„Nem tudom, mikor váltam faunná”

Horváth Gideon

Horváth Gideon egyéni kiállítása, a Faun realness február 5-ig látogatható az ISBN könyv+galériában. A tárlat a görög mitológiából ismerős faun alakjának kortárs megjelenítésére tesz kísérletet – személyes élményekből építkezve. A kiállítás apropóján Horváth Gideon az ISBN szervezésében Zoomon mesélt a műegyüttesről – mi pedig annyira kedveltük ezt az artist talkot, hogy megkértük, írásban is ossza meg velünk.

01 faun realness enteriőr 1 bíró dávid fotója

Faun realness, 2021, ISBN könyv+galéria. Fotó: Biró Dávid


A Faun realness személyes szálainak felfűzéséhez messzire kellett visszanyúlnom. A heteronormatív társadalom által képviselt abúzus kiskoromtól fogva jelen van az életemben, ahogy tulajdonképpen mindenkiében. Nem csupán idegenek, az utca embere megszólalásai vagy konkrét támadásai által, hanem saját tanáraim, barátaim, közvetlen környezetem szereplőinek kijelentésein, kritikáin keresztül is. A másságom rendelleneségként definiálhatósága – tudatosan vagy tudat alatt – még ma is minden utcára lépés alkalmával felmerül bennem. Nem mindegy, hogy az ember milyen ruhában, milyen hanghordozással, milyen testbeszéddel közlekedik az életben. Az önazonosság, különösen gyerekként és kamaszként, végzetes hibának bizonyulhat.

Mára ezeket az élményeket és károkat nagyrészt rendszereztem magamban. Egyértelművé vált, hogy munkáimban is tematizálnom kell őket. Az elmúlt év magyarországi aktuálpolitika történései természetesen komolyan felzaklattak. A másság démonizálása, számtalan élet tönkretétele és komoly veszélybe sodrása fűződik azokhoz az intézkedésekhez, amelyekkel a kormány az LMBTQ közösséget súlytja. Bár ez elsőnek nem egyértelmű, de ezek mindenki által viselt károk, nem csupán egy kisebbség sajátjai. A rendszerszintű, erőszakos elnyomás ilyen módon kiéleződött formája is csak tovább bátorított arra, hogy személyes élményeimről beszéljek. Mindezt a magyar képzőművészeti közegben teszem, ahol a progresszívnek vélt szellemiség ellenére ezek a társadalom minden rétegét érintő témák alig, sőt talán szinte egyáltalán nincsenek kellőképpen tematizálva.




Barlangivakgőte

Barlangi vakgőte méhviaszból (a művész fotója)


A tavaszi karantén során leltem rá a queer ökológiára mint kritikai irányzatra. Ami ezekben a szövegekben izgalmas, az a queer és ökológiai diskurzusok párosítása, és az általuk való rávilágítás arra, hogy mennyire bináris világrendszerezésben élünk, anélkül, hogy ez feltétlenül feltűnne számunkra. Természet és kultúra nem szétválasztható. Nő-férfi, hím-nőstény megkülönböztetés mentén sem a természet, sem a társadalom nem osztható fel. Az ökológiai válsághoz részben pontosan az az egyszerű, dualisztikus gondolkodás vezetett el, amely annyi emberben okoz traumákat a mindennapi társadalami életben is.

„Természetellenes az, hogy egynemű szülők neveljenek fel egy gyereket” – halljuk manapság annyi helyről. A valóságszerű természetkép egészen eltér attól, amiről a mindennapokban beszélünk. Ahogy Timothy Morton brit filozófus professzor is elmondja, a természetes fogalom, amit használunk, annyit jelent: extrovertált, heteroszexuális, ép és erős testű, fizikailag teljes és koordinált. Mondhatni agresszívan egészséges. A természet valójában queer, azaz furcsa, nincs kifejezett értelme. Nem racionalizálható. Vad, rendetlen, kaotikus, furcsa és idegen. Nem lehet teljességében megérteni, megismerni. Az állat- és növényvilág döntő része hermafrodita, transznemű, biszexuális vagy homoszexuális. A növények jelentős része reprodukálja magát egy másik faj, pl. a méhek segítségével.




Viaszok

Viasz különböző formákban (a művész fotói)


Talán elsőre nem olyan egyértelmű, de a méhviasz puhaságában, gyengédségében és érzékenységében komoly erő lakozik. Pontosan úgy, ahogy egy elnyomott közeg alakjainak kiélezett szenzitivitásában és rezisztenciájában is. A viasz érzékeny, váratlan, simulékony és idomulásra képes. Ugyanakkor ragadós, kemény, szívós, kémiailag stabil. Saját ágenciája van, nem lehet megszabadulni tőle. Mindig az emberrel marad, fizikailag és az érzéki tapasztalata által egyaránt. Ez az elsőre ambivalens kettőség, az érzékenység és a reziliencia együttélése komoly jelentőséggel bír számomra.




Faunfej

Faun fej méhviaszból a párizsi műteremben (a művész fotója)


Pár hónapja költözés közben rátaláltam pár képeslapra, amiken Picasso faunrajzai szerepeltek. Ekkor nyilallt belém a felismerés: a faun tökéletesen megtestesíti az összes témát, amivel aktuálisan foglalkozom. Számomra a faun nem csupán queer alak, hanem pontosan olyan vad és kiszámíthatatlan, mint a természet maga. A faun egy számkivetett alak, egy természet szellem (nature spirit), aki egyedül rója a tájakat, saját kénye és kedve szerint, a társadalomtól távol, néhol eltévedt utazókat útbaigazítva. Az én faunom egy erős, szuverén szereplő, aki nem egy aranyderítésű világban létezik. Együtt él a bajjal, a halállal, de humorral és érzékiséggel teszi mindezt.

Tavaly ősszel, egy párizsi rezidenciaprogram során a faun még éjszaka is napi szinten jelent meg előttem. „Nem tudom, mikor váltam faunná” – jegyeztem fel magamnak az egyik álmom után. Kicsit felbátorodva, amolyan félig irányított álomban eredtem utána. Egy nagy szikla mögött rejtőzködtem, mikor megláttam: engem nézett és én magam voltam ő. Nem szabadott volna meglátnom a faunt, hiszen nem létezik. Nem értettem a félelmet, amit bennem keltett. Később arra kellett rájönnöm, hogy a faun megtestesíti számomra azt az énemet, aki a vágyait, szexualitását és identitását megkötések, elnyomás és félelmek nélkül élheti meg. Ez a felszabadult alak rémisztően izgalmassá vált számomra.




03 a megcsonkított faun 1 bíró dávid fotója

A megcsonkított faun (fotó: Biró Dávid)


Persze nem tudtam elkerülni a faun és a saját dühöm bemutatását. A kiállítás A megcsonkított faun című viaszszoborral kezdődik. Ezzel a munkával egy önfelszabadító gesztust szerettem volna megmutatni. A társadalom által elnyomott faun leveti magáról a fügefalevelet és felfedi kasztrált, elnyomott énjét. Tulajdonképpen azt mondja: „Nézzétek meg jól, mit tettetek velem.”

A torzó hátuljába a Paris is burning (1990) című dokumentumfilm egyik transznemű szereplőjének, Venus Xtravaganzának az idézete van belekarcolva: „Touch this skin, honey!” Ez a földre vetett fügefalevélen folytatódik: „You just can’t take it!” Venus Xtravaganzát még a film forgatása során gyilkolta meg egy kliense. Úgy éreztem, ezt a munkát mint a düh és az elutasítás szimbólumát, a tragédia emlékét, le kell tennem a kiállítás nulladik pontjára, különben a faun nem indulhat el emancipatorikus útján.




12 álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe 1 részlet simon zsuzsi fotója

Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe (fotó: Simon Zsuzsi)


A kiállításban azt láthatjuk, ahogy a faun az érzékiség, a szexualitás és a humor által talál szubverzív válaszokat az elnyomásra. Az Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe című munkában egy revelatív pillanatban a faun egy nyílt, szabadabb jövőkép reménye által találja meg saját valóságát. A jövő tüzes koszorún, elszakított lánccal érkezik meg a jelenébe, ezt üdvözli. Mellkasába egy fájdalmas kortárs szleng van karcolva: straight looking, azaz hetero kinézetű, amely egy internalizált-homofób és szexista frázis. A meleg közegben a nőiesség gyakran visszataszító gyengeségként, míg a férfiasság fetisizált vonzerőként van számon tartva. Így folyik tovább az abúzus az elnyomott közegek szereplőiben is.




16 faun passing as a fig leaf 2 részlet horváth gideon fotója

Faun passing as a fig leaf (részlet). Fotó: Horváth Gideon


A Faun passing as a fig leaf című munkában a faun egy fricskával fordítja ki a passing fogalmát. Ez az a láthatatlan vizsga, amin a nem heteronormatív, tehát például meleg vagy transznemű társadalmi szereplők át kell hogy menjenek ahhoz, hogy ne szembesüljenek minden alkalommal azzal a másság fogalommal, amit a társadalom rájuk vetít. A faun kritizálja ennek a megfelelésnek a nyomasztó szükségét és úgy dönt, nem heteronormatív szereplőként passingel, hanem a cenzúra univerzális szimbólumaként, fügefalevélként: „tessék, ha nektek ez kell, ezt is tudom!” Majd kinyújtja a nyelvét. A levél körül a falon a fügefa gyümölcsével folytatja a játékot nyelvével, erotikus, egyensúlyi helyzetekben.




19 mámoros faun 2 részlet horváth gideon fotója

Mámoros faun (részlet). Fotó: Horváth Gideon


A reveláció után a faun állandóan felajzott állapotban van, minden izgalomba hozza, amivel azonosulni tud újonnan elnyert világképében. A Mámoros faun című munkában egy bacchanáliában olvad össze és válik eggyé mindazzal a jelenséggel, szereplővel, objektummal, formával és érzettel, amik ezt a világot képezik. Az extázis szimmetrikus állapotát csak egy dionüszoszi fürt zavarja meg, amely viszont nem egy klasszicista képhez hű, gazdag, dús gyümölcs, hanem egy pesszimistább, realisztikusabb fürt, amely kevés fényt és vizet kapott. Feltűnik a barlangi vakgőte alakja is, amely a hiperérzékenység és a reziliencia kettősségét viszi tovább. Törékeny teste és vaksága alapján kiszolgáltatottnak tűnik. Valójában rendkívül jó hallásának, kifinomult szaglásának köszönhetően a barlangok csúcsragadozója. Száz évig is elélhet és akár tíz évig is kibírja táplálkozás nélkül.




23 a faun maszkja 2 horváth gideon fotója

A faun maszkja. Fotó: Horváth Gideon


A kiállítás végén a faun maszkját láthatjuk, viselője nélkül, egy törött üvegbúrára helyezve, amelybe ilyen módon fejben bárki belehelyezkedhet. Fontos volt számomra, hogy így mutassam be, mert így tudtam az emancipatorikus ívet arra a tényre kivezetni, hogy valójában mindannyian queerek vagyunk. A másság, a deviancia a világ alapvető velejárója. A faun maszkja nem elfedi, hanem felfedi viselőjét. Az önazonosságát olyan módon erősíti, hogy, ahogy Donna Haraway mondaná, rokonul környezetével (making kin). Olyan redőket növeszt arcára, amelyekkel a denevérek erősítik hallásukat, hogy ő is érzékenységét fokozza és szemléltesse büszkén. Ugyanakkor szemeit védőtakaró mögé rejti és szarvakat növeszt, hogy ellenállóképességét is egyértelművé tegye.




A faun

A faun (önarckép)


A Faun realness egy szubverzív címadás. A realness fogalma a 80-as évek New Yorkjában elindult dragbálok világából érkezik, ahol versenyeket rendeztek a főképp fekete LMBTQ szubkultúra szereplői. Különféle kategóriákban versenyeztek transzneműek és melegek egyaránt. A kategóriák sok esetben arra volak kiélezve, hogy a fellépők a heteronormatív világ szereplőit utánozzák a lehető legélethűbben. Ekkor hangzott el a konferansziétól például valami olyasmi, hogy „The category is Wall Street lawyer realness” (A kategória: Wall streeti ügyvéd valóságosság”). A cél az, hogy a tökéletes illúzió megszabadítson az előítéletektől. A gesztus számomra azt jelenti, amiről a faun esetében is beszélek: hogyan használható a kiélezett érzékenység védekezési módszerként, miközben az idomulás tudatos, az erő és tudás, amivel elérik, szintén tudatos, és az ezek által közvetített kritika is tudatos. Mintha azt mondanák: „Ha nektek éppen ez kell, mi könnyedén tudunk ilyenek is lenni. Csak hagyjatok békén!” Ezek a szereplők azt akarják, hogy mindenki fogja fel, mennyire sokfélék, változékonyak, gazdagok is ők, még a társadalom legelnyomottabb rétegében is. Picit később ugyanezek a versenyzők kivonulnak, mint a Dinasztia című televíziósorozat főszereplői. Felismerhetetlenül más formát öltenek.

A realness fogalma az idomulásról szól. De egy faun, ha megeszi a fene, sem tud belesimulni a heteronormatív rendszerekbe. Ráadásul a faun nem is létezik. Számomra mégis valóságos alak. Egy interjúban Paul B. Preciado spanyol transznemű filozófus arról beszél, hogy homoszexualitás, heteroszexualitás, női nem, férfi nem létezik ugyan, de kizárólag mint politikai döntések, amiket ránk erőszakoltak és együtt élünk velük időtlen idők óta. Amikor Preciadót arról kérdezik, hogy hogyan kapcsolódik az ökológiai tudatosság a transzügyekhez, azt mondja, hogy szerinte a szuverenitás által. Ha elismerjük valami vagy valaki szuverenitását, nem tudjuk olyan könnyen a hatalmunk alá vonni, nem érheti agresszió olyan könnyedén. A transzneműeket nem ismerik el, ezért éri őket annyi abúzus, ahogy a természeti adottságok függetlenségét sem ismerjük el eléggé, ezért abuzáljuk és aknázzuk ki őket. A faun egy szuverén lény, aki egyensúlyban él a természettel és kultúrával, hálózatos kapcsolati rendszerekben létezik. Nem próbálja meg irányítása alá vonni környezetét. Elfogadja az örök változás megállíthatatlanságát. Folyamatosan adaptálódik, alakul, idomul. Megpuhul, elolvad, majd újra szilárd formát ölt. Elveszít és újranöveszt. Binaritás helyett horizontális, egyensúlyon alapuló hálózatokban él. Saját magára mint egy folyamatosan alakuló masszára tekintve találja meg a helyét és szerepét a világban. Folyamatosan beteljesül.


Horváth Gideon (1990, Nyugat-Berlin), képzőművész, a Paris VIII.-en filmes szakán, majd a Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékén tanult. Tagja az xtro realm művészcsoportnak. Munkái nagyban építkeznek ökológiai, újmaterialista, és poszt-antropocentrikus elméletekre. Installációiban fotók, videók és szobrok egyaránt megjelennek.