Adományok és adományozók
2013-ban két adomány révén is nagyszámú és kiemelkedő kvalitású Vaszary János- (1867–1939) alkotással bővült a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye. A szakmai körök előtt eddig szinte teljesen ismeretlen volt az a tizenöt mű, melyet a múzeum december elején nyíló kamarakiállítása tár a közönség elé.
Nizsinszkij - Az őrült naplója (3. rész)
A valaha élt legnagyobb táncos, a tánc istenének lába alól kicsúszik a talaj. Mit a talaj, a társulata, Oroszország, Európa, a Föld.
Berény kontra Czóbel
Új sorozatunk szakmai vitákra sarkall. Szerzőnk olyan műveket vizsgál, amelyek esetében az alkotó személyét illetően kétségei vannak, illetve amelyekkel kapcsolatban új adalékokat talált. Az első eset egyszerű kérdést vet fel: Berény Róbert vagy Czóbel Béla az alkotója annak a 20. század eleji portrénak, ami minden valószínűség szerint Bölöni Györgyöt ábrázolja. Nézzük, milyen is a sokat emlegetett stíluskritika közelről, hogyan segít a korabeli irodalom, illetve lehet-e a mérleg nyelve a restaurátor?
Az első magyar kortárs galériás: Szalóky Károly
Igazi rendszerváltás kori karriertörténet beatmatinéval, tortadobálásba fulladó megnyitóbeszéddel, népművelői hevülettel, moszkoviták kártyaszobájából lett kiállítóteremmel, kiigényelt pincehelyiséggel, művészek által kifestett sárga Citroënnel, Várfok utcai galériákkal, Françoise Gilot-val. A bajuszáról nem kérdeztük.
Capa, ahogy még soha nem láttad 3.
A világhírű fotóriporter születésének 100. évfordulója alkalmából Robert Capa / A Játékos címmel történeti kiállítás látható a Nemzeti Múzeumban. Capa Mestersorozatának eddig még be nem mutatott képei és press printek is szerepelnek a tárlaton, amit a fotográfus életének és munkájának körülményeit is érzékeltetve rendeztek a kurátorok: Fisli Éva és Lengyel Beatrix. Sorozatunk a kiállításhoz kapcsolódva igyekszik új szempontokból bemutatni Capát, illetve egy-egy híres fotóját. A harmadik részben Szarka Klára fotótörténész elemzését olvashatjuk arról, milyen eszközökkel éri el Capa, hogy fotói szinte már a film élményét adva meséljenek el történeteket.
„Nem akarok nagyon lenyűgözni”
A Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán diplomázott 2006-ban. Nemcsak művészetére, de egész mentalitására jellemző az a pragmatikus mesterkéletlenség, ami Magyarországra is elhozta, holott Németországban élt húszéves koráig. Műveivel visszatér egy kevésbé bonyolult, kevésbé technológiai szintre, ez a szemlélet cserébe többféle érzést és jelentést tesz lehetővé.
A selejtes remekmű
A Szépművészeti Múzeum fejedelmi pompájú barokk kiállításának egyik csúcspontjaként tündököl Giovanni Battista Tiepolo remeke, a Compostelai Szent Jakab. Pedig ez a kép nem állt mindig ekkora becsben. Habár művészi minőségét mindig is nagyra értékelték, arra alkalmatlannak bizonyult, hogy az oltárra emeljék. Egy „selejtes” remekmű története, némi kitekintéssel a „selejtek” általános természetére.
Aranyalma ághegyen
Ki gondolta volna, hogy a citrusfajták nem voltak őshonosak Itáliában? Vagy hogy a mitológiai és tündérmesebeli aranyalmák valójában narancsok vagy citromok. Lehet, hogy a magyar narancstermesztés nem is volt olyan elmeháborodott ötlet, a Mediciek lehettek volna a nagy elődök, csak a vas és acél országa helyett a vas és üveg országává kellett volna válnunk? Kis citruskerttörténeti áttekintés képzőművészeti adalékokkal karácsonyi címlapképünk kapcsán. Mert lehet, hogy a karácsonyfa sem más, mint az északiak aranygyümölcsöket termő örökzöldje?
Csúnya meztelen öregember a múzeumban
Amikor a festő-író-olvasó háromszög felborul. Nézzük, milyen a festő-festő-olvasó alakzat, avagy milyen kérdések foglalkoztatnak egy kortárs magyar festőt, ha egy kortárs angol festő képeit nézegeti régi festők művei között Bécsben, a Kunsthistorisches Museumban. Birkás Ákos a Lucian Freud-kiállításról.
A festők városa
Szentendre felé a 11-es főúton évek (vagy inkább évtizedek?) óta ott fakul egy tábla, ami barnába hajlóan a műemlékeket jelöli egyezményesen országszerte, csak itt nem kastélyt, múzeumot vagy templomot jelez, hanem egy egész várost. „A festők városa” felirat azt sugallja, hogy itt minden a művészetről szól, de a művészet ügye rég nem központi kérdés Szentendrén sem.
Zene a festő szemével
A magyar díszlettervezés egyik megújítója volt Márkus László. Szimbolista-modernista felfogása leginkább Wagner színpadra állításakor érvényesülhetett, amikor bátran, nagy ívű gesztusokkal egymásba olvaszthatta Baudelaire templom=természet metaforáját barokkos fényeffektusokkal és a szereplők geometriai alakzatokba rendezésével a belső összefüggések kifejezésének vágyától hajtva. Wagner talán forgott a sírjában, de azért nagy kár, hogy nem lehet megnézni, hogyan ment le 1932-ben egy „plasztikusan irreális” Parsifal-előadás.
Egy tipikus viktoriánus gyűjtemény
Valószínűleg kevés jobb dolog lehetett a 19. században, mint a brit birodalom jómódú alattvalójaként utazgatni a világban, összejárni a helyi brit kolónia tagjaival, a bennszülötteket barátságosan angolul egzecíroztatni, mindenhol műtárgyakat vásárolni, azokat hazaszállítatni, az angol tengerparton kastélyt építtetni nekik, aztán a télikertben üldőgélni és teázni, teázni, teázni… meg a női íróasztalnál leveleket írni.
„Jan van Buken Fecit”
Hozzávetőleges becslések szerint a holland–flamand festészet aranykorában, a 17. század folyamán mintegy 5–10 millió festmény készült a németalföldi tartományokban, amelyek együttes területe sem volt sokkal nagyobb, mint mondjuk a Dunántúlé. Ennek a hatalmas mennyiségnek mindössze nagyjából az egy százaléka élte túl a történelem viharait, amely még így is tekintélyes szám.
Ciao Caravaggio!
Nemrégiben zárt a Szépművészeti Múzeum egyik legnagyobb merítésű kiállítása, az itáliai barokkot a múzeum anyagára is támaszkodva bemutató Caravaggiótól Canalettóig című tárlat, amely a 17. és 18. század, a seicento és a settecento festészetét, vagyis – a címben szereplő, ismerősebben csengő megfogalmazás szerint – a barokkot és a rokokót mutatta be több mint 100 művész 141 műalkotásán keresztül. A kiállítás fedezete, aranyalapja most is a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának nemzetközileg is nagyra becsült olasz festészeti gyűjteménye volt, amiből a kiállításon 35 főmű szerepelt, 2 festményt magyarországi magángyűjtő, 104 remekművet pedig Európa és az Amerikai Egyesült Államok közel 70 múzeuma, intézménye, galériája és magángyűjtője bocsátotta a múzeum rendelkezésére. Miért bánunk mostohán a barokkal, honnan erednek az ellenérzések, mi a különbség a barokk és az itáliai barokk között, mi különbözteti meg egymástól az egyesitáliai iskolákat, milyen festői trükkökkel élnek a barokk festők, milyen újításokat hozott az elődökhöz képest Caravaggio? Ezekről beszél Dobos Zsuzsa, a kiállítás kurátora. És egy Gucci táskáról.
Tea és morfium
Az impresszionisták tisztességes státuszban lévő hölgyei (anya, nővér, lánygyermek stb.) mintha mindig a napos oldalon járnának. Habos ruhájukra, rózsás arcukra zöld lombok vagy színes napernyők reflexei vetülnek. A délelőtti korzó vagy délutáni tea gondtalansága azonban csak az érem egyik oldala.