Or maybe, sweet one, you won't have nightmares tonight*
Az aqb Project Space-ben Munka (Marx200) címmel látható a tőke és a munka kapcsolatáról, a termelés körülményeinek megváltozásáról, az ezekkel járó bizonytalanságról, valamint a munka ösztönzésének lehetséges tényezőiről mesélő csoportos kiállítás. A projekt életrehívásának apropója többek között az, hogy Karl Marx idén májusban lenne 200 éves.
A tárlat anyaga reflektálási lehetőséget nyújt mindazokra a kérdésekre, amik a globalizált világ munkavállalóiként kevésbé rohanó pillanatainkban elgondolkodtathatnak minket. Mint például, hogy kiteljesedünk-e valójában a munkánk által? Mit is jelent a munkamegosztás és kinek válik igazából előnyére? Sikeresebb-e az egyéni küzdés a kollaborációknál?
A nyomtatott Artmagazin Egy kép rovatában és az ezt folytató online verzió esetében legtöbbször pillanatot megfagyasztó állóképekről gondolkodunk. Most a rovat tipikusan taglalt médiumaitól eltérő módon egy weboldal, a Do you dream about the internet – és érintőlegesen a weblapot a kiállítás szerkezetébe emelő munka, Keresztesi Botond installációja – kerül középpontba. Az aqb-ben a fekete falra kivetített webpage mellett egyszemélyes matracon, a virtuális térben sosem alvó Lara Croft mintás ágynemű kényelmében álmodó alak fekszik, a VR headsetek formájára emlékeztető szemüvegben.
Fotó: Bilák Krisztina
A doyoudreamabouttheinternet.com oldalán szinte végtelenül gördülő álomfolyamot látunk, amelybe beletekerni sincs lehetőségünk. Az egyes szám első személyben, a projektben résztvevő több mint 30 anonim álmodó által lejegyzett történetek értelmezés nélkül köszönnek vissza a weboldalon. Hogy miért? A cél nem az álmok jelentésének megfejtése volt, hanem az előzetes feltevés bizonyítása: álmainkban általában nem netezünk, annak ellenére sem, hogy több mint tíz éve digitális világban élünk és a digitális csatornák a munkánk mellett a mindennapjainkat is behálózzák. A csoportos álom lejegyzés következtében az előzetes hipotézis teljesen megdőlt, és kiderült, hogy a technológiai eszközök – a Google Drive, az e-mailek, a telefonok, a számítógépes applikációk és még sorolhatnánk – igenis gyakran szerepelnek álmainkban. Sőt, mint ahogy azt a neten is olvasható álmok kommunikálják: leginkább nyomasztó, a valós kommunikációt feszélyező vagy teljes mértékben megakadályozó kontextusban. Éppen ezért az összes lejegyzett álom szövegében kiemelésre kerültek a „modern termelőeszközök” kifejezés alá sorolt szavak – előfordulásuk pedig számszerűsítve van.
Fotó: Bilák Krisztina
Az álmainkban is visszaköszönő technikai és digitális eszközökhez fűződő viszonyunkat talán a függés szó írja le legérzékletesebben. Hogy mi áll az említett kapcsolat és a megváltozott munkakörülmények mögött? A politikai akarat következtében megszűnt az érték és a fáradozásokkal töltött idő kapcsolata, a rendszer határozatlanná és meghatározhatatlanná vált. Az alkalmi munkaszerződések, a szabadúszó projektek, a globális produkció, a fragmentált és időszakos munkafolyamatok világában a fordista diszciplína eltűnése óta az egyének látszólagos szabadságban élnek.
Látszólagos, hiszen a munkahét minden egyes napján 24 órás készenlétet megkövetelő rendszer – amellett, hogy sok helyzetben görgetett alvás-deficitettel jár – valójában a kreativitásból függőséget szül. Éppen az említett digitális és technikai eszközök – a számítógép, a telefon, az applikációk stb. – teszik lehetővé, hogy a fragmentált munkavégzés párhuzamos csatornái a kitűzött cél érdekében összefonódjanak – csak hogy a legevidensebb példát említsem: hogy képesek legyünk kapcsolatban maradni a más helyszínen dolgozó munkatársainkkal. A számítógép amellett, hogy a produktivitás egyik fő eszköze, a digitális hálózat és kommunikációs csatornákon keresztül az anyagtalan javak egyik elsődleges vevőkészüléke. A számítógép és kiszolgáló eszközei ipari és kulturális szerszámokká váltak (Brian Holmes: A rugalmas személyiség. Egy új kultúrkritika felé. exindex. 2006. 06. 19.) – azonban amellett, hogy a szabad helyváltoztatás megvalósulását teszik lehetővé, kontroll felületekként is szolgálnak a munkavégzők felett.
Hogyan magyarázzák meg az említett gondolatok a technikai eszközök álmainkban betöltött és a doyoudreamabouttheinternet.com oldalon is illusztrált negatív töltetét? Míg az ipari gyárak a testet alkalmazták elsősorban, a monoton tevékenységek által szinte kényszerítve a lelket arra, hogy kívül maradjon a rendszeren, addig az immateriális gyár azt kéri, hogy a kreatív dolgozók lelküket, azaz intelligenciájukat, érzékenységüket, kreativitásukat és kommunikációs készségeiket bocsássák rendelkezésre. (Maurizio Lazzarato: Immaterial Labor. 1997.) A lelkünket, amelynek egyik legtitokzatosabb kivetülései maguk az álmaink.
Do you dream about the Internet?
programozás: Bodnár Ádám, Makrai Patrik
webdesign: Császár Adrienn
installáció: Keresztesi Botond
koncept: Német Szilvi
tartalom: crowd-sourced
Munka (Marx 200)
Kurátor: Német Szilvi
Helyszín: art quarter budapest – Project Space
Megtekinthető: november 25-ig
*Father John Misty: Or maybe, sweet one, you won't have nightmares tonight