet modell információkontrolláláson alapuló stratégiáján léket ütni. Az egyes országok rendszerváltásakor hogyan váltotta fel a kezdeti illúziókat és olykor indokolatlanul nagy reményeket egyfajta kijózanodás és másnaposság? A különböző társadalmi csoportok és az egyének hogyan kezelik a konfliktusokat, illetve mit eredményez a demokrácia alapját jelentő nyilvános vitára való képtelenség? Hova vezethet a nemzeti és vallási identitások konfliktusa? Hogyan voltak folytathatók az egyéni életutak a nagy átrendeződések közepette, és hogyan viszonyulunk a múltunkhoz? A Transitland-projekt ezekre a kérdésekre kereste a választ. Létrejöttéről a két magyar közreműködő, Kálmán Rita és Stepanović Tijana beszél.
Rendszerváltás tíztől négyig
„Zárva vagyunk” – mondja a Kiscelli múzeum portása olyan arckifejezéssel, mintha fogalmatlan külföldi lennék, aki azt hiszi, neki áll a világ, és történetesen este nyolckor szeretne megnézni egy kiállítást. Rémülten nézek az órámra, hogy talán időviharba kerültem, és hiányzik néhány óra az életemből. De nem, még csak fél öt van. Zavaromat látva a portás megjegyzi: „A múzeum négykor zár.” Értem, tíztől négyig. Abban az idősávban, amikor a tömegek köztudottan a városban korzóznak, beülnek egy kávéra, megtekintenek egy kiállítást, majd elgondolkozva nézik a sárguló faleveleken kopogó őszi esőt.
Idegen kéz
Én már láttam Cecilia Galleranit. Kétszer is. Odahaza, ha neki egyáltalán az a hazája, a Czartoryski, vagyis a Muzeum Narodowe w Krakowie. Mindenesetre valaki ihletet kapott ettől a sok w-től, és belefestette a képbe, a bal felső sarokba, hogy LEONARD D’AWINCI. Kétszer láttam, mindkétszer előtte volt az a vastag díszkötél, talán ugyanaz, ami most itt van, a Szépművészetiben, hogy kicsit távol tartsa a nézőt, és úgy emlékszem, próbálták becsben tartani, vörös szőnyeg vezetett hozzá, de olyan idegen volt szegény abban a nyekergő parkettájú teremben, mindenféle sátrak, tatár kardok és buzogányok között, hogy megesett az ember szíve rajta.
Egy jelenség szétszálazása
Első pillantásra megdöbbentőnek tűnhet, hogy a kortárs képzőművészet fellegvárának tekinthető LuMúban kiállítást szentelnek a száz éve Fehérvárcsurgón született szobrásznak. Hiszen Amerigo Tot életművét belepte a por: nemcsak hogy választott hazája, Olaszország képzőművészeti lexikonjai feledkeznek el róla, neve nem mond semmit azoknak sem, akik Magyarországon a hatvanas évek után születtek.
Kortársak az Eiffel-toronyba?
A francia kultúrpolitika továbbra sem mondott le a kortárs képzőművészet népszerűsítéséről. A versailles-i palotába a nagy felháborodást kiváltó amerikai giccs-szupersztár Jeff Koons után japán követője, az ázsiai képregényeket képzőművészetté átformáló Takashi Murakami érkezhet. De nem csak a Napkirály rezidenciáját borítja el a kortárs művészet, hanem a Louvre klasszikus tereibe is beszivárog. Anselm Kiefer és Cy Twombly után a múzeum a nyolcvanhárom éves mestert, François Morellet-t kérte fel, hogy geometrikus absztrakt üvegablakot tervezzen a Richelieu-szárnyba. Sőt, a kiszivárgó hírek szerint már az Eiffel-torony se kerülheti el a végzetét!
Botticelli Frankfurtban
Hiába áll előkelő helyen a Vénusz születése a legnépszerűbb festményposzterek nemzetközi rangsorában – és hiába vezeti a szemérmes szerelemistennő a képből absztrahált kisbronz-szuvenírek mezőnyét – Botticellinek ritkán szentelnek nagy nemzetközi kiállítást. Nem a közönségszeretet hiánya miatt, hiszen a publikum a 19. század vége óta él-hal a mívesen megrajzolt, angyali szájszögletekért és a dekoratív virágmintákért.
Festőélet Magyarországon VIII. – Beszélgetés Ujházi Péterrel
Kevés szórakoztatóbb emberrel találkoztam, mint Ujházi Péter, de a tekintete célratörő, vesébe látó. Pontosan felmérni a dolgokat, s aztán csak lazán, átabotában lefesteni őket: ez volna az egyre keresettebb mester, Ujházi Péter titka? Először legalább tematikusan próbálom őt elhelyezni, dacolva az empirikus tapasztalattal, hogy a skatulyák elől minden valamirevaló festő hanyatt-homlok menekülni szokott.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)