![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
Virágok, nők, tenger (éjszaka meg színház )
Vaszary Jánosnak olyan sokat köszönhet a magyar festészet története, hogy megérdemli: ugyanolyan friss szemmel nézzünk újra meg újra képeire, amilyen friss szemmel ő nézte a világot, amilyen nyitottsággal ő viseltetett az új dolgok iránt.
Bernát András: Test
Bernát Andrással kapcsolatban mindig olyan érzésem van, hogy örökké fest, hogy a fejében egyfolytában húzza a vonalakat, csavarja a hullámokat, akkor is, amikor éppen beszélgetünk vagy csak úgy vagyunk. Miként Nabokov Luzsinja, aki világméretű sakkjátszmába keveredett, Bernát is egy világméretű, mindent átható és kényszeres festészetjátszmának lett a rabja. Ennél szenvedélyesebb, erotikusabb absztrakt festészetet nem ismerek.
Kultúrtörténeti rémmese
A Monuments Men híres különítményének emlékét ápoló alapítvány ma is kutat a második világháborúban eltűnt, lappangó műalkotások után. A hőskorról, a „műkincsvadászok” és a müncheni gyűjtőpont hétköznapjairól, valamint a magyar koronaékszerek felbukkanásáról is olvashatnak kultúrtörténeti (rém)mesénkben.
Poszttraumás ellen-arcképrezsim
Ellenszegülésben megátalkodott gyerekek, akikre Kádár-anyu nem mosolygott vissza, avagy milyen arcot éltek ki maguknak a magyar underground alakjai? Déri Miklós portrésorozatáról.
Demonstrál a határon
Birkás Ákos stílusváltása a magyar művészettörténész-szakma máig ki nem hevert traumája. Újabb, figuratív képeiről nem születtek igazán számottevő tanulmányok (talán egy kivételtől eltekintve), a katalógusokban, folyóiratokban leginkább vele készült interjúk olvashatók, magángyűjtemények reprezentatív kiállításain régebbi, nonfiguratív művei szerepelnek. Nemrégiben a MODEM-ben azonban olyan provokatív címmel – A festő dolga – mutatta be az új módszer szerint felépített és az új technikával festett képeit, hogy ez már tényleg nem maradhatott szó nélkül. És rendben, ha művészettörténész nem akar a kimondatlan szakmai verdikttel szembemenni, akkor beszéljen Birkás Ákos műveiről egy író. Végül is figuratív képek, nézzük, kibontakozik-e rajtuk bármilyen történet, kirajzolódik-e általuk az új világ.
Egy gróf titkai
Giccsőr, pozőr vagy titok-idegenség? Mérlegen az egykori (és mai) sztárfestő, gróf Batthyány Gyula. Különös élet, különös művészet.
Elfeledett életművek: Tahi-Tóth Nándor
Magyar fül számára a Tahi-Tóth név ismerősen cseng. Nem csoda, hiszen a népes család több tagja is – vezetéknevét így vagy úgy csavarva – közszereplő lett.
Anderson meséi
Most, hogy számos BAFTA-, Golden Globe- és egyéb díjak után az Oscar-gálán kilenc jelöléséből négyet beváltott a Grand Budapest Hotel – legjobb kosztüm, smink, design és eredeti zene –, rámutatunk kedvenc részleteinkre belőle. Persze hallottunk nézőkről, akik lassúnak, ne adj’ isten unalmasnak találták a történetmesélést, de nem úgy mi a magazinnál! Nemcsak hogy többször láttuk, de lassítva, léptetve néztük, és egymást felülkiabálva soroltuk, melyik képkockának, belógó részletnek, megkomponált totálképnek mi lehet a képzőművészeti inspirációja.
A gyűjteményt nem lehet a sírba vinni
Nemrégiben láthatott válogatást a közönség hazai magángyűjtemények anyagából. Az Új Budapest Galéria kiállításán külön kis szekciót képeztek a Völgyi–Skonda Kortárs Gyűjtemény elmúlt négy évben vásárolt darabjai, pedig a rendezés nem a tulajdonosok neve szerint haladt, hanem tematikus íveket rajzolt. A külön kis tárlatrész alapján is világos lett, hogy koherens, az alföldi festészetet kiindulási pontnak tekintő, főképp festményekre koncentráló gyűjteményről lehet szó. Most következő interjúnkban ezt a képet pontosítjuk. Kiderül, honnan indult a gyűjteményépítés, mik az ehhez kapcsolódó élmények, milyen szempontok alapján választ a két tulajdonos, de olvashatnak azokról a terveikről is, amelyek már jócskán túlmutatnak a hagyományos értelemben vett gyűjtői mentalitáson.
Örök nyugalom?
A világszerte csak „az anyák megmentőjeként” ismert magyar orvost élete utolsó éveiben kitaszította az orvosi társadalom. A megkeseredett és súlyos betegségekkel küzdő Semmelweis halálának botrányos körülményeiről sokan sokfélét írtak mostanában, cikkünk az utólagos rehabilitáció és a Semmelweis-síremlék történetének ered nyomába.
Korona a csap alatt
Kultúrtörténeti rémmesénk folytatása a Szent Korona elrejtésének és megtalálásának krimibe illő körülményeit, valamint a „hajlított kalap” müncheni leltárba vételét megelőző vizsgálatok, nemritkán bizarr részleteit idézi fel amerikai katonai források, valamint az egykori magyar érintettek visszaemlékezései alapján.
A vörös ruhás nő és egy családregény vége
Ma már világos, hogy a művészetpártoló Andrássy Tivadar és a Párizsból hazatérő Rippl-Rónai József együttműködésének eredményeként a magyar iparművészet egyik legnagyszerűbb tárgyegyüttese jött létre, az úgynevezett Andrássy-ebédlő. Sajnos a magyar szecesszió rövid történetének emblematikus bútoraiból és edényeiből már csak nyomokban lelhetünk fel eredeti példányt. De ha a megrendelők felől közelítjük a témát, vagyis hogy kik ültek az ólomüveg ablakokon beszűrődő színes fényben, kik ettek a virágmintás tányérokból, kik ittak a tulipánkelyhet formázó poharakból, akkor egy szinte hihetetlen, de a 20. századi magyar történelmet pontosan modellező családregény bontakozik ki előttünk.
A városliget szelleme (1. rész)
A dolgok állása szerint hamarosan eltűnik a Liget abban a formájában, ahogy többségünk már gyerekkora óta ismeri. De akármilyen szedett-vedett kinézetű, gondozatlan, sőt viharvert néhol, azért szeretnénk emléket állítani neki, hogy amikor már látványos lesz, mozgalmas, tele turistával, elő lehessen szedni a megfakult Artmagazinokat, és merengeni a régi szép időkön, búsulni azon, miért is nem sétálgattunk többet az akkor még elhagyatott részeken. Sorozatot indítunk, amiben szerzőink, munkatársaink feleleveníthetik és megoszthatják olvasóinkkal a Ligethez fűződő élményeiket, mintha csak a Négy esküvő, egy temetés című film búcsúztató jelenetében lennének. Vagy a Halálos temetésében, amiben a főhős sokszor fut neki a beszédének: Apám kivételes ember volt....
Felvonulóktól a Kertemig
A dolgok állása szerint hamarosan eltűnik a Liget abban a formájában, ahogy többségünk már gyerekkora óta ismeri. De akármilyen szedett-vedett kinézetű, gondozatlan, sőt viharvert néhol, azért szeretnénk emléket állítani neki, hogy amikor már látványos lesz, mozgalmas, tele turistával, elő lehessen szedni a megfakult Artmagazinokat, merengeni a régi szép időkön, búsulni, miért is nem sétálgattunk többet az akkor még elhagyatott részeken. Sorozatunk második részében olyan valaki emlékezik, akit már több mint 30 év köt a Ligethez, legalábbis a Liget Galériához, és aki azon kevesek közé tartozik, akik elmondhatják magukról: ültettek ide fát.
Interjú Fajó Jánossal
Fajó János a Kádár-kori magyar művészeti élet egyik fenegyereke. Korán megteremtette függetlenségét mind szellemi, mind anyagi értelemben (saját bevallása szerint könnyű helyzetben volt, hiszen vegyész felesége eltartotta). Kassáktól ered az a művészetszemlélet, vagy inkább beszéd a formák és színek nyelvén, ami munkáit, gondolkodásmódját azóta is jellemzi, és amit azóta szabadiskolai tanítványok generációinak adott tovább. A hetvenes-nyolcvanas években példa nélkül való, ahogy a pártállami szisztéma mellé barátaival, művésztársaival egy egész kis alternatív intézményrendszert építettek ki: műhelyt (Pesti Műhely), kiállítóteremhálózatot (az aczéli direktívával összhangban, vidéki művelődési házakban), később évekig működtették önállóan a Józsefvárosi Galériát, majd, hogy az oktatás se maradjon ki, művésztelepet is létrehozott, szabadiskolát vezetett (Szerencs, Encs). Azt mondja, először nem Gagarin járt az űrben, hanem Malevics, őt magát pedig máig minden érdekli, aminek színe és formája van. Kiállítás a Missionart Galériában.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)