Artmagazin
Screenshot 2022-12-20 at 16.07.18.jpg
Georgia ablakai

”I wish you could see what I see out my window. (Bárcsak látnád, amit én látok az ablakomon át.)”

Screenshot 2022-12-20 at 16.24.44 -1-.jpg
Térbe kilépő vonalak. Molnár Zsolt művészetéről

Tény, hogy az ember és a természet (változzon akárhogyan is ez utóbbi fo­galom definíciója) kapcsolata a nyugati gondolkodásnak, a filozófiának, a művészetnek a kezdetektől kitüntetett, kifogyhatatlan témája. A klímaválság fenyegetésének árnyékában azonban korunk globális kapitalista berendezkedésének viszonya a természeti környezethez megkerülhetetlen politikai és társadalmi, sőt morális problémává vált. Ez természetesen azzal jár, hogy a kortárs művészetnek – a tematikus kurátori kiállítások világában, a társadalmi témákra kötelezően érzékeny, progresszív képzőművészetnek – is meg kell találnia a megfelelő pozíciókat, hogy kivehesse részét a témáról folytatott diskurzusban. A kérdések, hogy melyek ezek a releváns pozíciók, milyennek kell lennie a legitim művészeti hozzájárulásnak, az utóbbi években nemzetközi szinten mindennapos polémia tárgyát képezik, és ez valószínűleg még egy jó darabig így is marad. Itthon azonban mintha az egyébként is csak ritkán meg-megszólaló kritika részéről a kelleténél nagyobb csend övezné ezt a területet. Ezt a csendet én sem fogom megtörni, ugyanis egy egészen más típusú feladatra kaptam felkérést: egy olyan képzőművész, Molnár Zsolt portréjának megrajzolására, aki a maga egészen sajátos módján a kultúratermészet viszonyt dolgozza fel munkáin újra és újra, de akinek művészete alapvetően különbözik az ökológiai kérdésekkel foglalkozó, társadalomtudományos elméleteket fókuszba állító, sokszor azokat illusztráló kritikai megközelítésektől. Amit mégis mondani szeretnék, az csupán annyi, hogy Molnár (sokszor túlságosan leegyszerűsített, de annál határozottabb) tartózkodása a statementektől és az, ahogyan az alapvető vizuális eszközöket mármár klasszikusként jellemezhetően hasz­nálja, a fentieknél egyszerre kevesebbet és többet is mond a témáról, és ez számomra figyelemre méltóvá és ér­demessé teszi arra, hogy mégis e narratíván belül kapjon helyet.

Screenshot 2022-12-20 at 16.40.18.jpg
Magasművészet alacsony példányszámban

Az Artmagazin immár tizenegyedik alkalommal nyújtotta át a hazai művészeti vásárok legszebb standjának járó díjat az Art Market Budapesten, amelynek ebben az évben a Bálna adott otthont. Az idei terepszemlét a Pszeudoposzt kollektíva tagjai tartották, a nyertes pedig a Heart & Cherry Limited Editions lett. Sárvári Zitával, a projekt megálmodójával beszélgettünk.

Screenshot 2022-12-20 at 16.55.49.jpg
A festészet múltja és jövője, az oktatás jelene. Hecker Péter „önreflektív” sorozatai

A Busó bevásárlószatyorral csónakázik, Apu kézen áll, A jószívű rendőr kölcsönadja a pisztolyát a síró kisfiúnak és az ezekhez hasonlóan meghökkentő és viccesen abszurd címek Hecker Péter védjegyévé váltak az idők során. Abszurditás, humor, váratlan helyzetek, szövegek.

Screenshot 2022-12-21 at 10.12.02.jpg
Artanzix / 136

Screenshot 2022-12-21 at 10.39.48.jpg
Hol az a vadkan?

Azt mondja nekem a bátyám („nincs is bátyád”), miután megjött a Boschkiállításról, hogy köszöni. Szerényen mosolygok, mint a család szórakoztatásért felelős minisztere, aki mindenkinek megmondja, hová menjen, mit nézzen, mit hallgasson, mosolygok, mint aki ezt előre tudta. Bosch ilyen. Mindenkinek bejön. Bejött már a gimnáziumban is, ahol először hallottam róla, és egy viszonylag vad fiú azt magyarázta, hogy a Bosch az baromi jó, azok a fejek meg figurák, virágok meg gyümölcsök. Az egész világa olyan kísérteties.

Screenshot 2022-12-21 at 11.00.46.jpg
De Bijenkorf. Egy legendás holland áruházlánc és a modern művészetek

Ha valaki esetleg tavaly Hollandiában járt, és elsétált a De Bijenkorf (A Méhkas) nagyáruház amszterdami, eindhoveni, hágai vagy éppen rotterdami épülete mellett, nyilván nem kerülték el figyelmét azok a kirakatokban elhelyezett művészi installációk, melyek egy In de Maak (Készülőben) című 2021-es vándorkiállítás alkalmával azt hivatottak érzékeltetni, hogy egyes kortárs formatervezők, illetve fiatal képzőművészek hogyan reflektálnak a legendás áruházlánc százötven éves történetére. (1) Bár minden felkért alkotó (2) valamilyen más, egyedi módon közelített a témához, annyi mindenképpen összeköti ezeket a munkákat, hogy bepillantást engednek abba a hosszú és összetett alkotói (és értékesítési) folyamatba, mely egy-egy új termék megtervezésétől és elkészítésétől egészen addig tart, míg az adott árucikk (bútor, ruhanemű, cipő, táska, piperecikk stb.) forgalomba kerül, és nem utolsósorban az intenzív és hatásos reklámkampánynak köszönhetően végül vásárlóra talál. (3)

Screenshot 2022-12-19 at 23.07.00.jpg
Szép könyvek

Screenshot 2022-12-19 at 23.14.52.jpg
Barokk freskók IV. Zalakomár – Az önfejű festő esete

Kiskomárom (1) a 14. században az Óbudai Szent Péter és Pál prépostság birtoka volt. III. Ferdinánd az 1648-ban alapított nagyszombati szeminárium (Seminarium Generale) kezelésébe adta jövedelmének biztosítására.

Screenshot 2022-12-12 at 1.00.29.jpg
A nőműtárgy.

Kele Judit Textil textil nélkül alcímet viselő munkája két, analóg fényképezőgéppel készített fotónegatív egymásba csúsztatásával alkotott fekete-fehér fotó, amely a művészt ábrázolja egykori Benczúr utcai lakásában. (1) A fényképen egy fehér zománccal bevont – Kele édesapja által, a könnyű mozgathatóság érdekében repülőgép alumíniumból készített – szövőszék látható, mely szinte az egész képfelületet kitölti. A szövőszék lánc- és vetülékfonalát egy-egy meztelen, vékony női test, maga Kele Judit helyettesíti. Egyenes testtartással, kezét felemelve, a vertikális fonalat állva, a horizontális fonalat pedig fekve, bal lábát a szövőszék jobb széléhez helyezve alkotja. A két test, melyek enyhén transzparensek és oldalnézetből látjuk őket – a negatívok egymásba csúsztatása által –, keresztfonálként találkoznak a kép bal oldalán. A fekvő nőalak az eltérő fényviszonyok miatt néhány árnyalattal világosabb az állónál. A fény a megörökített térbe – melyből csupán egy világos, feltehetőleg fehér színű fal és parketta látszódik – a bal oldalról érkezik, így a fotó jobb oldala világosabb, mint a bal. A fotó Kele Judit I am a Work of Art (Műalkotás vagyok, 1979–1985) című sorozatának első darabja. (2)

Screenshot 2022-12-12 at 1.25.54.jpg
Birkás Ákos és az építészek

Kutya nehéz úgy emlékezni, ha az ember nem emlékszik tényekre. Nagy szerencse, ha kézzel fogható bizonyítékok vannak a keze ügyében. Birkás Ákosról szép számmal maradtak ilyenek negyvenévnyi barátságunk nyomán. Gyerekvigyázással indult a kapcsolatunk – jóval fiatalabbak voltunk a párommal, Madarász Ildikóval, mint Ákos. Szerettünk a közelében lenni, ha erre alkalom kínálkozott. Aki ismerte, vonzódott hozzá. Mégsem vitt nagy társaságot, a munkája magányra kárhoztatta. Viszont ha nem dolgozott, jöttek a kirándulások a Budai-hegyekbe, a Cserháton, a Mátrában, később Várgesztesen, már ott alvósan.

Screenshot 2022-12-12 at 12.27.21.jpg
Az apóriatároló kipakolása

1986-ban jelent meg a kulturális antropológia iránt is érdeklődő vizionárius amerikai író, Ursula K. Le Guin The Carrier Bag Theory of Fiction (A fikció tarisznyaelmélete) című szövege (1). Az írás az emberi eredet történetét meséli el újra – gondolatmenetének lényege, hogy a technológiára, technikai vívmányokra nem mint az uralom lehetséges eszközeire, hanem kulturális batyuként, hordozóként tekint. Hogy ez pontosan mit jelent? Olvasatában a marokkövek, ölésre alkalmas szerszámok előtt őseink legnagyobb találmányai a tárolásra alkalmas eszközök voltak: kosarak, hajból készített hálók és társaik. Hiszen ha nincs miben hazavinni az élelmet, akkor csak a gyomor által befogadható táplálék hasznosítható, hogyha pedig az élelem nem osztható meg az otthon várakozó, gyalogolni képtelen társakkal, akkor őket kell a hátunkon cipelni, ami lassítja a mozgást – hogy csak két evidens példát említsünk. Le Guin szövegében a főhős szerepét a tárolók, batyuk és zsákok kapják – véleménye szerint az egyik legemberibb gesztus, hogy amire szükségünk van, azt el akarjuk tenni, magunkkal akarjuk vinni, hogy megőrizzük vagy épp megosszuk. Le Guin konklúziói a sci-fi irodalom felé kanyarodnak, azonban néhány fogalmat behelyettesítve könnyedén jutunk el a képzőművészet területén is érvényes tudáshoz. Hiszen: a mű is tároló, üzenetet foglal magában, az üzenet dolgokról mesél, a dolgoknak pedig jelentősége és jelentése van. A művészet egy csomag, amely a dolgokat sajátos és erőteljes kapcsolatban tartja egymással és velünk.

Screenshot 2022-12-12 at 12.41.24.jpg
A felfedezés és megértés öröméről

​Lopott Banksy-művel illusztrált kollekciót adott ki nemrég egy ismert ruhamárka, a különböző street art stíluselemek galériákban és a műtárgypiacon köszönnek vissza, de a graffiti mégsem a kánon része, és bizonyos esetekben a hatályos magyar jogszabályok szabadságvesztéssel büntetik. Nem könnyű rájönni, hogyan gondolkozzunk róla, sőt néha már alig vesszük észre.

Screenshot 2022-12-12 at 12.47.12.jpg
Egy lebontott városrész rekonstruálása

​„Tekintetes székesfővárosi Tanács! Tudvalevő dolog, hogy a Gellérthegynek a Tabánvárosrészhez tartozó oldalán levő házak lassanként ki fognak sajátittatni. [...] Az sem tagadható, hogy ez a hegyoldal a maga igénytelen, kidöltbedült rendezetlen házcsoportjaival, ha nem is értékes, de érdekes maradványa a régi Budának [...] épen ezért kár volna, ha e házikók ugy részletükben mint csoportok szerint teljesen eltünnének, mielőtt a jövő számára legalább képekben megörökittetnének.”

Screenshot 2022-12-21 at 8.27.29.jpg
Arról, ami nincs, azzal, ami van

Eloxált alumínium, napvédő üveg, márvány, kerámiacsempe, lakkozott fa, farostlemez, márvány, glazúrozott kerámia, profilozott üveg, hőszigetelő üveg, parketta, hullámpala, hungarocell, acél. Többek között ezek az anyag- meghatározások szerepelnek a műtárgyak leírásában Andreas Fogarasi új, a Budapest Galériában megrendezett Skin Calendar – A város bőre című kiállításán.