![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
Szekvenciákba rendezve
Az egyes országok/nemzetek modern és kortárs művészetet bemutató intézményeit új épületbe helyező, újranyitó, újrapozicionáló régiós társasjátékában újabb szereplő ért célba, Belgrád. De a versenynek még nincs vége, és hogy ki nevet a végén, az egyelőre megválaszolhatatlan kérdés. A legjobb az lenne, ha mindenki nevethetne.
Ékszerek, pálmák, nadrágkosztümök
A kobaltkék-citromsárga villa a faragott pergolával és ablakrácsokkal, pálma- és kaktuszligetével nagyon marokkói, miközben a szomszéd telken az új múzeumépület letisztult vonalú, rózsaszín mészkővel és rusztikus téglával borított falai akár Dániában is állhatnának. Két francia művész, a festő Jacques Majorelle, majd később a divattervező Yves Saint Laurent otthonaként és műtermeként szolgáló art deco villa és a 21. századi Musée YSL az európai és afrikai kultúra kivételes keveréke, amelyben a Matisse és Mondrian festészetét idéző pop-artos ruhák és a harsány színű afrikai textilek, pompás törzsi ékszerek jól kiegészítik egymást.
A tegnap virágai
Mi számít nagyobb teljesítménynek az utókor szemében? Ha valaki az életét éli úgy, hogy aztán azt valóságos műalkotássá lehessen stilizálni, vagy ha keményen dolgozik azért, hogy a művészetének élhessen? Hogy szobrokat faraghasson a saját elképzelése és formaérzéke szerint? Nem olyan könnyű a válasz, még ha szimpátiánk az utóbbi modellé is.
Próféták, papok és mágusok
Hogyan kapcsolódik egymáshoz Rózsa és Kereszt, vagyis mi köze a rózsakeresztes testvériségnek Wagner Parsifaljához, Odilon Redonhoz, illetve minden kurátorok őséhez, Joséphin Péladanhoz? Egyáltalán összeköti-e valamilyen titkos szál a realitáson túli világot megmutatni vágyó művészeket Orfeusztól Kandinszkijig? Sőt, tovább...
Sztálintól Piedonéig
A gyűjtés, bár nem a nagyközönség szeme előtt zajlik és nem látványos, mégis minden múzeumi tevékenység alapja. Egy plakátgyűjteményt művészi szempontból kiemelkedő alkotásokkal gyarapítani nem is olyan egyszerű feladat. Gyakran érzem úgy, hogy versenyt futok az idővel. Ez az utolsó pillanat, amikor még sokan velünk vannak a magyar plakát utolsó nagy virágkorának főszereplői közül. Kovács Vilmossal, aki december végén hunyt el életének 88. évében, az utóbbi két évben lettem nagyon jóban, és a személyes beszélgetések emléke mellett – nagyvonalú ajándéka révén – sikerült újabb szeletet megőrizni az utókornak az említett időszak plakátterméséből.
Kishibás korstílus-kép
Hatalmas műtárgymennyiség hever még kiértékeletlenül lakásokban, műtermek mélyén, talán még intézmények folyosóin, raktáraiban is. A hosszú hatvanas években létrejött művek alkotta jéghegy csúcsának is csak egy kis szeletét láthattuk nemrégen a volt Munkásmozgalmi Múzeum tereiben. Úgy tűnik, már csak az intézményi háttér miatt is komoly előrelépés történt a korszak mindenfajta előítélettől mentes újraértékelésének még korántsem sima útján.
Jeanne Mammen, a megfigyelőnő
Párizs után a húszas-harmincas évek Berlinje, a Kabaré, a leszbikus bárok és Brecht Koldusoperájának világa, valamint egy Magyarországon még alig ismert név, aki mindezeket összeköti.
Hozzám alapvetően a közvetítő szerep áll a legközelebb
Idén a vásárlátogató szemével is néztük a standokat, így esett a végső választás az Everybody Needs Artra, amely már a nevével (mindenkinek szüksége van a művészetre) is sugall valami kis demokratizmust egy erősen elitista közegben. A stand Brückner János, Fukui Yusuke, Omara, Rade Petrasevic és Szabó Ottó munkáival próbálja népszerűsíteni a műgyűjtést, installációs megoldásai pedig a vásáron kevés esetben tapasztalt frissesség érzetét keltik. Szerettük, hogy nincs túlzsúfolva a stand, de nem választottak múzeumi helyzetet imitáló white cube-megoldást sem. Egy olyan vásáron, ahol nemcsak műgyűjtők járnak-kelnek vásárlási szándékkal, hanem rengeteg fiatal, a kortárs művészet iránt érdeklődő, nyitott szellemű ember is megfordul, jó, ha valaki mindkét csoporthoz tud szólni. És hogy Omara elementáris és különleges művészetével is lehetett itt találkozni, az külön pluszpont.
Egykezesek
Alighanem sokan sokért nem adná(n)k, ha valahogyan kiderülhetne, ki lehetett az, aki 1956. november 5-én kora délután, egy nappal a magyar forradalmat eltiporni érkező szovjet katonai alakulatok tankjainak budapesti bevonulása után telefonon felhívta Ferenczy Bénit a művész Jászai Mari téri otthonában.
Út a berlini Sturmtól budapesti aukciókig
Szinte hihetetlen, hogy Hincz Gyula harminc éve lezárult gazdag életműve egyre frissebb meglepetésekkel szolgál. Az 1942-es erdélyi tájak és a nemrég felfedezett, 1958–63-as rejtett aktképek mellett kiemelést érdemel az utóbbi évek nagy árverésein felbukkant és méltó sikert (anyagit is!) aratott korai, dekoratív modern, konstruktív-szürrealista képeinek sora.
Pécsett nyíló virágok
A vérvörös vagy hússzínűre fakult, másutt aranyos okker vagy fekete gyapjúfonallal, sűrű öltésekkel kivarrt mintáknak tömege, kiterjedése van: az örvénylő virágok, leveles indák között alig látszik valami a vászon semleges csontszínéből.
Kert, park, tenger
„Az igazán modern ízlésű művészetnek nálunk vannak igazán megértő és mindig lelkes amatőrjei: Andrássy Gyula gróf, Kohner Adolf, Nemes Marcell, Hatvany Ferenc báró, Bakonyi Károly, Petrovics Elek, Engelmann ügyvéd.”
A gyűjtemény mint metafora
Balatonfüreden, ahol a szívbetegek szanatóriuma működik, különösen érdekes annak tükröződésében nézni a műveket, hogy alkotóik közül szinte mindenki küzdött valamilyen betegséggel. Kint süt a nap, úsznak a hattyúk a tavon, bent pedig, végignézve a kiállítást, csak arra tudunk jutni, biztos van valami elrendezettség abban, hogy a betegség bizonyos fázisaiban inkább felszabadítja az alkotó energiákat, hogy aztán azok a végén úgyis elemésztődjenek. A művek pedig megtalálják a helyüket, ahol napsütés ide, betegség oda, ők már nyugodtan sugározhatnak.
Az amnézia tárlói
Mit mond nekünk ma az, hogy Tanácsköztársaság? Mennyi lett és mennyi maradt belőle a miénk? A jelentésüket vesztett fogalmak, állandóan újraírt tények helyett mi jelenthet biztos pontot? Talán a látvány, a megmaradt fotók. Vagy itt is a kövek? Vagy egyebek.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)