Anyám főztje
Július 31-ig még áll a Koreai Kulturális Központban (a Velencei Biennálén Arany Oroszlánt nyert Andreas Fogarasi mű által elhíresült MOM Kultúrházzal szemben) egy kiállítás Santopalato címmel, amit mindenképpen látni kell, és amire egyik kedvenc szerzőnk, Szalipszki Judit válogatta össze a műveket.
Két helyszínes kiállítás volt, de én először csak azt a részét láttam, ami a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában volt a Rottenbiller utcában, ahol a természethez fűződő viszonyunk megújulásának jegyében például kávézaccon lehetett megindítani a gombatermesztést, hogy utána a kiszáradt zacctalajt akár szigetelésre is lehessen használni. És filmeket is lehetett nézni gyönyörűen tartott holland malacokról, vagy a természetben élő, gyűjtögető, fákon alvó, megcsömörlött városlakókról, afrikai kertészet-oktatásról, indián hagyomány-újraélesztésről. (Itt volt lapozgatható Mécs Miklós és Fischer Judit szakácskönyve is, amit követelünk, hogy valaki szkenneljen be és bocsássa közre, mint az ételről gondolkodók bibliáját, a szabadevés és szabadgondolkodás mai manifesztumainak manifesztációját!)
Daniel Parnitzke. Fotó: Bíró Dávid
Mécs Miklós és Fischer Judit: Szafácskönyv. Fotó: Bíró Dávid
Minthogy az FKSE-be került rész már bezárt, már csak a koreai intézetben kiállított művekhez lehet elzarándokolni. Eleve csodálatos ötlet, hogy itt legyen egy evéssel, étellel kapcsolatos kiállítás, mert a koreai ételkészítés politikai, szakrális, hatalomgyakorlási, szerelmi és egyéb vonatkozásairól elég mély ismereteket szereztem, amikor kb. 10 éve bekebelezett A palota ékköve című koreai tévésorozat. De azt abból sem tudtam meg, amit Jiwon Woo művéből, hogy azért szeretjük a nagymamánk, anyánk főztjét, mert minden vérvonal mikrobavonalként is leírható; az együvé tartozás a legújabb tudományos kutatások szerint a testen, leginkább a kézen tenyésző baktériumállomány speciális összetételében is megjelenik. És azért szeretjük anyánk (még inkább nagyanyánk) főztjét, azért nem hasonlítható semmi máshoz az íze, mert a kezükről az ételbe kerülő, csak rájuk (pontosabban ránk) jellemző baktériumok elkezdenek dolgozni, bomlani, vagyis kicsit átalakítani a megdolgozott alapanyagokat, és tényleg speciális hatásokat hoznak létre. Ez a hatás nyilván azoknál az ételeknél lesz a legerőteljesebb, amit kézzel át kell gyúrni, meg kell fogdosni, össze kell keverni, de azért elképzelhető, hogy még egy tojásrántottára is ráugrálnak a családi baktériumok, és még annak is a mi ízlelő- és emésztőrendszerünknek leginkább megfelelő összetétele fog kialakulni.
Jiwon Woo: Mother's Hand Taste
Jiwon Woo nemcsak megvizsgálta a koreai nyelvben létező „kézíz” szó mögött húzódó mikrobiológiai jelenséget, hanem fel is vette, ahogy egy hagyományos koreai ital készül, ahogy a női kezek tapicskolnak a rizsben, és a rizslében. Emellett elkészített egy hatalmas kémiai laboreszközszerű tárgyat is, amibe ha belejuttatjuk a mi kezünkön élő mikrobákat, akkor a végén azt az egyik utánunk következő látogató kezére fogja rámosni a gép, előállítva annak mikrobiotikus végeredményét, mintha vendégségben jártunk volna egymásnál, és ettük volna egymás főztjét. (Interjú a művésszel itt olvasható.)
Jiwon Woo: Mother's Hand Taste. Fotó: Neogrády-Kiss Barnabás
Végezetül, adalékként: 9 éves koromban, amikor megszületett az öcsém, elhűlve figyeltem, hogy amikor a kisbabát először végigtoljuk az utcán, az öreg nénik odajönnek a babakocsihoz, elmondják (akkor még félig szlovákul), hogy milyen aranyos, ennivaló (errefelé most nem ágazunk el), a viccesebb nénik azt is mondják rá, hogy opica malá (kis majom), és... megköpdösik kicsit. Ezt nagyon nagy sérelemként éltem meg, és a pedagógus anyukám sem örült neki, de mondta, hogy ez a szokás, és nem lehet nem engedni a köpködést. Azóta már tudom, hogy a még anyatej védelme alatt álló gyerek immunrendszerét ez szuperül megerősítette, és ellenállóvá tette a környezetében fellelhető baktériumokra. Már ennek átlátása is differenciálta kicsit a viszonyomat a saját hagyományokhoz, és a viszolygást felváltotta az elfogadás. A Santopalato kiállítás nyomán megint át kell gondolnom minden rétegét a múltamnak, kezdve azzal, hogy szeretném-e tartani a valami hülye lapban olvasott diétámat, ahelyett, hogy mindent szépen megennék, amit az anyám tesz elém. Biztos fog csodálkozni, ha azt mondom, mindent megeszek, de ha lehet minél többször nyúljon bele.
Santopalato
Kurátor: Szalipszki Judit
Résztvevő művészek: Woo Jiwon, Fajgerné Dudás Andrea, Szabó Eszter Ágnes, Bozzai Dániel, Trapp Dominika, Fátyol Viola, Esterházy Marcell, Barakonyi Szabolcs, Lepsényi Imre, Poór Dorottya
Helyszín: Koreai Kulturális Központ (1124 Budapest, Csörsz utca 49-51.)
Megtekinthető: július 31-ig