Artmagazin
full_000161.jpg
„Rendezni végre…” - Közös tér - Az etnikai kisebbség és a kulturális identitás kérdése a Kárpát-medence művészetében (Ernst Múzeum 2006. május 10 ­ június 21)

Az a művészet, amely tartósan belehelyezkedik saját, úgymond kisebbségiségébe, etnikai mivoltában sérülékennyé válhat és kiszolgáltatottá. A művészetnek akár a hagyományos terminológiákkal nézzük, akár az intermediális korszakra jellemzőkkel, nem lehet specialitása egyik művészeten, esztétikán kívüli kategória sem.

full_000162.jpg
Egy kortárs grófnő a Dunán

Lehet, hogy az én hibám, de a Habsburgokról elsőre kosztümös filmek, másodikra Habsburg Ottó tekintélyes figurája ugrik be, épp ezért nagyon kíváncsi voltam Francesca von Habsburgra, aki amúgy Thyssen-Bornemisza lánynak született. Az Artmagazin 2005/4. számában írtunk az általa létrehozott TB-A21 alapítványról, amely kortárs és erősen médiaművészeti gyűjteményét Bécsben tette látogathatóvá. Most a Küba projekt miatt járt Magyarországon, a Dunán több ezer kilométert utazó Negrelli uszályt kísérve. A Negrellin Kutlug Ataman 40 képernyős projektje.

full_000153.jpg
PICASSO, GRECO, KÖBÜKI MEG A TÖBBIEK - Kósa János festészete

Teljességgel történelmietlen, ám annál izgatóbb kérdés, hogy vajon Picassót magával ragadná-e a Mátrix képi világa, átformálná-e festészetét Lara Croft agresszív szépsége, a Roxfort virtuális valósága avagy a japán mangák hatásvadász képkockái. Efféle történelmietlen (ám annál izgatóbb) kérdéseknek csak a művészet, különösképp pedig az ezredforduló festészetének világában van létjogosultsága. A harmadik évezred piktorai szívesen öltik magukra az időutazók gúnyáját, és hónuk alatt a Galaxis-útikalauzzal bátran fejest ugranak az időkapu fortyogó mágneses terébe. Ebből a nézőpontból Kósa János inkább hajaz az ötödik elemet védelmező csillagközi héroszra, mint Pablo mesterre. Éppolyan biztonsággal navigál az eltérő stíluskorszakok idősíkjai között, mint amilyen otthonosan mozog a múzeumok gondosan hibernált műremekeket őrző tereiben. Az értelmezés nyűgével birkózó művészettörténész itt megnyugodva hátradőlhet, tanulmányaiból ismert stílusok, ikonográfiai toposzok népesítik be Kósa vásznait. Festészetének élettere a história, beszédmódja az ezredforduló számára oly ismerős historizálás. Ahogy az egy képzett tudós festőhöz illik, művei szomjazzák a szöveges magyarázatot, mozgósítva egy tanult bölcsész veretes irodalmi és filozófiai kelléktárat.

full_000154.jpg
Ketyegô valónk - Szabó Dezsô kiállítása a Dorottya és a Vintage Galériában

Szabó Dezsô egyik képén egy hatalmas, az egész képteret betöltô vértócsát látunk. Ha a mû absztrakt kép lenne, ahol például a színek és formák viszonyát kellene elemeznem, nehezebb helyzetben lennék, hiszen a folt tömeghangsúlya annyira jól eltalált a képen, hogy nem sok mindent kellene-lehetne hozzámondani. A tócsa bal széle, a már megalvadt, sötétebb tónusú folt éppen hogy érinti a kép szélét, majd finom színátmenetekkel kiterjed a képmezô felénél is túlra, jobb oldalon pedig hol egyre inkább elfogy, hol pedig még az alvadás elôtt keveredett össze a törmelékkel.

full_000155.gif
Polidimenziók fekete-fehérben - Saxon-Szász János kiállítása

Saxon-Szász János művészi pályafutása korán kezdődött – korábban, mint amikor beiratkozott a Műszaki Főiskolára, miután az Iparművészeti Főiskolára nem vették fel. A Pesti Műhellyel 1982-ben került kapcsolatba, a 90-es évektől pedig a nemzetközi, majd a hazai MADI mozgalommal, amelyben azóta is igen aktívan részt vesz. Így például – más művészekkel és kritikusokkal együtt – a 2006 tavaszán, Moszkvában szervezett nagyszabású „supreMADIsm” tárlaton és konferencián. Igazi művészi tevékenysége azonban nem merül ki a közös vállalkozásokban, valójában magányos, egyéni teljesítmény, amely egy – már több évtizede kialakított – koncepcióra épül. Ezt a koncepciót tágítja, építi napról napra, egyik műből vagy sorozatból formálja a következőt, anélkül, hogy az előzőt megtagadná.

full_000157.jpg
Tér-képek - Vojnich Erzsébet műveiről

Vojnich Erzsébet mintegy húsz éve fest néptelen belső tereket, amelyek azonban implikálják az emberi jelenlétet. Épületek külső képeit is festette, de azokban is a geometria, az épületek matematikai törvényeknek engedelmeskedő horizontális–vertikális tagolása dominál: mintha azért érdekelné Vojnichot az épület kívülről is és belülről is, mert az a tömegével és a falai által befogott térrendszereivel egyszerre kozmikus és emberi, mint az univerzális rend földi, anyagi nyelvre való lefordítása.
Az a kizárólagosság és kutató magatartás, amivel Vojnich a falakkal határolt tereket festi és rajzolja, tanítja a nézőt, amennyiben az ismert világból az ismeretlen felé vezeti. Szilárdan álló struktúrákat meggyőzően ábrázolni nem sokkal kisebb teljesítmény, mint megépíteni őket; mindkettő feltételezi az elgondolás, tervezés és kivitelezés logikus egymásra épülését, a szerkezetek funkciójáról és karakteréről való tudást és a gravitáció bensőséges ismeretét. Vojnich képein rend van, az épületelemek olyan súllyal nehezednek a földre, mint a jól megfestett portré modellje.

Fabulák - Herczeg Nándor művészete

Herczeg Nándor a Raiffeisen Galériában nyílt önálló kiállításán az elmúlt négy évben keletkezett alkotásokból láthatunk válogatást. A tárlat az ezt megelőző négy önálló kiállítás , a művész igen termékeny korszakának összefoglalója is egyben.

20070905165056.jpeg
Történelmen innen, történelmen túl

Pinczehelyi Sándor (1946) munkásságából tavaly ősszel adott ízelítőt az érsekújvári Művészeti Galéria, mely az utóbbi évtizedben intenzívebben figyel a magyar művészetre. A Kassák városában működő intézmény, hűen a nagy ős ars poeticájához, arra törekszik, hogy a jelenben éljen, színvonalas kortárs művészeti kiállításokat rendezzen s fellazítsa a határokat a hazai és külföldi művészet között. Három évvel ezelőtt Pinczehelyi Sándor részt vett egy párbeszéd jellegű kiállításon – Július Kollerrel (1939), mely egyaránt rámutatott a művészek közös és egyéni vonásaira. Ezután merült fel az idei önálló kiállítás gondolata, amely Látogatás címen 2006. szeptember 7. – október 14. között meg is valósult. A kiállítás tényleg ízelítő volt, hisz érintette az előző korszakokat, a hangsúlyt a 70-es évekbeli főművek átértelmezésére és az utóbbi évek termésére helyezve. Párhuzamosan voltak jelen a visszatekintő-átértelmező és újat kereső tendenciák.

full_000132.jpg
Tudósítás a legutóbbi Tate-szimpóziumról

A londoni Tate Modern elôadásainak és szimpóziumainak egy részét élô webközvetítésen követhetik az érdeklôdôk, ami csaknem egyenértékû az azokon való részvétellel. A közvetítések néhány héttel késôbb a Tate honlapjának archívumába kerülnek, ahol az évek során tekintélyes anyag halmozódott fel mûvészettörténeti adalékokból és mûvészetteóriai munícióból.

full_000152.jpg
A Levi's és a művészek

Andy Warhol filmcsillagokról elnevezett cipőtervekkel debütált a Madison Avenue-n 1956-ban. Warhol japán reinkarnációja, Takashi Murakami pár éve lepaktált a luxustáskák királyával, a Louis Vuittonnal. Sőt, új kiállításához egyenesen egy Louis Vuitton boltot álmodott meg. Ezek után senkit se lepjen meg, hogy Warhol brit „tanítványa”, Damien Hirst is összeállt egy ruházati céggel. Hirst választottja a Levi Strauss & Co.

full_000063.jpg
"Azóta sem nyílt olyan szép galéria, mint amilyen a miénk volt.."

Nagyházi Csaba után Pátzay Vilmával folytatódott Műkereskedő-portrék című sorozatunk. A vele készült interjú első részében személyes karrierje mellett szó esett a Műgyűjtők Galériája indulásáról, az első aukciókról, amit az addig monopolhelyzetben lévő Bizományival konkurálva indítottak, illetve a Kádár János-hagyaték szenzációszámba menő elárverezéséről.

full_000053.jpg
"Az erőpróba"

Amikor a müncheni művészeti akadémia 1858-ban első jubileumát – az alapítása óta eltelt első ötven évet – ünnepelte, a szervezőbizottság az ünnepség színhelyéül a nem sokkal azelőtt elkészült csodálatos üvegpalotát, a Glaspalastot választotta. Az Üvegpalota adott otthont az „Első Általános Német Művészeti Kiállításnak”, amelyet a Müncheni Királyi Képzőművészeti Akadémia és Német Művésztársaság együttesen rendezett, és amelynek célja akkor még a német „nemzeti” művészet bemutatása volt. Nem véletlenül, hiszen Európa ekkoriban a világkiállítások lázában élt, amelyek, mint Werner Hofmann fogalmazott, a haladás apoteózisai és egyúttal a történelmi tudat demonstrációi is voltak. A nyitás a Német Birodalom többi állama felé nagy figyelmet keltett, és megalapozta azt is, hogy München művészeti központtá válhasson.

full_000151.jpg
A leggazdagabb gyűjtők

Az aukciósházak tavaly több mint 810 darab műalkotást adtak el az 1 millió dolláros álomhatár felett. A kilencvenes évek végéig ez a szám még nem emelkedett 200 fölé! Egyes szakértők szerint az aukcióknál is jelentősebb magánvásárlások során további 1000 műkincs érhette el – csak tavaly – a milliós árszintet. A műtárgypiacot ellepték a dúsgazdag mágnások, akiknél a pénz nem akadály. Az Artnews összeállította a legaktívabb, azaz legtöbbet költő műgyűjtők listáját. Következzék a tíz legbefolyásosabb közülük, ábécé sorrendben:

full_001241.png
Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen X . – Intermédia Tanszék - Szegedy-Maszák Zoltán

 

full_000150.jpg
Hedge fundok alkonya

A hedge fundnak nevezett spekulatív befektetési alapok kínos bukása ismét borzolja a kedélyeket a Wall Streeten. A tengerentúlon nagy népszerűségnek örvendő, összes lehetséges pénzügyi piacból csemegéző portfóliók eddig a villámgyors meggazdagodás esélyét kínálták. Most fordult a kocka, a másodlagos jelzálogpiacról induló hitelválság megrengette a hedge fundok mesés birodalmát. Amiknek urai a kortárs műtárgypiac fő befektetőiként szereztek maguknak hírnevet. Kidurran a kortárs lufi?