Utóirat egy átlalótól

Kerezsi Nemere: 111 cm-es ölelés S-nek – Üdvözlet a Kárpátokból

Salamon Júlia

A Lépték című kiállítás már címében is tömören, lényegre törően fogalmaz, amikor a hazai kortárs alkotók különböző generációiban és az eltérő médiumokban – a fotóprojektektől, a szobrászaton át, a miniatúráig vagy épp a galéria teljes széltében elnyúló freskóig – gyűjti össze a méretváltás révén előálló jelentéseket. Ez a tematikus seregszemle egyszerűen leírható a nagyítás és kicsinyítés fogalompárjával, amely kétégtelenül látogatóbarát, már-már túl könnyen emészthető narratívát kínál a Bálnába érkező közönség számára.

 

Izgalmasabbak a kiállítás olyan alfejezetei, mint a műszaki tudományok vizuális jelhasználatát kisajátító pszeudo-ábrák (például Molnár Zsolt papírmunkái esetében) vagy kifejezetten az adott mérőeszköz meghackelésére, beemelésére építő művek (Kerezsi Nemere: 111 cm-es ölelés S-nek – Üdvözlet a Kárpátokból, 2016; Asztalos Zsolt: Mikroszkóp – Bárány glóriával; Égfelé mutató kéz, 2006). Ilyen további képzeletbeli alfejezet lehet – ahogy ezt a benyomást a kiállításrendezés is erősíti – a glóbuszunk geoidjának változó vizuális környezetben való reprezentációja (Süveges Rita vásznain a gumilabdaszerű földgömbök az online piactér mögött felsejlő fizikai raktárakban porosodnak, míg Romhány Veronika videóanimációjában a dióda végére rögzített, lebegő Föld, egy fiktív kísérlet egérméretű szereplője, amelyet egy gyermekdalt kántáló gépi hang kísér). Az utóbbi csoportnál a kozmikus méretek relativizmusa egyszerre kelti a befogadóban fenséges érzetét, illetve – a műveket meghatározó humor révén – egyszerre banalizálja is azt.


Kerezsi Nemere: 111 cm-es ölelés S-nek, objekt (2016) az Üdvözlet a Kárpátokból c. kutatásalapú művészeti projektből (2013-tól) / Fotó: Kerezsi Nemere

A fenti, égitesteket közelebb hozó – az egyik esetben műanyag játékká szelídített, a másik esetben pedig egy elképzelt, emberutáni laboratóriumban közszemlére tett – alkotások az ökológiai kérdésekben állást foglalni kívánó tendenciák és értelemzési keret irányába billentik a galéria legbelső egységében sorakozó további munkákat. Ebben a kontextusban Koós Gábor hatalmas méretű, nyomódúccal együtt kiállított sokszorosító grafikai munkája – Cím nélkül (Alpesi mászás), 2018 – amelyet a művész csak egyszer, a frottázs módszeréhez hasonlóan nyomtat le: a klasszikus grafikai eljárás performatív átalakításából fakadóan, a megnövelt lépték ellenére is, mérsékeltebb nyersanyaghasználattal dolgozik, vagyis szándékoltan nem sokszorosítja a sziklafalra emlékeztető felületet.

Ehhez a jelentéshálóhoz kapcsolódik Kerezsi Nemere tárgymanipulációval operáló munkája is. A 111 cm-es ölelés S-nek című objekt a méretnöveléssel viszonylagossá és megkérdőjelezhető teszi a beemelt, egzakt mérőeszköz skáláját. Továbbá nemcsak megváltoztatja a fizikai paramétereket, hanem címadásával és a fémbe vésett felirattal (Gruss aus den Karpaten) megidézi a Monarchia végnapjainak, illetve a húszas, harmincas évek képeslapjainak társadalmi, politikai miliőjét, így egyszerre ad egy időbeli dimenziót is a műnek. S való igaz, a Lépték keretében kiállított munka Kerezsi több éve futó, Üdvözlet a Kárpátokból című, kutatásalapú művészeti projektének jóértelemben vett mellékterméke. (A projekt többek között egy, a két világháború közötti levelezőlap gyűjtésből indult.)

A néhai 70 centiméteres faipari átlaló már önmagában egy letűnt termelési technológia mementója, ugyanakkor az eszköz befogójához hozzáadott 41 centiméter a Kárpátokban napjainkban is változatlanul zajló – az elmúlt száz évben a megváltozott technikai lehetőségek miatt fokozódó – erőforrás-kiaknázásra irányítja figyelmünket. Vagyis hiába járt el az idő az egykoron a kitermelés szabályait meghatározó mérőműszer felett (milyen méretű, mennyi idős fákat lehet kivágni), a tolómérő szimbolikus meghosszabbítása a megváltozott társadalmi paradigmák ellenére (környezetvédelemmel kapcsolatos közvélekedés, jogszabályi környezet) sem mérhet vastagabb fatörzseket, hiszen a jelenleg végzett faipari termelés alapján a jövőben sem fogunk 1,11 méter átmérőjű bükkfákkal, fenyőkkel találkozni. Az átlalóba behegesztett szakasz – a fordított arányosság elve mentén –  a helyzet tragikumát és a közvetlen természeti környezetünk iránt tanúsított érdektelenséget szeretné láthatóvá tenni, amelyet Kerezsi a „mindegy” (111) szójátékával summáz. Összhatásában, a múzeumi térben állva, a falra függesztett néhai használati tárgy olyan, mint egy évszázad tárgyban elbeszélt folyamatábrája, egy enigmatikus, jövőnek feladott levelezőlap, amely már nem készülhetett el papírból.

Lépték
Kurátorok: Gadó Flóra, Szegedy-Maszák Zsuzsanna
Kiállító művészek: Álovits Bálint, Asztalos Zsolt, Ámmer Gergő, Bak Imre, Baranyay András, Berkes Ádám Csanád, Birkás Ákos, Ember Sári, Dobokay Máté, Fabricius Anna, Fodor János, Imre Mariann, Iski Kocsis Tibor, Kerezsi Nemere, Király András, Kiss Adrian, Kokesch Ádám, Koós Gábor, Körösényi Tamás, Martin Henrik, Molnár Zsolt, Romhány Veronika, Süveges Rita, Szabó Dezső, Szirtes János, Tranker Kata, Várnai Gyula
Helyszín: Új Budapest Galéria
Megtekinthető: 2019. február 17-ig