![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
Gyönyörű dolgok, nagy művésznő volt!
A bécsiek kedvelt festőnőjét még élete utolsó éveiben is gyakran lehetett látni, amint felszerelését jellegzetes kis kocsiján tolva motívumot keres a Práterben. Fiatalkora legszebb képeit is ott festette, mint az osztrák festészet történetében meghatározó Schindler-kör tagja, sőt inkább mint Schindlerrel együtt alkotó szuverén festő, aki sokat tett azért, hogy a művészi tehetséggel megáldott/ megvert nőket a konzervatív művészeti közeg.
Mindig tisztább formákkal dolgozik az ember, nem összemaszatolva... – Interjú Maurer Dórával I. rész
Mindig nagyon érdekes, ha fel lehet fejteni, milyen élettények, élmények határozták meg egy pálya kialakulását. Esetünkben például azt, milyen történések, vonzódások alakították azokat a választásokat, amelyek eredményeképp itt áll előttünk egy nemzetközileg is érvényes művészet és egy egészen kivételes hatású művészszemélyiség.
Násfák és serlegek
Szecessziós ékszereink legszebb darabjai és a magyar labdarúgó vándortrófea ugyanazon kéz munkái: a mély tüzű zománcra és csillogó ékkövekre fordított szűrhímzés a női szíveket, a kupaserleg a férfiakét dobogtatja meg.
WARDEINER WERKSTÄTTE
A századelő egyik legnagyszerűbb magyar építésze, Vágó József legnívósabb budapesti épületei közül sok elpusztult. Szülővárosában, Nagyváradon azonban minden megvalósult terve áll még. A testvérével, Vágó Lászlóval közösen tervezett villa lehetőséget ad a régiónak egy európai jelentőségű múzeum kialakítására.
Goya unokája
Biztos kevesen tudják, hogy amerikai léptékkel mérve a mexikói határtól nem messze fekvő Dallasban van egy kis Prado, komplett spanyol gyűjteménnyel. Nemrég, a múzeum 50. születésnapi ajándékaként érkezett ide egy különleges mű.
Az emlékezet konoksága
Vízben álló tárgyak, amelyek kognitív disszonanciát tartanak fenn az általunk felfogható időn túl, miközben mégis az ellentétek összebékítésének emlékműveivé válnak. Tengerben álló kapu, vízben ázó zongoraváz, gémeskút egy tóban, amik között önállóan mozgó, evezős ágy-járat közlekedik.
Tahiti Madonna a napfény városában
Moholy-Nagy köztudottan remek tanár volt, de milyen lehetett vajon gimnazistaként? A cikkből megtudhatjuk, miként támogatta a szegedi kamasz irodalmi szárnypróbálgatásait Juhász Gyula és Móra Ferenc, honnan származtak első információi a villamosságról és a mozgóképről, kiderül, hogyan, de főleg kiről készült egyik korai portréja, valamint hogy nemcsak szervezője, de egyik főszereplője is volt az első szegedi avantgárd kiállításnak 1919-ben, és felbukkan Milkó Nyuszi is.
Bevezetés a grúz avantgárdba
Az orosz avantgárd nem ismeretlen a magyar közönség számára, utoljára tavaly, a Nemzeti Galériában találkozhatott többek között Vaszilij Kandinszkij, Natalja Goncsarova és Mihail Larionov képeivel. De mit tudunk a grúz avantgárdról?
Jászai tere, Kornélia neve
Az Osztrák–Magyar Monarchia festészetét bemutató kiállítás szerzőnk, P. Szűcs Julianna által is említett érdekességei közül alán a legnagyobb meglepetést Paczka Kornélia Jászai Mariról festett grandiózus képe jelentette.
Titkos album
Karikatúragyűjtemény csodálatos visszatérése keletkezése színhelyére, Isztambul diplomatanegyedébe, a régen Perának nevezett Beyoğlu kerületbe. Libanoni keresztények, örmények, görögök, törökök, oroszok, angolok, osztrákok, németek, olaszok, perzsák intrikája és lazítgatása a Boszporusz partján.
A „DADAZÓFUS”
Vége a DLADLA-nak! A Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA képzésén pallérozódó művészek dada kiállítása ma este 18:00-kor katalógusbemutatóval és Fajgerné Dudás Andrea DADA BABA című performanszával zárul. A DADA BABÁval Fajgerné öt olyan képzőművésznőre reflektál, akik meghatározó alakjai voltak a dada mozgalomnak és képzőművészként jelentős műveket hoztak létre. Megidéződnek többek között Emmy Ball-Hennings performansz-ruhái, Sophie Taeuber-Arp dada-babái, Jacqueline Chaumont táncmozdulatai, Hannah Höch kollázsai és Baroness Elsa von Freytag-Loringhoven versei. Fajgerné a felkészülés során többek között A „DADAZÓFUS” – Egy nő a dada forgatagban: Hannah Höch című cikkünket is használta.
Do You Read Me?! – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-01-24
Január vége-február eleje élénk időszak Berlin kulturális életében: idén ünnepli fennállása 30. évfordulóját a nemzetközi art&tech élvonalához tartozó Transmediale fesztivál (ever elusive). Előtte a Fear Anger Love témában a kísérleti zenét pártoló CTM – Festival for Adventurous Music and Art 18. kiadása jelentkezik, a két szervezet kezdeményezésére létrejött Vorspiel pedig megannyi más (több mint 45) lokális résztvevőt csatornáz be ebben az időszakban a programkínálatba. Európa kreatív iparának fővárosában persze akkor is van látnivaló, ha a szezonális eseményeken túl csak az önjáró galériaszíntérre vagy az örökségőrző kőlétesítményekre koncentrálunk. A BERLIN, TRAVELOGUE abból az elhatározásból született, hogy a berlini évelőn meglátogatott intézmények és a rajtuk keresztül kibontakozó témák felkerüljenek egy naprakész, szubjektív várostérképre.
Más kép?
Egy kiállítás, amely alkalmat ad arra, hogy választ találjunk egy nem igazán fontos, mégis mindenkit érdeklő kérdésre: látszik-e a festményeken, egyéb műtárgyakon, hogy alkotójuk vagy épp a modell leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű stb.? Lelőjük a poént: hol igen, hol nem.
TOTÁLIS MOST – Sci-fik, ufók, X-akták és a valóság: az F–16-osok
Pörög a Nextfeszt, az új generáció fesztiválja a Trafóban. Ennek megfelelően a hely alagsori galériájában bemutatkozó képzőművészek is igen fiatalok, mi viszont már többükre felfigyeltünk. 2016 áprilisában például Fridvalszki Márkkal foglalkoztunk: Sirbik Attila, a St. Euphemia című regény szerzője vezetett végig egy számos kérdést felvető, szubjektív gondolatmenetet 88. lapszámunkban. Miben gyökerezhet, ha egy képzőművész a haditechnológiában látja meg a szépséget? Milyen választott művészi technikák következnek a digitális eszközök működésének hibáiból?
Keret (1. rész) – A keret sosem marginális kérdés
Sorozatunk ötletét egy szokatlan kiállításból merítettük. Néhány hónapja a Kieselbach Galéria tulajdonosa, Kieselbach Tamás megunva a galéria raktáraiban halmozódó felesleges kereteket, felhordatta őket a kiállítóterekbe, és az így keletkezett grandiózus installációt elnevezte Keret-erdőnek. Ez több kérdést is felvetett: ennyi képet kellett szerinte átkeretezni? Ennyire rossz az itthoni keretezési kultúra? (Hiszen különben hogy gyűlhetett volna össze ennyi kép nélküli keret?) Mi lehet a levetett keretek sorsa? Rá lehet vágatni őket más képekre, vagy kerüljön mindbe tükör? Egyáltalán mi a jó keret, minek alapján választanak a biztos ízlésű műértők, és ki számít biztos ízlésű műértőnek? A festők maguk értenek-e a keretezéshez? Milyenek a magyar keretezési hagyományok? Ezeket a kérdéseket feszegetjük, az első részben némi higgadt történeti áttekintést adva a magyar kerettörténetről, múzeumi háttérrel.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)