![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
Mindig azt képzeltem, hogy a Gellért-hegy mögött ott a tenger
A budapesti aukciók, kiállításmegnyitók elmaradhatatlan szereplője, orosz akcentussal beszél, rendhagyó módon licitál, tweedruhákban jár, mintha épp csak ideugrott volna dél-angliai birtokáról, szivarkákat szív, és a róla eddig megjelent életrajzzal ellentétben nem pszichológiát, hanem sinológiát tanult (az akcentusa miatt könnyű volt félreérteni, ezt készséggel elismerjük). Egy orosz Budapesten, avagy a rendszerváltás éveinek magyar műkereskedelme az akkor még kívülálló szereplő szemével.
Hőközlés a jégveremben
Ismerős és ismeretlen nevek, már messziről, fél szemmel beazonosítható művek és hatalmas meglepetések: itt az alkalom az erdélyi művészet több mint hetven évének áttekintésére. Ideje volt már, hogy láthassuk, hogyan fog mindez beépülni a magyar művészetről alkotott, folytonosan alakuló képbe.
Megcsináltuk Miskolcot
Pünkösd hétvégéjén különbuszra szálltunk és meg sem álltunk az Edda-életműből is jól ismert Miskolcig, csak mi, szemben Pataky Attilával, épphogy odamentünk mindenért, mit Miskolc adhat. Az Artmagazin saját OFF-Biennále-programjának résztvevői már a buszon kaptak eligazítást a napról, szendvicseik mellé történetmorzsákat és azt a lapszámot is, melynek borítójáról oly igézőn néz egy Erdély Miklós-mozaikkép nőalakja.
Inside Out – Offer Up
Előző számunkban már megemlítettük, hogy az OFF-Biennále programsorozat felénél el kellett oltani Sugár János közösségkovácsoló tüzét a Rombusz Teraszon, de lett még egy tűz, Perbálon.
Körkérdés – Avagy milyen volt az OFF-Biennále Budapest és mi lesz két év múlva?
Az elmúlt évek legmeglepőbb kortárs művészeti akciója volt az OFF Biennále kitalálása. Ennél már csak az volt nagyobb - örömtelibb - meglepetés, hogy az ötlet meg is valósult. Ennek mikéntjéről és a jövőbeli kilátásokról kérdeztünk olyanokat, akik kívülről, és olyanokat is, akik belülről látták az önszerveződésben mindenképpen fordulópontot jelentő program-sorozatot.
Milánra várva
Nem tudom, véletlen vagy csak velem esett így, illetve biztosan nemcsak velem, mert mások is problémáztak, hogy a Füst Milán-kiállítás a végével kezdődik, aki nem figyel, visszafelé haladhat az időben. De ha véletlen, akkor is beszédes véletlen, előbb volt Füst Milán öregember, mint fiatal, az a horgasorrú – dehogy -orrú – horgaselméjű és szikár öreg, aki lenni akart, és akiről azt hitte, hogy nem lesz soha az, élt köztünk. Aki kerekes székben elnökölt a Bölcsészkaron, és akiről Balassa Péter azt mesélte azokon a régi, titokzatos összejöveteleken, hogy teljesen normálisan tudott járni, de amikor észrevette, hogy figyelik, elkezdett a botra támaszkodva, kificamodott tagokkal csoszogni.
Lost and found – Az elveszett magyar kubizmus
Nemrégiben egy kávéházi asztalnál Dan Nolannek, The Guardian tudósítójának arról meséltem, hogy elkezdtem kutatni a „magyar kubizmus” történetét, egy olyan kvázi szűz területet, amely eddig még csak alfejezetet sem érdemelt kézikönyveinkben.
Bonctan az Andrássy úton
A művészeti anatómia egyszerre több és kevesebb, mint az orvosi bonctan. A művészek nem sokat vacakolnak az olyan kulcsfontosságú szervekkel, mint a máj vagy a gyomor, míg a doktorokat nem izgatja a látvány mélyszerkezetének megfejtése. A Magyar Képzőművészeti Egyetem anatómiai tanszékén jártunk.
Nézegető - Artmagazin, 79. szám
Nézegető – Artmagazin, 79. szám
Gyorsan átlapoztuk a júliusi magazin tartalmát, még a vásárlás előtt.
Hajrá, Kovács bácsi!
Miért töltött Zsigmond király népes kíséretével 9 hónapot Sienában, római megkoronázására várva? Ezzel foglalkozik egy Itália-mániás történész. Szerzőnk pedig azzal, milyen érzés önreflektív történeti munkákat olvasni.
Kettős kötődésben
1944-ben a nyilasok elhurcolták az egyik legígéretesebb tehetségnek számító művészettörténészt, Péter Andrást, az itáliai trecento festészet kutatóját. Tanulmányai közül néhány most először jelent meg magyarul.
Pozsonyi diéta
Hétvégi villámlátogatás a legközelebbi szomszédos fővárosban, Pozsonyban. Körkép tippekkel, csalódásokkal és meglepetésekkel.
„Mi van a függöny mögött? – ez nagyon érdekel”
Ha látni szeretnénk Forgács Péter mostanság kiállított összes munkáját, akkor bizony komoly szervezési tevékenységbe kell kezdenünk. Először is minél hamarabb váltsuk meg jegyünket a tengerentúlra, de most már semmiképp se New Yorkot célozva, mert a Levelek a messzeségbe videoinstalláció tekintélyes hat hónapja már letelt a helyi városi múzeumban és a munka február végén a San Franciscó-i Zsidó Múzeumba került át. Miután ez megvan, elkezdhetjük megtervezni budapesti utunkat. Ha egy hónappal ezelőtt kerültünk volna ebbe a helyzetbe, a Szépművészeti Múzeum Rembrandt-kiállításával és a Magyar Nemzeti Galéria Fordulópontok című csoportos bemutatójával is számolnunk kellene, de minthogy ezek nemrég bezártak, marad a LUDWIG 25. A kortárs gyűjtemény a Duna-part mellett és a Molnár Ani Galéria-beli bensőséges egyéni show a Nyolcban.
H mint hamisítás
A „Beltracchi-ügy” 2010 nyarán robbant ki Németországban és 2011 őszén vette kezdetét Kölnben a bírósági tárgyalás. A festőt az a Heinrich Campendonk-kép buktatta le, melyet a neves Lempertz aukciósház bocsátott árverésre, de a laborvizsgálatok kiderítették, hogy a festményen használt titánfehér 1914-ben még nem létezett. Szinte elképzelhetetlen, hogy a minden részletre odafigyelő, végtelenül precíz és felkészült Wolfgang Beltracchi kétes értékű művészi karrierjének éppen egy ilyen banális hiba vetett véget. Beltracchi jelenleg is börtönbüntetését tölti (segítőkész feleségével együtt), mégis most futott be igazán: dokumentumfilmek, riportok tucatjaiban nyilatkozik készségesen és mutatja be nem kis büszkeséggel kivételes tehetségét. A Beltracchi házaspár nemrégiben a Rowohlt kiadónál megjelentetett memoárja sem egy bűntudattal átitatott beismerő vallomás.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)