DER SPUK IST (NICHT) VORBEI
Filológiai rétegek közé ágyazódott kiállítási leletanyag archeológiai feldolgozása, a T+U kollektíva által felvázolt paleohantológiai módszertan mentén.
Hova tovább, Veszprém-Balaton?
2023-ban Veszprém és a Bakony-Balaton régió viselte az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet. Az EKF-év tapasztalatairól és a régió előtt álló lehetőségekről szeptember 11-én és 12-én nemzetközi konferencia keretében hallhatunk bővebben.
Akkor miből éljünk? – Gondolatok a kortárs képzőművészeti díjak és ösztöndíjak rendszeréről
Pályakezdő kulturális szakemberként az egyik első tény, amit megtanultam, hogy nincs pénz. Semmire. Már bőven olyan időszakban folytattam a művészeti tanulmányaimat, amelyben a tanáraim pályázatait sorra dobta vissza az NKA; amikor egyre elkeseredettebben visszhangzott a mondás, hogy „csak fogd a pénzt és fuss”, és amikor a jövőbeli terveinket kísérő tanácsok mind az országhatárokon túlra mutattak.
A falfirka államosítása mint radikális köztéri gesztus
Hol is kezdjük? Az 1970-es évek elején a Déli pályaudvar későmodern épület- és téregyüttesének terveivel és kivitelezésével? Branczik Mártával, e komplexum legalaposabb és legértőbb felmérőjével, emlékápolójával és leletmentőjével? Szerdahelyi Laurával, a pályaudvar elsőszámú belsőépítészével, aki sok egyéb mellett a gyárilag összefirkált telefonfülkék kialakítását és burkolati tervét jegyzi? Vagy a METU diákjaival, akik Branczik Márta művészettörténész és Eperjesi Ágnes művésztanár közös előkészítő, alapozó munkálkodása után a pályaudvar süllyesztett előterében árválkodó telefonfülkéknél kötöttek ki? Hol kezdjem tehát a Kiscelli Múzeumbeli 'Laura ideges' című kiállítás által körülkerített időutazás betájolását?
Humanitárius folyosó
Egyszer egy interjúban mesélte nekem Spiró György, hogy amikor író-olvasó találkozókon arról kezdik kérdezgetni, szerinte mi lesz a világgal, mit lát, merre megy, abból pontosan le tudja venni, hogy baj van. Ez sokszor eszembe jut. Hogy hű olvasók elvillamosoznak élőben találkozni szeretett szerzőjükkel, és persze dedikáltatják a könyvüket, az irodalmat és történetmondást mennek éltetni, de voltaképpen azt formálják meg, és arra várnak iránymutatást, hogy nekik maguknak most mit kellene csinálni, ha ilyen a világ, ilyenek a dolgok, valaki mondja meg.
Fenét gyerekek!
Kozák Gábor kollekciójából a tizedik önálló kiállítás látható. Első vétele 1998-ra megy vissza, ma a galériás + műgyűjtő kombináció egyik legismertebb alakja a hazai kortárs szcénában. A többszáz tételes gyűjteményben így is mindig akad meglepetés. Szubjektív visszatekintés bő húsz évvel azután, hogy a Műértő 2003 / 7. számában Érzelmes és drámai címmel először írtam a gyűjteményről.
Visszahódítani történeteinket és új praxisokat alkotni – természet, történelem és boszorkányság
„Előrebocsátom, hogy szegedi származású vagyok, sok időt töltök ebben a városban, mindezt viszont anélkül írom, hogy ez valamiféle lokálpatrióta identitássá formálódott volna bennem. Igazából ez az első alkalom, hogy egy művészeti projektet egyszerre tudom a helybeli közönség pozíciójából és szakmai szemmel is nézni. Őszintén állíthatom, hogy az elmúlt húsz évben mély és bensőséges kapcsolatot alakítottam ki a városon keresztül kanyargó Tisza mentén található ártéri erdővel, aminek része a Boszorkánysziget elnevezésű terület is.”
Transzformersz-madeleine
A tavaly év végén elhunyt Vera Molnár előtt tisztelgő, két részre osztott (Molnár alkotásait és nemzetközi művészek reflexióit is felvonultató) kiállítás egy olyan képzőművészeti irányzat úttörőjének a háború utáni formatív évtizedeket átívelő munkásságát mutatja be, amely irányzat lényegében már felszámolta önmagát, talán pontosabban fogalmazva: a megsemmisülésig szétaprózódott, és ilyen módon magától értetődővé vált. Ez a legérdekesebb kanonizációs folyamat, ami egy alkotóval megtörténhet, viszont az œuvre-re reagáló kortársak keveset tudnak hozzátenni a „konceptualizmussal flörtölő anarcho-konstruktivizmushoz”.
Puha, fátyolos nosztalgia
Koszorús Rita 'A Home Full of Doors' című kiállításáról a Viltin Galériában.
Infekciózus képélmény
Radikális lelassulást, pszichedelikába átszellemülő, értelmező szemléletet és ép gazdatestet követelt Radvánszki Levente Infection [Fertőzés] című egyéni kiállítása, amely a K6 Projekt Galériában volt látható.
A legrövidebb idő elve
Az ónos eső, ami a minap bevonva a várost, kemény tárgyakká alakította az egyébként változó halmazállapotú, főként kevésbé kemény felületeket, felolvadt, mire másodszorra néztem meg Varjú Tóth Balázs A legrövidebb idő elve című kiállítását a Budapest Galériában.
Tanúságtétel, propaganda, dekoráció
Az államszocializmus egészét egységként kezelő, homogenizáló, változásokat, viszonyokat, periódusokat nem ismerő kortárs narratívát kérdőjelezi meg egy különösen izgalmas műtárgyegyüttes felszínre hozásával a Megrendelt emlékezet: magyar kiállítások Auschwitzban 1960/1965 című kiállítás.
Megfelelő póz a síráshoz – Brückner János örökségei
Nekem a helyek Budán vannak, mégsem ismertem eddig a longtermhandstand galériát. A fölszinten szépen felújított kiállítási tér, Reigl Judit képeivel a hófehér falon („Appendix”), az emeleten Brückner kiállítása. Maga az épület is natív installáció, vagyis úgy, ahogy van, értelmezhető.
FOLYAMATOS MÚLT, AVAGY AZ ALÁRENDELT HANGOT KAP
A pandémia okozta lezárások miatt 2020-ban elmaradó Velencei Építészeti Biennálé 2021-re csúszása nem csak azt a fordulatot hozta, hogy ettől kezdve páratlan években kerül megrendezésre. Már a 2021-es kiállítás is erősen tematizálta a Covid-járványt követő globális együttélés kérdéseinek a korábban uralkodó nyugati nézőponttól eltérő, radikális újragondolását. 2021-ben a How Shall We Live Together (Hogyan éljünk együtt) címet kapó építészeti biennálé témájában több ponton is egybecsengett a tervezés idején előre nem is látható világjárvány következtében még sürgetőbbnek tűnő globális kérdésekkel.
Terraformálás
Fenntarthatóság, amelyben a lokalitás mindenféle negatív felhang nélkül, a globális mozgásokkal és jelenségekkel összhangban jelenik meg: olyan fogalmak és elvárások, amelyek egyre határozottabban fogalmazódnak meg a művészettel szemben is, különösen az utóbbi évtizedben. Néma Júlia Folyékony föld című kiállítása a veszprémi Dubniczay-palotában ezekre ad esztétikai és szellemi értelemben egyaránt érvényes, ugyanakkor a kerámia nyelvén megfogalmazott választ.