A Sotheby'snél véget ért a recesszió?
A nemzetközi műkereskedelem kapaszkodik. A nagy vásárok rezzenéstelen arccal kínálják portékáikat, az aukciósházak diszkrét karcsúsítás közepette próbálják fenntartani a normál ügyvitel látszatát. Mindenki bizakodó és várja a pangás végét. A számok viszont kegyetlenek: a tőzsdén jegyzett Sotheby's részvényesei ismét esést könyvelhettek el a harmadik negyedévben. De rögtön érkezett a jó hír is. Az árverezőház november eleji impresszionista és modern aukciója hatalmas sikert aratott. A kritikusok az árverés kapcsán már azt is leírták: „a recessziónak vége”.
Meztelen diploma
Zolnay Pál 1973-ban bemutatott Fotográfia című filmjének főhősei – a fotós, a retusőr és az énekes – vidékre utaznak, ahol házról házra járva ajánlják fel a helybelieknek, hogy fotót készítenek róluk és környezetükről, illetve amennyiben erre igény van, felújítják régi képeiket. A fényképek ürügyén zajló beszélgetésekből megrázó sorstörténetek mellett a fotós és a retusőr konfliktusa rajzolódik ki, mindebből pedig a dokumentum és fikció általános ellentmondása.
Vigyázat! Frissen mázolva! I.
Konok Tamás festőművészt valamikor ez év késő tavaszán felkereste egy gyűjtő ismerőse azzal, hogy felkínáltak számára egy Konok-munkát, ám részben a kompozíció kvalitásai, másrészt a képért kért gyanúsan kedvezőnek tűnő ár miatt neki fenntartásai vannak. A festő megnézte az állítólagos munkájáról készített fotót, és egyértelműen kijelentette: a képet nem ő festette.
Vigyázat! Frissen mázolva! II.
Bak Imre köztudomásúlag az egyik legjobban dokumentált művész, akinek munkásságát az időről időre saját kiadásban megjelentetett katalógusok alapján is nyomon lehet követni. Ezenkívül sajátos módszerrel, speciális technikával és anyagokkal dolgozik, mértani pontossággal, úgyhogy néhány éve saját maga mondta: aki őt hamisítani tudja, az meg is érdemli, hogy jelentősebb összeghez jusson. Arra azért nem számított, hogy ezzel bárki meg is próbálkozik majd, így eléggé meglepődött, amikor nemrégiben szemtől szemben állhatott egy hamis Bak Imre-képpel.
Borsos József
Hogy a 19. század közepi Magyarországon sem komoly művészeti iskola, sem kifinomult műélvező közönség nem volt – az tény. (Sajnálatos módon a kettő egymást erősítette.) Így nem véletlen, hogy egy olyan tehetséges piktor, mint Borsos József inkább a császárvárosban praktizált, hiszen a pesti műbarátok csak húzódozva fizették volna meg az arcképeiért kért borsos árat. Sőt, az sem meglepő, hogy a hazai piacra szánt portréin kénytelen volt követni a provinciális képírók vastörvényét: mindegy mennyire életszerű a figura, ha jól láthatóan, pénzszagúan csillog az aranycsatt és a brokátmente.
A magyar képzőművészet társadalomtörténete
Nagyon hiányzott már ez a könyv. A hagyományos modernista művészettörténet-írás (és az olyan sikerkiállítások, mint a Magyar Vadak) miatt úgy tűnik, mintha a századfordulón mindenki szerelmes lett volna az avantgárd eszmékbe és a szűk manzárdszobákba. Mintha a művészet nagy gépezetét csak az új forma igenlése hajtotta volna előre, amit a konzervatív kerékkötők csak rövid ideig akadályozhattak. Egészen friss szem kellett ahhoz, hogy a történet másik oldala is elénk táruljon. Hogy miféle érdekharcok dúltak a fiatalok által megalapított csoportok között, hogy mi kellett egy tehetséges piktor révbe éréséhez vagy hogy mikor vedlettek át a kávéházi bohémek tisztes középosztálybeli urakká.
Balázs János
A bevezetőben Kieselbach Tamás hangsúlyozza, hogy itt lenne már az ideje egy kulturális központnak, ahol a cigányság szellemi örökségét modern eszközökkel mutatnák be. Ennek a törekvésnek egy albumvariánsa a Balázs Jánosról kiadott jó kétszáz oldalas, fekete alapú díszalbum. Nem igazi monográfia, hanem a legismertebb cigányfestőről írt mindenféle műfajú, rendű és rangú szövegek egybeszerkesztése, megtoldva pár szociológiai ízű (néha erősen pixeles) fotóval és a végigfotografált életművel.
Művészet gyerekeknek
Régóta visszatérő sirám, hogy a hazai képzőművészeti műveltség azért olyan alacsony, mert nincs elég gyerekkori foglalkozás, nincs elég rajzóra és iskolás kiállításnézés. És ebben sok igazság van. A közgyűjtemények gyerekbaráttá tétele még akadozva halad (mosolygós teremőrök, babakocsis liftek fájó hiánya stb.), bár a múzeumpedagógia az elmúlt évtizedben nagyon nekilódult itthon. A gyerekeknek szóló képzőművészeti könyvpiac szintén meglehetősen szegényes, bár most új versenyző tűnt fel a színen, a Corvina.
Kulturális átöltözés
A magyar képzőművészeti gondolkodás nagy távolságtartással nézi a teóriát. A kötelező szocialista esztétikát a hetvenes-nyolcvanas években már senki se vette komolyan, a nyugati szellemtörténeti irányzatok átültetése viszont nyögvenyelősen haladt. Az elmélet helyén űr ásítozott. És ez nem sokat változott a rendszerváltás után sem, bár sok kortárs klasszikust lefordítottak magyarra. Így nem csoda, ha András Edit teoretikus beállítottságú, alapos és érzékeny új kötete nagy izgalmat váltott ki szakmai körökben. Pedig az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetében dolgozó szerző nem tett mást, mint egymás mellé fűzte az elmúlt két évtizedben született, nagyobb lélegzetvételű tanulmányait, amik a posztszocialista régió kortárs művészetét elemzik, Benczúr Emesétől Oleg Kulikig.
Az expresszionizmustól a szürrealizmusig
A huszadik század első felének összefoglalása művészettörténeti jutalomjáték: évtizedek óta készen van az a történeti váz, az a kiérlelt mesternarratíva, amire az egészet fel lehet fűzni. A kronológia szerint egymást követik az esztétikai felfedezések, a művészeti mérföldkövekhez rendelt izmusnevekkel együtt. Picasso: Avignoni kisasszonyok (1907), Matisse: Tánc (1910), Malevics: Fekete négyzet fehér alapon (1913), Duchamp: Piszoár (1917) stb. Manifesztumok, legendás helyszínek és a stiláris leszármazás családfái. Szép, kerek és tanítható – de sajnos mára már teljesen túllépett rajta a tudomány.
Design évkönyv
Felbuzdulva az előző kiadvány sikerén, Slézia József már másodjára jelentette meg a Design évkönyvet. A csupa rövid – gyakran az ismert dizájn-weboldalon (www.designtrend.hu) annak idején már megjelent – beszámolót tartalmazó második kötet már hangsúlyos helyen szerepelteti a hazai tervezőket, köszönhetően a MOME hallgatóinak, akik két rangos nemzetközi diákpályázaton is (Nespresso, Electrolux) szép eredményeket értek el 2008-ban.
Kiterjesztett Valóságok
A fotográfia sokáig azonos volt a meg nem kérdőjelezhető realitással, a valósággal magával. Majd az utóbbi egy-két évtizedben – főként a manipuláló médiának és a digitális fényképezőgépeknek köszönhetően – már a fotónak sem hiszünk. A Pécsi Galéria Kiterjesztett Valóságok címmel olyan fotósokat gyűjtött össze, akik szabadon élnek a fénykép új lehetőségeivel.
Artmagazin 2009/4.
Az Artmagazin új arculattal büszkélkedő számban olvashat Joseph Duveenról, a műkereskedelem amerikai fejedelméről, aki kitömte klasszikus alkotásokkal az olajbárókat. Kiderül az igazság a budapesti Szépművészeti Múzeum féltett kincséről, Leonardo sokat vitatott bronz lovasszobráról. És bemutatkoznak a hazai kortárs geometrikus festők árveréseken kínált hamisítványai is.
Velencei körkép
Merrefelé tart a most már 106 éves Velencei Biennále, milyen kérdéseket vet fel és kinek mi volt érdekes abból a hatalmas kínálatból, ami lassan az egész várost ellepi júniustól novemberig? Mi tetszett (vagy mi nem) kérdésünkre hosszú oldalakon keresztül követik egymást a különböző válaszok – más-más szempontból láttatva sokszor ugyanazokat a műveket.