Bloomsday a Bálnában
Egy rendes dublini – és a világ minden más táján élő Ulysses-fan – június 16-án ünnepli a Bloomsdayt, megemlékezvén arról a híres napról, amelyen James Joyce először találkozott múzsájával, későbbi feleségével, Nora Barnacle-lel. Ez a nap, egy átlagosnak mondható szerelem történetének kezdete valószínűleg nem sok mindenkit érdekelne, ha Joyce maga nem datálta volna ugyanerre az időpontra világhíres tudatfolyamregényét. Leopold Bloom egy napjának teljes története, a vaskos Ulysses egész cselekménye 1904. június 16-án játszódik.
GYÜNNI-MÖNNI A VÁROSBAN, PIACRA, VÁSÁRBA, SZOMSZÉDBA, MÖGTÖSZI A SZÖVETPAPUCS IS
„A szegedi papucsnak nincs párja” – ez a szlogen első hallásra meglehetősen fantáziátlannak tűnik, pedig valójában igen pontos, ugyanis az egykor világhírű szegedi papucs egyik legfőbb jellegzetességéről árulkodik: a fölcserélhetőségéről. A legrégebbi szegedi mesterek a papucskészítés során az ún. forgatós papucs „feleit” ugyanazon a kaptafán állították össze, a magasabb sarkú, szépen hímzett példányok tulajdonosai, a fiatal menyecskék ezért a használat során úgy vigyáztak rá, hogy időről időre cserélgették a lábukon. Kiegyensúlyozottan, ide-oda taposták. Ugyanakkor bármennyire is közhelyesnek hat ez a mottó, a szegedi papucs páratlanságát sem lehet tagadni, sőt nyugodtan lehet vele kapcsolatban „világhírűzgetni” is, amennyiben múlt időben utalunk az egykori fénykorok olyan történéseire, mint például amikor a szegedi mesterek portékái hatalmas sikert arattak az 1900. évi párizsi Expón.
ELŐSZOBÁZUNK – Jókai Lóránt: Álló kép
Pár hete meglepő kiállítás volt a FUGA egyik, eleve klausztrofóbiás érzeteket keltő, betonbunkerszerű, alagsori helyiségében. Ha a megnyitó közönsége menekült is volna a levegőre, a művek szempontjából tökéletes volt a helyválasztás: nagyon kicsi, szinte teljesen fekete, illetve az eltérő sűrűségű vonalhálóból geometrikus elemeket épphogy csak kibontakoztató fekete tintarajzok sorakoztak egymás mellett a falon, valaminek az árnyékaként. Ezekből választottunk ki egyet, aminek kapcsán el lehet gondolkodni arról, mi is számít művészetnek, vagy arról, mi is a művészet eredete, és van-e vége.
F.UCK
Nyár közepén nyílt, de november 20-ig még látogatható Ai Weiwei – megszokottan – nagyszabású kiállítása Bécsben. A tárlatot képező két hatalmas installációs lábnyomának egyike a legmodernebb osztrák művészet befogadására hivatott 21er Hausban; a másik a császárkort idéző – és a régebbi képzőművészetet őrző – barokk Felső-Belvederében pulzál. Indulatok és ötlet-recycling.
AZ IRGALMAS PANNONIAI: SZENT MÁRTON
Az idei év Tours-i Szent Márton éve: 1700 évvel ezelőtt a pannoniai Savariában (ma: Szombathely) született az európai kereszténység történetét századokra meghatározó csodatévő szerzetespüspök. Márton, a katonából lett remete, akit Tours püspökévé választottak, a késő antikvitás és a középkor legkedveltebb szentje volt, kultusza egész Európát behálózta. A Nyugat latin keresztény kultúrája jórészt Márton köpenyéből bújt elő. Még katonaként Márton elfelezte köpenyét egy didergő koldussal, így lett a 2016-os rendkívüli szentév, az Irgalmasság Évének ihletője is. Európa számos kiállítással emlékezik meg legnépszerűbb szentjéről, akinek tiszteletét a bencések terjesztették el a kora középkorban, hiszen Szent Benedek montecassinói kolostorát Szent Márton védelmébe ajánlotta.
A KÖZÖS SORS
Kosztolányi mondta a halálos ágyon, hogy sokkal könnyebb volna, ha mind mennének vele, együtt. Egyszerre. Mert persze azt tudta, hogy mind mennek vele együtt, egy helyre vagy sehová, de hogy közös a sors, csak nem egyszerre. Tudta, mivel lehet vigasztalódni, hogy nem fájt semmi Caesar és Napóleon korában, akkor feltehetően nem fog majd fájni Hitler és Sztálin korában sem. De hát néha az ember hajlamos azt hinni, hogy jobb, ha fáj, az is azt jelenti, hogy élünk. Élek.
A GUNDEL-TÁL
Hogyan válhat a századelő társasági rovata bizonyító erejű dokumentummá egy műtárgydatálási kérdésben? Hogyan ötvözi egyetlen, bár impozáns méretű műtárgy az elmúlt korok ötvösművészetének és zománcdivatjának legkülönbözőbb technikáit? Szilágyi Veronika tárgyrestaurátort az Iparművészeti Múzeum egyik legszebb historizáló-eklektikus ötvöstárgya, az újonnan restaurált Gundel-tál történetéről és titkairól faggatjuk.
HÁROM SZÍN: KÉK
A statisztikák szerint a kék a legkedveltebb szín, ami nem is csoda, ha végiggondoljuk ránk gyakorolt pozitív hatásait. A kék békét és nyugalmat áraszt, oldja a szorongást. Ha kék szín vesz körül, lelassul a pulzusunk, csökken a testhőmérsékletünk, kevesebbet eszünk, jobban alszunk. Mindezt együttesen talán nem tapasztaljuk meg a Színekre hangolva kiállítás kék termében, de annál többet megtudhatunk a kék szín forrásáról. A kínai porcelánok jellegzetes kékjét adó kobaltról, az arannyal vetekedő értékű ultramarinról, amit évszázadokkal ezelőtt csak Mária köpenyéhez használtak a festők, vagy hogy hogyan váltotta fel a festőcsüllenget és indigót az első mesterséges színezék, a ragyogó berlini kék.
HÁTÚSZÁS KÖZBEN IS SZOKTAM FEJBEN FESTENI...
Művészi megújulás és felszabadulás 77 évesen egy, az avignoni-pápai lakosztály kőpadlójának részletét mutató képeslap hatására. Újrakezdések, megtorpanások és kiteljesedés – 20. században indult 21. századi magyar női művészsors.
KICSIT MÁS VILÁG
Miért volt még Lengyelországon belül is különleges hely Wrocław a hatvanashetvenes- nyolcvanas években? Mit tudott mondjuk az akkori Pécshez képest? Mi kell a művészet virágzásához?
NAGY GABRIELLA: KETTŐS SPIRÁL
Új sorozatunkban ki-ki elmondja, mi jut eszébe, amikor meglát például egy ilyen képet a kiállítóterem falán. Vagy bármilyen más művet bárhol. A lényeg, hogy arról az egyről legyen szó.
KEMÉNY / POP
Ha valaki egyszer megírná a „nemzetközi pop-art” történetét a hidegháborús plakátművészet felől olvasva, kétségkívül Kemény György lenne az elbeszélés egyik kulcsfigurája. Az 1960-as években a magyarországi művészeti színtéren talán ő került a legközelebb a pop-art szellemiségéhez és formavilágához, életművének ez a korai szakasza a „nemzetközi pop” markáns példái közé tartozik.
AZ ERŐ VELÜNK VAN!
Alexander Calder ékszereiből először nyílik önálló kiállítás Angiában, és nemcsak a világ minden részéről most Londonba utaztatott statement darabokat láthatjuk, hanem azt is, ahogy az elmúlt évtizedek szupernői hordják azokat.
A „DADAZÓFUS”
Európa-szerte kiállítások ünneplik az idén százéves dadát, amely mit sem vesztett ifjonti frissességéből, pimaszságából. A mozgalom a zürichi Cabaret Voltaire megalakulásával indult útjára, de hamar megvetette lábát a háború dúlta kontinens művészeti központjaiban. A berlini dada művészek exkluzív férfiklubjába csupán egyetlen nő kapott bebocsátást, igaz, némi hátszéllel. Örökös klubtag azonban már saját jogán lett Hannah Höch, aki műfajt teremtett abszurd fotómontázsaival, meghökkentő abortuszbabáival.