„Megjelent ez a furcsa szellem, aki magyar volt és átélte a huszadik századot” – Interjú Barakonyi Szabolccsal
„Létezik a kamera, és azzal készíthető jó kép – maradjunk a jó esztétikailag zavaros fogalmánál –, ezen a szinten ez egy mesterségbeli dolog. Teljesen mindegy, hogy ki hozza létre a képet, az a szándékoktól függetlenül válik jóvá. A gyűjtemény válogatásánál meg is ijedtem: van-e elég – esetemben háromszázharminchárom – jó kép a Fortepanon?”
Földi vagy égi szerelem?
A preraffaelizmus számos fázisra osztható története és több generációs összetétele eredményezte azt a stiláris sokszínűséget, mely egyrészről a tradícióba kapaszkodó, mégsem akadémikus preraffaeliták, másrészt „követőik” esztétikai mozgalomként definiált érzelmesebb szimbolizmusából született. Hogy ezek a nem homogén utak művészeti egységgé tudtak összeállni, abban egyebek mellett nagy szerepe volt a korszak kicsit sem közhelyes vonzalmának a széphez.
Akiknél Klimt és Schiele volt a rajztanár
A Lederer-gyűjtemény a legfontosabb magángyűjteménye volt Gustav Klimt munkáinak. Egy része azonban Egon Schiele néhány alkotásával együtt elégett a második világháború végén. A tragikus eseményt megelőzte a Lederer család meghurcolása és kifosztása. A gyűjtemény megmaradt darabjai amerikai múzeumokba kerültek. Budapesten alig, Győrben pedig egyáltalán nincs tárgyi bizonyítéka a két művész magyar kapcsolatainak, pedig épp a Lederer család révén voltak ilyenek.
ANZIX: Vidám radikalizmus
Az olasz Memphis csoport 1980 telén alakult; az építész és formatervező Ettore Sottsass köré olyan fiatalok gyűltek össze, akik el akartak szakadni az ipari formatervezés addigra megmerevedett dogmáitól. Nevüket egy Bob Dylan-szám, a Stuck Inside of Mobile with the Memphis Blues Again inspirálta, illetve az, hogy a városnév modern amerikai és ókori egyiptomi képzeteket egyaránt előhívhat.
ANZIX: Tudás! Ellenállás! Reakció!
A Spoznanje! Upor! Reakcija! kiállítás a Jugoszlávia széthullását követő évtized performanszművészetével foglalkozik: amikor a szocializmus bukása után dübörögni kezdett a kapitalizmus, virágzott a nacionalizmus, a revizionizmus és a korrupció. A jugoszláv eszmény a múlt homályába veszett, és kitört a háború. Az újonnan létrejött délszláv államokban a nyugati minták mellett erős maradt a helyi hagyomány, a különböző etnikumok szerepe is. Ebben az összetett, multikulturális közegben a politikai performansz mint adott pillanatban létrejövő, minimális kellékigényű, intézményen kívüli műfaj a háborús gépezetnek való ellenállás egyik formája lett.
ANZIX: Egy romantikus futurista
Hans Emmenegger 1866-ban született a svájci Reussbühlben. Az üveggyáros család anyagi helyzete lehetővé tette, hogy a művészet iránt érdeklődő fiú Luzernben, majd Párizsban (az Académie Julian-on) és Münchenben, valamint például Jules-Joseph Lefebvre stúdiójában tanulhasson, és tanulmányutakat tehessen Algériába, Olaszországba és Dél-Franciaországba is.
A nyugodalmas jóéjszaka találkozása szürrealistákkal
Sokáig azt képzeltem, mondta a nyugodalmas jóéjszaka, hogy azért vagyok olyan kevéssé fogékony a szürrealizmusra, mert én soha nem álmodok semmit. Vagyis ilyenkor mindig kijavítanak, álmodom, de nem emlékszem rá, akár fölvernek, akár csöndesen ébresztgetnek, akár magától nyílik ki a szemem, mert hasamra süt a nap, fogalmam sincs, mit láttam az előbb, hol jártam és mit tapasztaltam. Hát így nehéz. A világ magától is tele van mindenféle szörnyekkel, nem kell hozzá túllépni a realizmuson, egy zebránál, zsiráfnál, embernél, imádkozó sáskánál semmi sem különösebb, démonibb, felkavaróbb.
Q, azaz a holnap markában
2018-as hír volt, hogy gazdát cserélt az akkor már épp kimúlóban lévő KOGART Ház melletti, előzőleg az úgynevezett Aranymúzeumnak helyet adó Andrássy út 110. alatti épület. Nem sokra rá kiderült, hogy hamarosan megkezdi működését egy kortárs művészeti központ. Az egész akkor kezdett igazán érdekessé válni, amikor összeállt, hogy ide szerződött művészeti vezetőnek Zsikla Mónika, mégpedig Csillag Eszter mellé, aki régóta Hongkongban élő művészettörténész. Az a hírbomba még azóta sem robbant, hogy az egész mögött egy nemzetközi cégbirodalom leginkább Bond-lánynak kinéző örökösnője áll, aki pár éve azzal szerepelt a világ összes orgánumának híreiben, hogy elrabolták és felfoghatatlan összegű váltságdíjat követelnek érte. Most azonban ez csak mellékszál, számunkra inkább az az érdekes, hogy a mindenki által csak Queenie-ként emlegetett Rosita Law Londonban tanult, és tanulmányai befejeztével teljesen friss szemmel nézett szét a kortárs művészeti világban. A magyar művészeti életnek remélhetőleg jót tesz majd ez a friss figyelem. Mindenesetre szeptember végén Budapesten kortárs művészeti központ nyílt, a Q Contemporary. Ennek kapcsán kérdeztük Csillag Esztert és Zsikla Mónikát, az új intézmény két vezetőjét.
Egy hollandiai kastély magyar úrnője
Zunki Jóska cigányprímás és Pártos István hegedűművész után újabb zenész bukkant elő a holland–magyar kapcsolatok sűrűn szövött hálójából. (1) Herman Mili (1901–1991), akinek – mint látni fogjuk – idővel még olyan híres holland festők, mint Isaac Israëls vagy Jan Toorop is rajongójává váltak. (2)