Nosek László kiállítás nyílik a The Red Doorban
Március 28-án 18 órakor Pszichikus tájképek és tárgyak címmel nyílik Nosek (Nagyvári) László kiállítása a The Red Door terében.
Nosek, korábbi nevén Nagyvári 1984-től 201-ig az USA-ban élt közel harminc évig. A 70-es évek közepe óta kiállító művész sok éves szünet utáni, első önálló kiállítása az amerikai tulajdonosú, és ezzel a kiállítással debütáló The Red Door nevü közösségi térben a Palotanegyedben. A május 9-ig látogatható tárlatot Forgács Péter nyitja meg.
A kiállítás kapcsán Tokai Gábor az Artmagazin 78. számában megjelent írását ajánljuk újraolvasásra.
Az „art comics” kezdetei Magyarországon
/Tokai Gábor/
Ki gondolná, hogy a szocializmusban nevelkedett alsósok szórakoztatására hivatott Kisdobos című újság valójában fontos művészi kísérletek színtere volt a hetvenes évek végén? És hogy a kisdobosok a magyar történelmi mondákat leginkább A nyolcadik utas: a halál című film képi világát idéző jelenetekből ismerhették meg? Hogyan kapcsolódtak össze a Galaktika Magazin sci-fijei Mátyás királlyal? Érdekes adalékok a mostani középgeneráció történelemképének kialakulásához.
Helényi Tibor: Végtelen képregény, 1978 (Mozgó Világ, IV. évf. 5. szám, 1978. október, 60-63.)
A képregény Magyarországon – a manga jelenlegi diadalmas térhódításáig – periferikus műfajnak számított. A comics, a „klasszikus” (európai és amerikai) képregény, az utóbbi évtizedeknek a rajongók és a művészek általi – heroikusnak mondható – küzdelme révén is csak jelentéktelen rajongói tábort tudott magának toborozni. Ez, az itthon leginkább szubkulturálisnak nevezhető közösség azonban érdeklődésében éppen olyan heterogén, mint amennyire maga a műfaj az. A klasszikus comics hazai rajongótábora nagyrészt a „szuperhősös” és a „komikus” képregények kedvelőiből verbuválódik. Nincs ez másképp a fejlettebb képregénykultúrával rendelkező országokban sem, azonban az a világ kialakított magának egy külön szubkultúrát is. A képregényen belül ezt az irányzatot leggyakrabban az „art comics” megnevezéssel szokták illetni (jóllehet ezt is leginkább gyűjtőnévként foghatjuk fel), az ilyen albumokat pedig a comic book helyett graphic novelnek nevezik. Magyarországon az egyébként is szubkultúrának tartható képregényrajongók közti „art comics szubkultúra” jelentéktelennek tekinthető (amit egyébként az ilyen, esetlegesen a hazai könyvforgalomban megjelenő kiadványok hosszú élete is tanúsít a könyvesboltok polcain).
Képregénykultúra Magyarországon is kialakult a 60–70-es években, és viszonylagos népszerűségét jelzi, hogy számos hazai újság közölt képregényt. A Füles című rejtvénylap pl. világirodalmi művek adaptációjával próbálkozott, amely a „kommersz kapitalista” műfajt kulturális ismeretterjesztő funkciója révén legalizálta. Az újságban megjelent képregények rajzolói (Korcsmáros Pál), vagy inkább festői (Sebők Imre és Zórád Ernő), mit sem tudva a nemzetközi tendenciákról, egy sajátos, magas grafikai színvonalú – a rajongók által máig méltóképpen kedvelt – hazai képregénystílust alakítottak ki. A Füles ugyanakkor időnként a francia Vaillant baloldali lap képregényeit is közölte Raymond Poďvet-től és André Chéret-től. Ugyanígy, szinte kizárólag a Vaillant (később Pif) képregényeit hozta az Úttörők Szövetségének lapja, a Pajtás; kezdetben főleg „komikus” történeteket, 1977-től pedig legendássá vált „kalandos” képregényeket is, szintén Chéret-től (Rahan), továbbá Raffaele Carlo Marcellótól (dr. Justice), Norbert Morandičre-től (Okada) stb.1 Ezek a francia művészek a nemzetközi képregénystílus változásait is közvetítették a hazai közönségnek, és hatottak a Füles képregényrajzolóinak ifjabb nemzedékére, különösen Fazekas Attila munkáira.
A nyugati világ képregényei azonban korlátozott mértékben egyéb csatornákon is eljutottak a magyar olvasókhoz. A 70-es évek elejétől több hazai nyomda is készített bérmunkában képregényeket nyugat-európai országok számára, ahonnan a selejtes példányok a MÉH-en és antikváriumokon keresztül a hazai rajongók kezébe kerültek2.
Részletek Philippe Druillet: Delirius c. képregényéből (Pilote, 1972, Nr. 651-666)
A pop-art hatására a „nyugati” képregény iránti érdeklődés minden bizonnyal a hazai kortárs művészek közt is felbukkant. A 60-as évek végén, 70-es évek elején pl. több plakáton is megjelennek képregények ihlette motívumok (Konkoly Gyula, Kemény György, Darvas Árpád, Sóvári Katalin, Görög Lajos3), és valószínűsíthetjük, hogy nemzetközi kapcsolataik révén művészeink akár közvetlenül is hozzájuthattak egy-egy képregény-albumhoz. A „pop”-os érdeklődés természetesen a műfajnak mint „anti-művészetnek” szólt, ám az évtized fordulóján az alkalmazott grafikai szcénát elárasztó, a fekete kontúrok közé szorított tiszta színmezőkkel élő ún. „hippi szecesszió” megfelelő alapot biztosíthatott a hazai művészek számára is a képregény ekkortájt kibontakozó alternatív irányzatainak – és általában véve a neoavantgárd törekvések közepette háttérbe szoruló bravúros grafikai ábrázoló tendenciáknak – a befogadására.
A képregény, mint a kortárs művészet lehetséges önkifejezési eszköze valóban hamarosan felbukkant a neoavantgárd alkotói közegben. 1975 áprilisában a Fiatal Művészek Klubjában Képregény címmel kiállítás nyílt, melyen a kortárs hazai művészetben ma már ikonoknak számító művészek vettek részt: Erdély Miklós, Galántai György, Hajas Tibor, Halász András, Háy Ágnes, Károlyi Zsigmond4. Talán nem véletlen, hogy az egyik tárgyalandó „art comics” kísérlet éppen Nagyvári Lászlóhoz (1952) kapcsolódik, aki éppúgy a Rózsa-presszó körébe vagy barátai közé tartozott, mint a kiállításon résztvevők5.
Részlet Philippe Druillet: Delirius c. képregényéből (Pilote, 1972, Nr. 651-666)
A másik kísérlet a közelmúltban elhunyt Helényi Tibor6 (1946–2014) nevéhez fűződik, akit a Perspektíva-csoport (1976–1981; Bakos István, Balla Margit, Bányai István, Felvidéki András, Helényi Tibor, Kemény György, Molnár Kálmán és Schmal Károly) tagjaként ma többek között a hazai alkalmazott grafika egyik jelentős újítójaként tartunk számon. Szőnyei György a korszakról így emlékezik vissza: „1968-ban mutatták be a mozik a Beatles egész estés rajzfilmjét, a Sárga tengeralattjárót. A német Heinz Edelmann tervezte, akinek sikerült megjelenítenie a beatzenét a szecesszió, a pop-art, az op-art, a pszichedélikus underground és a hippivilág színeiből, formáiból kevert eszköztárával. Új, eklektikus stílust teremtett, és alapjaiban kavarta fel a kortárs rajzművészet »vegytiszta« világát.
Idehaza a rajzművészet finom illemtanát Edelmann követőjeként 1972-ben Bányai István Grimm Méhkirálynő című vékony mesefüzetéhez készített illusztrációi ingatták meg. Szürreális színei, álomképszerű figurái, képregénybe, filmbe illő kompozíciói egy új kezdetet sejtettek. Néhány könyv és plakát (pl. Sándor Pál: Szabadíts meg a gonosztól, 1978) elkészítését követően azonban disszidált – nagy űrt hagyott maga után. Remek kortársainak (Felvidéki András, Helényi Tibor, Vida Győző, Kiss István, Nagyvári László, Békés Rozi), akik szintén kiváló ízlésű grafikusok, nem sikerült az őrségváltás. Hogy ennek az erőteljes generációnak az aktivitása mit eredményezhetett volna, már nem derül ki, a »gyerekillusztráció« a szabadpiac berontása előtt elherdálta a szervezetileg, művészileg lehetséges pozícióit.” 7
Vélhetően a Rózsa-presszó körét és a Perspektíva- csoportot a képregény egészen más aspektusai foglalkoztatták (konceptuális, ill. stíluskérdések8), Nagyvári Lászlót azonban a kortárs emlékezet és az alkalmazott grafikusi munkássága9 (így a tárgyalt képregénye is) Helényi Tiborral egy platformon mutatja. Nagyvári túlságosan rövid ideig volt jelen a hazai képzőművészetben ahhoz (1984 óta az Egyesült Államokban él, jelenlegi művészneve No-sek), hogy alkalmazott grafikusi munkássága kellő hangsúlyt kaphatott volna. Itthon ez párhuzamosan futott egyéb művészi törekvéseivel10, idegenben pedig a honlapja szerint ilyen irányú tevékenysége teljesen megszakadt (http://www.nosek.cc/).
Helényi Tibor: A Birodalom visszavág, 1982 (filmplakát)
Helényi Tibor képregénye
A Perspektíva-csoport 1978. március 3–28. között a pécsi Színház téri Galériában látható Perspektíva c. kiállításán11 Helényi többek között a Barbár geometria c. tollrajzsorozatával szerepelt. Az alkotásokon középkori páncélos figurák küzdelme volt látható, miközben mindegyik egy-egy geometriai tételt is illusztrált (pl. A csata háromszögének súlypontja). Művei rendkívül nagy érdeklődést váltottak ki; az Élet és Irodalom március 25-i számának művészeti mellékletei Helényi alkotásiból kerültek ki12, a teljes sorozatot pedig 1978. augusztus 29. és szeptember 17. közt a Magyar Nemzeti Galéria „Műhely” sorozatának keretein belül önálló kiállításon is bemutatták (Barbár geometria címmel). A kiállításon – melyre a művész az eredeti tollrajzokat egyaránt elkészítette olajfestményként és cinkmaratásként – 10 mű szerepelt, közülük hatot mindkét technikával kiállította, a maradék négyet pedig csak cinkmaratással. A különálló kompozíciókból szerkesztette össze Végtelen képregényét, mely cinkmaratásként a kiállításon is szerepelt, de színes síknyomással előállítva „katalógusaként” is funkcionált13, végtelenített formában pedig a kiállítótérben elhelyezett hasáb alakú installációs elemen is körbefutott14. Az egyes alkotásokat Helényi a képregény-műfaj konvencionális elemei révén szerkesztette egybe: a geometrikus alakzatok határozták meg a rendhagyó „képkockák” formáját, nyilak jelölték az „olvasási irányt” és kitalált jelekből alkotott feliratok („holdbéli írás”) töltötték ki a „szövegbuborékokat”15. Szorosabb értelemben véve azonban a mű nem képregény, mert nincs összefüggő cselekménye, és a kísérőszöveg sem biztosítja (mert érthetetlen) a képek koherenciáját, amelyek sorozata egyébként is ciklikusan önmagába tér vissza; tehát a Végtelen képregény inkább a műfaj lényeges kérdéseiről elgondolkodtató, konceptuális jellegű alkotás. Helényi művészete a rövid ideig látható kamarakiállítás ellenére ismét viszonylag nagy visszhangot keltett, a Végtelen képregényt októberben a Mozgó Világ, decemberben pedig az Élet és Irodalom is leközölte16, de néhány folyóiratban a különálló kompozíciók is megjelentek17. A kiállítása 1979-ben két kölni galériában is megvalósult (Galerie K am Rudolfplatz, Galerie Hoffmann).
Helényi Tibor
Nagyvári László képregénye
Nagyvári László Magyar történelmi mondák c. képregénysorozata (a szöveget Papp László írta) az Úttörő Szövetség lapjában, a Kisdobosban jelent meg. Valójában megdöbbentő az a merészség, amellyel a művész a kisiskolásokat „bombázta”, hiszen az alkalmazott grafikai megoldások annak idején valószínűleg még a felnőtt, képregényrajongó közönséget is sokkolták volna, ha olvasták volna a Kisdobost. Sajnálatos, hogy Helényi képregényével ellentétben (amely legalább a korabeli sajtóban rövid életű visszhangot váltott ki) Nagyvári briliáns munkája a legcsekélyebb hatást sem keltette a magyar művészeti közéletben, és még a képregényrajongói emlékezetben is alig hagyott nyomot18. (Úgy véljük, a művész munkájának gyűjteményes kiadása – bár lehetséges, hogy inkább a témája miatt – még a hazai, korlátozott képregénypiacon is, ma is sikeres lehetne.) Nagyvári képregényének megjelenését az a grafikai arculatért felelős modern művészgárda tette lehetővé, amely a Kisdobos művészeti irányítását a 70-es évek közepén átvette (és amelyiknek – tegyük rögtön hozzá – ez irányú tevékenysége a magyar művészeti köztudatban éppoly hiányosan ismert): Birkás Ákos, Vida Győző, Felvidéki András, Orosz István, Kiss István, Herpai Zoltán, Keresztes Dóra, Szőnyei György, Békés Rozi stb.
Nagyvári László: Csatavesztés Mohácsnál (Kisdobos, 1980. szeptember, 16. oldal)
Nagyvári képregénye tehát Magyar történelmi mondák címen indult a Kisdobos 1978. szeptemberi számában, s havonta két panellel jelentkezett. 1979 májusától a hangsúly a mondák helyett a történelemre tolódott, bár később is többször színesítették a történetet mondai elemek (1980. február–április közt pedig Mátyás mondái címen újra volt egy kisebb mondai blokk). A történet Nagyvári rajzaival utoljára 1980 decemberében jelent meg (az egri vár ostromát feldolgozó epizóddal), a képregényt pedig 1981 januárjától a lap állandó munkatársa, Felvidéki András folytatta.
A két képregény szinte „percre pontosan” ugyanabban az időben született, 1978 nyarán. Valószínűnek látszik, hogy a művészek egymás kísérleteiről nem tudtak, az egybeesést tehát szimbolikusnak tarthatjuk: a magyar „art comics” születését egyértelműen 1978 nyarára tehetjük. A két művész ugyanakkor minden bizonnyal értesült művésztársa kísérleteiről. Helényi sajnos bizonyára nem látott a dologban „perspektívát”, Nagyvári egyik később megjelent panelje (Szent László és a kunok csatája, 1979. március) azonban talán a kortárs törekvés előtti tisztelgésnek fogható fel.
Az egyidejűséget természetesen elsősorban a véletlennek tulajdoníthatjuk, a kézenfekvő rokonságot pedig elsősorban a hasonló tematika számlájára írhatnánk, különösen annak tudatában, hogy a két művész között felderíthető közelebbi kapcsolat nem volt. Ennek ellenére megmarad a két kísérlet összevetése után az az érzésünk, hogy „lehetett valami a levegőben”, amire a két alkotó hasonló érzékenységgel reagált. Ha a képregény magyarországi megjelenési formáit vizsgáljuk (figyelembe véve a Vaillant nemzetközi tendenciákat tükröző képregényeit vagy a hazai nyomdákból kikerülő „nyugati” képregényeket is), nem találunk olyan alkotásokat, ami mintát jelenthetett volna a két művész számára.
Kezdjük Helényi Tiborral, az őt ért hatásokat sokkal egyértelműbben fel lehet deríteni, méghozzá két, valamivel később készült filmplakátja alapján, ezek A nyolcadik utas: a halál (1980) és A Birodalom visszavág (1981). Mindkettőn Philippe Druillet képregényrajzoló munkáinak közvetlen hatását ismerhetjük fel. Druillet Moebius (Jean Giraud) mellett a francia „art comics” egyik legnagyobb alakja. Moebius nevét talán a magyar közönség is jobban ismeri, mivel olyan fantasztikus filmek díszlet- vagy jelmeztervezője volt, mint A nyolcadik utas: a halál, a Tron vagy Az ötödik elem, Druillet-t azonban itthon gyakorlatilag senki sem ismeri19. Helényi munkáit pedig külföldön nem ismerik20, így a kettőjük közti egyértelmű kapcsolatra eddig még senki sem világított rá.
Részlet Philippe Druillet: Yragaël ou la fin des temps c. képregényéből (Pilote, 1973, Nr. 695, 702, 712, 727, 735, 748)
Helényi tudomásom szerint egyetlen helyen találkozhatott itthon Druillet nevével és műveivel: a Galaktika c. sci-fi antológia 16. számának (1975) képmellékletei révén21, amely 22 oldalon közölt képregényeiből22 részleteket (fekete-fehérben). A sorozattal vagy magával a képregénnyel kapcsolatban adott interjúiban maga sem tagadja a sci-fi ihletését:
„A sci-fi sok területe közül engem ennek képi megfogalmazása érdekel legjobban. A képregényváltozat létrejöttekor is közrejátszottak ilyen hatások. Így született meg négylapos egységekből álló végtelen képregényem. Itt a történetnek nem az epikai része az érdekes, hanem a grafikai megoldása, ezért nem is szerepel valódi szöveg a képeken, csak kalligráfia.”23
„Az első (sorozat) a Barbár geometria, mondhatnám sci-fi vagy inkább poszt- Pop-Art fogantatású volt kezdetben.”24
Nagyon valószínű tehát, hogy külföldi kapcsolatai révén sikerült szereznie Druillet albumaiból, bár természetesen az sem zárható ki, hogy ugyanilyen csatornákon, de véletlenül került a kezébe egy. Mindenesetre A nyolcadik utas: a halál plakátján az Yragaël ou la fin des temps c. albumból, A Birodalom visszavágon pedig a Deliriusból használt fel egy-egy motívumot. Kevésbé direkt motívumhasonlóságokat a Végtelen képregényben is felfedezhetünk, de a két alkotó stílusa általánosságban véve is nagyon hasonló. Ezen túl azonban a „képkockák” ilyen jellegű kiosztása tipikus Druillet képregényeiben is, a „holdbéli írás” ihletője pedig a „Delirius bolygó írása” lehetett, amely a Delirius c. albumban szinte minden képkockán megjelenik, és karakterében is teljesen megegyezik azzal.
Nagyvári László: Vitézek nevelő iskolája (Kisdobos, 1978. október, 20. oldal)
Nagyvári László: László herceg vitézsége (Kisdobos, 1979. március, 20. oldal)
Nagyvári László képregényéhez jóval nehezebb megtalálni a megfelelő előképeket, már csak azért is, mivel az több mint kétévnyi alkotófolyamat eredménye. A művész nagyon sok festői hatást is alkalmazott munkája során, amelyeket valószínűleg nem is érdemes az „art comics” nemzetközi mintái között keresnünk. A festőiséget ugyanakkor többnyire grafikailag, színes tinták alkalmazásával érte el, de kísérletezett pl. festékszóróval felvitt technikával (Buda elfoglalása, 1980. november), továbbá filctollal, szinte pointillista módszerrel létrehozott megoldásokkal is (Ferdinánd és Szapolyai küzdelme, 1980. október). Helényi Tibor Druillet iránti egyértelmű érdeklődése miatt azonban fel kellett figyelnünk olyan jelenségekre, amelyek Nagyvári képregényét is rokonítják a francia rajzoló munkásságával. Általánosságban a művész expresszív rajzstílusa is hasonló Druillet excentrikus megoldásaihoz; a „képkockák” elrendezésében is találhatunk párhuzamokat (pl. Álmos neveltetése, 1978. október), és a kitalált írásnak is vannak példái Nagyvári képregényében. Míg azonban Helényi „kalligráfiái” jellegükben is rokoníthatók a francia szerző hasonló megoldásaival, Nagyvárinál egészen eltérő megjelenésű „írásjeleket” találunk. Szent László kunok elleni csatájának jelenetében (1979. március) a kunok az ujgur-mongol íráshoz hasonló jelekkel „szólalnak meg” (mint korábban említettük, ez a panel ugyanakkor akár a „kitalált írást” alkalmazó Helényi Végtelen képregénye előtti tisztelgésként is felfogható), azaz a karakterek formája alapvetően illeszkedik a történeti tartalomhoz. A Julianus barát utazását elmesélő történetben (1979. május) a hajó oldalára az örmény vagy grúz írás jeleihez hasonló karakterek vannak felfestve, márpedig tudjuk, hogy Julianus a Fekete-tengeren keresztül indult a magyarok felkutatására. A „kitalált írás” tehát mindkét esetben igazodik a történethez, és teljesen egybevág Szőnyei György Nagyvárival kapcsolatos emlékeivel is:
„Még az Iparművészeti Főiskolán kezdődött. Diáktársam, Nagyvári László munkái voltak az igazán inspirálók. Tőle láttam először, hogy grafikai terveiben a koncepcióhoz illő betűket maga rajzolja, nem kliséket használ.”25
Nagyvári László / No-sek
Nagyvári honlapja alapján ma sem túlzás azt a következtetést levonni, hogy a „keleti” írások már kezdettől fogva lényeges inspirációt jelenthettek számára. Mindez tehát nagyon kevés volna annak a feltételezéséhez,hogy Nagyvári képregényére ugyancsak Druillet munkássága hatott volna.
Részlet Philippe Druillet: Delirius c. képregényéből (Pilote, 1972, Nr. 651-666)
A mohácsi csatát elmesélő történet (1980. szeptember) nyitó jelenetében azonban a művész olyan képi megoldást alkalmazott, amit nehéz volna függetleníteni Druillet Yragaël ou la fin des temps c. albumának két jelenetétől. Talán már a vonatkozó képmezők kompozícióinak általános elrendezése is bárkit meggyőzne, itt azonban részletekbe menő hasonlóságról van szó (a felvonuló sereg hármas eloszlása, a háttérben kibontakozó viharfelleg, az előtér lándzsát markoló figurája stb.). A Honfoglalás (1978. december) nyitó képén a kör alakban szalagon végigfutó, „Magyar történelmi mondák” feliratot tartalmazó – már a kezdetektől megjelenő – embléma absztrakt motívumként (hasonulva az ősmagyar harcos kerek pajzsához és meghatározva szövegbuborékjának formáját is) ismétlődve betölti a képtér felső harmadát. Ez a megoldás még Nagyvári formabontó kísérletein belül is egyedinek és némileg idegennek hat, azonban többször megjelenik Druillet-nek a talán legabsztraktabb, számtalan „op-art”-os megoldást alkalmazó Les six voyages de Lone Sloane c. képregényében. A 70-es évek végén tehát – tulajdonképpen a nemzetközi fejleményektől alig lemaradva – a magyarországi grafikusművészek munkássága révén is megjelent a lehetősége annak, hogy a hazai művészet egy olyan periferikus művészeti területen is bekapcsolódjon a nemzetközi vérkeringésbe, mint az „art comics” műfaja. Nem a szándékon bukott meg a próbálkozás, hanem a befogadó közeg hiányában. Helényi Tibor, aki pedig művészete alapján a képregény egyik legjelentősebb propagátora lehetett volna, saját, idézőjelbe tett alkotásával mintegy megkérdőjelezte a kortársak számára a műfaj létjogosultságát. Nagyvári László művészi habitusa alapján azt gondoljuk, hogy számára az alkalmazott grafikusi tevékenység nem jelentett többet a megélhetése érdekében tett engedményeknél. Figyelembe véve azonban, hogy milyen lelkes alkotógárda tagjaként vett részt a Kisdobos művészeti irányításában, és hogy mennyi energiát fektetett az igényes képi megoldásokra, biztosra vehetjük, hogy a többiekkel egyetemben hitt abban, hogy a vizuális nevelést már a kisiskolás korban, kompromisszumok nélkül kell elkezdeni.
Nagyvári László: Julianus barát (Kisdobos, 1979. május, 16. oldal)
Nem a két alkotó hibája, hogy végül a kísérleteik visszhang nélkül haltak el nemcsak a 80-as évek művészeti és képregényrajzolói gyakorlatában, de a magyar vizuális kulturális emlékezetben is. A szerző látókörébe legalábbis egyetlen olyan alkotás sem került, ami összekötő kapcsot jelenthetne a két művész kísérlete és a rendszerváltás után kibontakozó hazai „art comics” (graphic novel) alkotásai közt. Ennek a tanulmánynak a célja pedig valahol ennek a kapcsolatnak a kialakítása volna...
Nagyvári László: Aranykert, szép szeglet (Kisdobos, 1978. december, 20. oldal)
• • •
1 A rajongók kutatómunkája révén a hazai lapokban megjelent képregényekről ma már hatalmas adatbázis áll rendelkezésünkre. A Fülesre lásd http://wiki.kepregeny.net/index.php/F%C3%BCles, a Pajtásra http://wiki.kepregeny.net/index.php/Pajt%C3%A1s
2 A Zrínyi Nyomda egy svéd cég részére dolgozott (Kertész Sándor: Szuperhősök Magyarországon. Akvarell Bt. Kiadó, Budapest, 1991, 73–75. o.), de a debreceni Alföldi Nyomda is nyomtatott külföldi megrendelésre (A képregény. Válogatta és szerkesztette Rubovszky Kálmán. Gondolat, Budapest, 1989, 177. o.). Az utóbbi cég egyik vezetője az 1983-as viszonyokról így beszélt: „a gyerekek bemásznak a nyomda ablakán, és ellopkodják” a képregényeket.
3 A Magyar Nemzeti Galéria plakátgyűjteménye alapján.
4 http://www.artpool.hu/kontextus/kronologia/1975.html Egyes források szerint részt vett még Szabó-M. László (http://szabo-m-art.hu/belso.php?menu_id=4) és Kozma György is (http://artportal.hu/lexikon/muveszek/kozma-gyorgy-3625). Ha nem csak elírás, ilyen kiállítás már 1974-ben (http://www.ndr.hu/HA/01.html), ill. 1976-ban
Lengyel András részvételével (http://www.art.pte.hu/index.php?p=contents&cid=608) is volt.
5 Nagyvári László, Halász András, Károlyi Zsigmond, Lengyel András, Galántai György; Rózsa-presszó, akciók 1976. március és karácsony közt, barátok: Hajas Tibor, Erdély Miklós, Birkás Ákos (http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre32/37arc.htm)
6 artportal.hu/lexikon/muveszek/helenyi-tibor-614
7 http://m.magyarnarancs.hu/konyv/egyszer_volt_gyermekkonyvek_illusztracioi-63911?pageId=3
8 Érdekes módon mégis inkább Helényi képregényét mondhatjuk „konceptuálisnak”, Nagyváriét pedig „hagyományosabbnak”.
9 A Magyar Nemzeti Galéria négy filmplakátját őrzi: Sugarlandi hajtóvadászat, 1979; Nemzeti vadászat, 1980; Csapda az erdőben, 1980; A piszkos ügy, 1985.
10 http://artportal.hu/lexikon/muveszek/nagyvari-laszlo-5717
11 www.pecsgallery.hu/program06.doc
12 Frank János: Bemutatjuk Helényi Tibor rajzait. Élet és Irodalom, XXII. évf. 12. szám, 1978. március 25. 12. összesen 23 illusztrációval, a sorozat darabjai (és ezek részletei) a 2., 3., 4., 5., 6., 7., 10., 13., 14. és 16. oldalakon.
13 A Pesti Műsor ismertetőjében a művészt is megszólaltatják, aki szerint „Előreláthatóan a kiállításra ez (ti. a Végtelen képregény) is megjelenik, és katalógus helyett ezt viheti haza a látogató.” Lásd Kis János: Helényi Tibor. Pesti Műsor, 1978. augusztus 29., 41. o. És egy utólagos visszaemlékezésben: „Kuriózum a Barbár geometria kiállítás csodálatos színnyomatú »katalógusa«, ez a lovasharcosok jeleneteiből szerkesztett montázs-képregény, melyhez még címfejet, borítólap-szöveget, dialógusokat és kolofont is írt”, lásd Frank János: Barbárok, Testmások és Függőképek. In: Barbár geometria. Testmás. Függőképek. Helényi Tibor retrospektív kiállítása. Ernst Múzeum, 1988. szept. 8. – okt. 9. (1. o.)
14 A Magyar Nemzeti Galéria Adattárában a Műhely- sorozat beleltározatlan anyagában megtalálható a kiállítás „hivatalos” katalógusa (leporellója) műtárgyjegyzékkel és Csernitzky Mária ismertetésével, valamint a kiállításon készült fotókkal.
15 Frank János: Barbárok, Testmások és Függőképek. In: Barbár geometria. Testmás. Függőképek. Helényi Tibor retrospektív kiállítása. Ernst Múzeum, 1988. szept. 8. – okt. 9. (1. o.)
16 Mozgó Világ, IV. évf. 5. szám, 1978. október, 60–63. o.; Élet és Irodalom, XXII. évf. 52. szám, 1978. december 30., 16. o.
17 Művészet, 1978/8. 48. o.; Művészet, 1980/11. 2. o.; Jelenkor, XXIV/7–8., 1981. július–augusztus, 725., 736., 745., 763. o.
18 Verebics János képregényrajzoló pl. még ma is úgy értékeli, hogy „a kor a műfajjal szemben támasztott követelményei alapján Nagyvári László és Papp László 1981-ig »futó« sorozatát nem igazán lehet képregénynek minősíteni”. Lásd http://verebics.blogspot.hu/2013/08/apostol-es-kiraly-szentistvan.html
19 Moebius-képregénnyel már találkoztam itthon, Druillet munkáival azonban még nem, két albumát a Francia Intézet könyvesboltján keresztül vásároltam, melyeket Franciaországból rendeltek meg. Druillet nevére egyetlenegy magyar honlap sem jelenik meg az interneten. Magam nemrégiben egy bécsi képregényboltban bukkantam rá egy német szerzőtől Druillet, Moebius és Richard Corben (az amerikai „art comics” egyik legnagyobb alakja) életművét feldolgozó vaskos kötetre, amit meg is vásároltam (Armin Schreiber: Kunst: Comics. Corben, Druillet, Moebius. Ortung eines künstlerischen Mediums. Hamburg, 1989). Természetesen Druillet-nek saját honlapja is van: www.druillet.com/20 A Star Wars-rajongókat leszámítva… Két közel egyidejű bejegyzés arról tanúskodik, hogy két (vagy két név alatt egy) rajongónak feltűnt a hasonlóság. Michel Van March 7, 2011 at 10:06 AM: „the second poster look more like a homage to Phillippe Druillet…” (http://www.sci-fi-o-rama.com/2011/03/06/european-starwars-posters/) és El Vox March 17, 2011 at 11:17 AM: „That middle SW poster sure reminds me of some of Philippe Druillet’s artwork.” (http://space1970.blogspot.hu/2011/03/hungarian-star-wars-trilogy-posters.html)
21 A Galaktika 7. számában (1974) ugyan már szintén közöltek tőle két képkockát, az 57. oldal felső képén és a 66. oldal felső képén, azonban ez alig adott a munkásságáról lényeges benyomást.
22 Három albumából: Les six voyages de Lone Sloane (1970–71), Delirius (1972), Yragaël ou la fin des temps (1973). A képmellékletekről, mint mindig, Kuczka Péter írt ismertetőt, minden bizonnyal ő írta a 7. szám egyik képe mellé is a pár soros, de lényeges bemutatást is (66.).
23 Kis János: Helényi Tibor. Pesti Műsor, 1978. augusztus 29., 41. o.
24 Frank János: Barbárok és Testmások. Helényi Tibor portréja. Budapest, 1983. április, 24–26. (25.)
25 Kravjánszki Róbert interjúja Szőnyei Györggyel, Digitart, 2003/4, http://www.font.hu/digitart/0104.html