Plusz-mínusz három év

Fusz Mátyás: Plusz-mínusz három év

Salamon Júlia

A Liget Galéria – a budapesti kulturális közegben több mint 30 éve példásan aktív, független koncepció mentén működő és sokszor kifejezetten progresszív alkotói megfontolásoknak teret adó önkormányzati kiállítótér – a szívügyünk. A Liget Projekt 2011-es városfejletészi képzete óta többször voltunk borúlátók a Várnagy Tibor nevével fémjelzett galéria sorsával kapcsolatban, nem alaptalanul. Miután a szomszédos könnyűzenei komplexum (Dürer kert, Dürlin, Keleti blokk) közelgő kényszerköltözése is a múzeumnegyed nagyobb játszmájának a része (Fővárosi Nagycirkusz áthelyezése), kérdéses, hogy a tervezett szuper negyed tőszomszédságában a non-profit szcénában már így is túlélőnek számító Liget Galéria milyen esélyekkel rendelkezik a további működést illetően.

De miért is fontos ezt idecitálni? Fusz Mátyás Ligetre szabott kiállítása első ránézésre hasonló kérdésekkel operál, mint Fusz művészeti doktori kutatásának korábbi darabjai. Nevesül, hogyan lehet a téri helyzeteket és a benne való történéseket vizualizálni – ezzel adott esetben a hely emlékezetét felrajzolni, egyúttal archiválni, anyagba zárni azt. Fusz megnevezésével élve adatmaterializálni. Az elmúlt két évben (1) a fiktív tömegjelenetek (mint elképzelt csaták, a seregszemle vagy egy stadion nézőterének kiürülése) ábrázolásától elmozdulva, a tér és az idő kapcsolata, ezek egymásra vetített rétegei kezdték foglalkoztatni. Munkamódszere kezdetben – a pesti belváros közegeit kutatva – a szorgalmas antropológuséhoz/ környezetpszichológiában jártas kutatóéhoz hasonlítható, aki a térhasználók mozgásait napszakok szerint regisztrálta, majd a megfigyelt konstellációkat rajzokban, objektekben örökítette meg. (2) 2018-ban Fusz szó szerint nézőpontváltást eszközölt módszerében, mivel az objektív, madártávlati,  „isteni” pozíciót lecserélte a vizsgált közeget egy adott pillanatban észlelő, szubjektívebb, kevésbé hierarchikus tapasztalatra. Így a Helyrajz II. című, egy szintén belvárosi közösségi térben rendezett kiállításán már négy horizontálisan kirajzolódó térhasználói pozíciót szemlélhettünk. (Itt már felmerült több lehetséges olvasat: vajon négy alak tartózkodott és torpant meg az adott zárt helyiségben egyidőben, és az ő párhuzamos történeteiket, perspektíváikat láttuk, vagy ugyanaz a személy, időben eltolva járta be a hetedik kerületi Müszi Közért központi terének szegleteit és a helyhez kapcsolódó lehetséges szerepköröket). Ezen a ponton látszik Fusz munkáinak narratív jellege, ami elsőre kontrasztban áll a térbeli helyzetekből begyűjtött nyers adatok formailag receptszerűsített, az univerzalista modellekre emlékeztető megjelenítésével. S ha bár látszólag a 360°-os perspektíva művészeti feldolgozhatóságának problémája foglalkoztatja, addig az általa használt anyagok – sérülékeny, efemer, a véletlennel szándékosan kalkuláló, olykor kifejezetten légies matériák, mint a festőfólia vagy a műanyag-szemteszsák – inkább a szubjektív észlelés változékonysága és megismételhetetlensége mellett teszik le Fusz voksát.


Fusz Mátyás: Plusz-mínusz három év, fólia, fém, mágnes, 2019. Fotó: a művész jóvoltából.  

A Liget Galériában január közepén nyílt Plusz-mínusz három méter, plusz-mínusz három év című kiállítás három, szorosan egymásba kapcsolódó alkotást vonultat fel. Logikailag az idő és a tér egymásba fordíthatósága adja meg a munkák közösnevezőjét. „A kiállítás pontosan ugyanott, de teljesen máskor, abszolút ugyanakkor, de egészen máshol, az egyszeri érzékelő látómezejének margóján játszódik.”(3) A galéria felskiccelt kulturális, politikai, urbanisztikai kontextusát és Fusz elmúlt években készült műveit sorra véve a Plusz-mínusz három év című alkotás tekinthető a kiállítás húzó darabjának. A jelen vagy múlt térbeli helyzete (milyen volt három évvel korábban, illetve milyen most kitekinteni a Liget Galéria bejáratán a Dózsa György út és Ajtósi Dürer sor irányába, vagy végigpásztázni a parkolóvá lett, néhai Felvonulás teret) mellett a jövőre irányuló alkotói vízió – kvázi vizuális jóslat – is megjelenik a mű három objektből álló fázisainak egyikében. „Kísérlet a pontosan ugyanott, de teljesen másik időben kirajzolható metszetek létrehozására.” (4) Fusz itt is áttetsző, a fal síkjából mágnessel elemelt fóliát használ, amely akár a galéria hőmérsékletváltozására (fűtés) reagálva finoman fodrozódó, képlékeny felületet képez. A mű fikciója hat éves időintervallumot ölel fel, esetlen geometriájával (néhol tétova, bizonytalan, esetleg megtörő kontúrjaival) az egykori, a jelen és a három évvel későbbi szemlélő személyes tapasztalatát fogalmazza meg – számunkra pedig a belehelyezkedés lehetőségét kínálja. A galériában állva adott a modell és a valós térélmény összehasonlítása is (például megértem, hogy a középső fázis középen horpadt vonalvezetése az Ötvenhatosok terén álló építési terület palánkját jelzi), ugyanakkor a múlt és a jövő objektbe foglalt perspektívái, lehetséges, absztrahált forgatókönyvei az imaginációs teret is megnyitják a látogató számára.  



(1) Csaták és egyéb tömegrendezvények, 2015, Müszi; Az általános rendezési elv felülvizsgálata, 2017, Artus Stúdió, Budapest.
(2) Helyrajz, 2017, Kisüzem, Budapest.
(3) Liget Galéria honlapja (letöltve: 2019.01.29.)
(4) Részlet a kiállítás falszövegéből.

 

 

Plusz-mínusz három méter, plusz-mínusz három év
Fusz Mátyás kiállítása
Helyszín: Liget Galéria (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 5.)
Megtekinthető: 2019. február 7-ig (előzetes e-mailes bejelentkezéssel a ligal@c3.hu címen)

full_006015.png
Kibékülés vagy felejtés?

A Pannonhalmi Főapátság elmúlt huszonöt éve került terítékre a Kibékülés című kortárs képzőművészeti kiállításon, ami egy időszak lezárása és egyben az új apát beiktatásával egy új korszak kezdete is. A visszatekintés azonban óhatatlanul maga után vonja a múlt fájó részleteinek megidézését.

full_006045.png
Tapintó kezek, látó szemek, halló fülek – találkozás a változó tapasztalattal

November 14-én Párhuzamos valóságok címmel nyílt csoportos kiállítás a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában, Kovács Andrea független kurátor rendezésében. A hét műből álló válogatás a 2014 óta a Trafóban futó smART! XTRA – szintén Kovács Andi szerkesztésében –, elsősorban új médiumok, város és művészet kapcsolatára koncentráló sorozat követői számára ismerős, korábban részlegesen már érintett témákat, alkotói módszereket fűz fel egy közös fonalra. Nevesül a valóság érzékelésünket befolyásoló, mediális környezetekkel foglalkozik: a VR-tól, a techno-spiritualizmuson át, az új-anyagiság szemléletéig. A kiállításra készült friss munkák mellett visszaköszönnek Kovács Andi művészeti ügynöksége, a Let it Be! art agency az elmúlt években – például a MOME-val vagy a Fiatal Képzőművészek Stúdiója partnerségében – bemutatott projektjei is.

full_006087.png
Gavrilo Princip álma

A Debreceni Nemzetközi Művésztelepnek immár második éve volt központi hívószava a dizájn. A 2018-as alkotótábor résztvevői a dizájnt mint a rezisztencia eszközét vizsgálták, vagy éppen a dizájn mindenhatóságával szembeni ellenállás formáit keresték.