A kilencedik évtized – Maria Lassnig-retrospektív, MUMOK, Bécs
„A belső történések, amelyek nem láthatóak, azok az igazán érdekesek.” (Thomas Bernhard)
A Karátsonyi-gyűjtemény és remekművei I. – Garas Klára 90. születésnapjára tisztelettel
A 19. századi magyar főúri gyűjtemények között mind gazdagságával, mind művészeti színvonalával kiemelkedett a Karátsonyi-gyűjtmény, amelyet az 1930-as években a család megromlott anyagi helyzete miatt elárvereztek. (1) A pompás képgyűjtemény egy része a nemzetközi műkereskedelembe került, más része pedig különféle hazai gyűjteményeket gazdagított tovább. A Magyarországon maradt művek hosszú évtizedek óta többnyire inkognitójukat megőrizve lappanganak, részben ismeretlenül, illetve hozzáférhetetlenül mind a nagyközönség, mind a szakkutatás számára. Írásunk apropóját az az örvendetes jelenség szolgáltatta, hogy az utóbbi években az egykori Karátsonyi-gyűjtemény több kiváló darabja is újra felbukkant. E művek kapcsán is érdemes néhány szót ejtenünk erről a saját korában méltán nagyra becsült, uralkodók érdeklődésére is számot tartó, mára azonban már jórészt a feledés homályába merült kollekcióról.
Újra otthon A Szent Család – Joachim Wtewael festményének vándorlása a 20. század viharaiban
Joachim Wtewael (1566–1638) holland festő A Szent család Szent Jánossal, Szent Erzsébettel és az angyalokkal című alkotásának a második világháború végén nyoma veszett Gothában. A kép 1987-ben bukkant fel Nyugat-Berlinben, 1991-ben Londonban, majd 1999-ben – a „gothai ítélet” nyomán – szerencsésen visszaérkezett türingiai otthonába.
Modern lakásbelsők
Somlai Tibor, az ismert lakberendező egyszer arra lett figyelmes, hogy egy belvárosi ház előtt harmincas évekbeli, jó állapotban lévő ajtókat (remek alpakka kilincsekkel) hajítottak ki egy konténerbe, a diófa szekrény beépített elemeivel és a falburkolat darabjaival együtt. Megszólalt a csengő a fejében: a húszas, harmincas évek örökbecsű modern enteriőrdarabjait a kihalás veszélyezteti!
Római művészet
Külsőre semmi különös, egy kötet a Taschen minisorozatából, címlapon a márványszemű Caesarral, egy rövid bevezető tanulmánnyal és pár műelemzéssel. Hogy is lehetne a római képzőművészet történetét elmesélni egy ilyen vékonyka füzetben? Pedig el lehet, méghozzá sodró és élvezetes stílusban.
Vértálak
A gyűjtő furcsa csodabogár. Néha olyan eldugott műfajra specializálja magát, ahová a hivatalos muzeológusok már nem is tudják követni, így magának kell feldolgoznia a vadászterületét. Egyeki-Szabó Tamás például a vértálak megszállottja, vagyis a késő középkori, német műhelyekben készült, domborított mintákkal ellátott réztányéroké.
A vizuális antropológia felé
„Ez a könyv a fotóról szól” – kezdi az első oldalon Bán András. És lélekben nagyon egyetértünk a témaválasztással, hiszen ismerjük a magyar fényképezés világsztárjait, Kertésztől Capáig. De a szerző rögtön így folytatja: „A fotográfiáról nincs már mit mondani.” Egy kis meglepetés!
Az impresszionizmustól a szecesszióig
A 19. század második fele, a modernizmus születése, Párizs diadala – egy agyonírt fejezet a művészettörténetben. Mit tud ehhez hozzátenni egy olasz népszerűsítő sorozat? A legegyszerűbb, ha felmondják a leckét, a pártütő párizsi szalonok történetétől kezdve a napsütötte pipacsmezőkön, a levágott művészfüleken és a japánmetszet-lázon keresztül a szecesszió különböző nemzeti elnevezéseinek felsorolásáig. Majd mindezt fűszerezi az akadémizmus finnyás ismertetésével.
Láthatatlan szálak gubanca – Tilo Schulz: Ghost Rider (Szellemlovas)
A lipcsei születésű művész kiállítása cseppet sem közönségbarát – viszont inspiratív és érdekes.
Anton Corbijn ikonjai
A fotósok művészi nagysága leginkább akkor domborodik ki, amikor az idő már kínál némi rálátást. Anton Corbijn egy holland kisvárosból indult felfedezőútjára, amely út már ma is egy fenséges életmű hatalmas anyagával kápráztatja el a látogatót – bár a Corbijn-univerzum javában tágul, amit látunk, már ma lenyűgöző.
Kiűzetés a paradicsomból – Kulináris élvezetek és apokalipszis a leóni MUSAC-ban
A leóni kortárs művészeti múzeumot eleinte csak mint építészeti objektumot vizsgáltam, megállapítva, hogy a Luis Mansilla és Emilio Tunon tervezte komplexum színes, extravagáns, ugyanakkor mértéktartó. Érthetően tüntették ki 2007-ben a Mies van der Rohe-díjjal. Csak akkor kezdtem gyanakodni, hogy a közeli katedrális ólomüveg ablakainak színében játszó épületnek élettani hatásai is vannak, amikor a főkurátor, Agustin Pérez Rubio a múzeumi étterem VIP-emeletén fogadta az újságírókat.
Charles Foster Kane, az Aranypolgár, London zárkózott Medicije, avagy a művészvilág Gordon Gekkója? – Charles Saatchi
Saatchi időről időre közkedvelt témájává válik a médiának. Mindenféle médiumnak: a tévétől a komoly napilapokon át a bulvársajtóig. Egy időben rengeteg kritika érte, mostanában pedig azt kérdezgetik, vajon milyen lenne a brit kortárs művészeti élet nélküle, létezne-e egyáltalán? Egyesek azt is felvetik, hogy talán a Tate Modern létrejötte is az ő tevékenységének közvetett eredménye. Az tény, hogy az 1997-ben Saatchi fiatal brit művészeiből (YBAs-Young British Artists) megrendezett Szenzáció (Sensation) c. kiállítás a londoni Royal Academyn sok mindent megváltoztatott.
Jó reggelt szimfónia
Azzal a kellemetlen érzéssel sétálgatok az Iparművészeti Múzeumban, hogy nem tudom, mit akarjak. Melyik a rosszabb? Ha ők néznek teljesen hülyének vagy ha ők maguk a teljesen dilettánsok. Szélhámosok vagy tehetségtelenek? Minő nemes dilemma.
Az urbinói Raffaello
Raffaello, a pápai udvar ünnepelt festőfejedelme, a római maniera grande megalkotója, most visszatér szülőföldjére, egészen pontosan az urbinói Montefeltrók egykori sasfészkében üzemelő képtárba. Az olasz kisváros múzeuma hatalmas kiállítással tiszteleg a reneszánsz géniusz nagysága előtt, összegyűjtve Urbinóhoz kapcsolódó alkotásait.
Cittá aperta – Tavaszi zsongás Rómában
Roberto Rossellini 1945-ös filmje, az Open Cityként ismert neorealista alkotás, a Cittá aperta (magyarul Róma, nyílt város) adta a cím ötletét a 2009-es római képzőművészeti vásár rendezőinek. A filmtörténet kedvelt helyszínén, az egykor Mussolini legendásan megalomán városrendezési elvei alapján felépített EUR negyedben 70 kiállítóval lezajlott kortárs művészeti eseményen magyar galériák is képviseltették magukat.