2020 személyes legjei – Szilágyi Róza Tekla szerint
2019-ben új toplistával bővült az Artmagazin Online repertoárja: mi, a szerkesztőség tagjai szedtük össze, hogy milyen kulturális produktumok, élmények és termékek határozták meg az adott évünket. 2020-ban, amikor a kulturális színtér szokatlan tempóban átrendeződött, kultúrafogyasztásunk megváltozott, háttérbe szorult vagy éppen az otthon töltött időnek köszönhetően megtriplázódott. Eközben sok várva várt kulturális program elmaradt vagy új formában valósult meg. Most toplistánkban szokatlan módon csupa olyasmit szedünk listába, ami nem a 2020-as év termése, viszont mi idén fedeztük fel újra. Következzenek azok a könyvek, műtárgyak, filmek, albumok vagy éppen archívumok, amik nem most születtek – sőt már régi jó barátaink voltak – idén mégis sokkal több időt töltöttünk a társaságukban.
Tót Endre: Nagyon speciális örömök
Úgy tűnik, ha aktualitásokról, ha régi nagy kedvencekről van szó, minden évemben a toplistára kerül legalább egy Tót Endre-mű. Most éppen egy műcsoport, hiszen a Nagyon speciális örömök magát a művészt ábrázoló fotókat és örömre okot adó szövegeket párosító munkái mostanában sokszor eszembe jutottak. Főleg amikor az otthon töltött hosszú napok alatt éppen hiányoltam valamit – például a mászkálást –, vagy amikor ráébresztettek arra, hogy a sok lakásban töltött idő alatt ideje lejjebb tenni a lécet és megtanulni egyre kisebb dolgokat is értékelni.
Jasper Morrison: The Good Life – Perceptions of the Ordinary
Néhány évvel ezelőtt a berlini Bauhaus Archivban váratlanul futottam bele egy, a Jasper Morrison munkásságát bemutató kiállításba. Jasper Morrison sokat sétál, és miközben sétál, környezetére érzékeny dizájner lévén sok mindenen megakad a szeme. Annyira komolyan űzi a különleges, giccses, indokolatlan, elmés városbeli megoldásokat fotózó hobbit, hogy a végén képeit egybe is gyűjtötte, azokhoz magyarázatot fűzött – majd híres kreatív lévén kiállítás és könyv formában be is mutatta azokat. A The Good Life – Perceptions of the Ordinary című könyvben összegzett fotósorozata ötletes, mindennapi problémákra kis forrásokból adott, sokszor meglepően esztétikus – és a világ sok táján sokunk által jól ismert – válaszokat adó tárgyakat és helyzeteket mutat be. Gondolok itt például az általa megörökített portói garázs szokatlan polcrendszerére vagy a barcelonai női fehérneműüzlet szürreális kirakatára. Természetesen fotói mellé szórakoztató kommenteket is fűz – én idén ezzel a könyvvel pótoltam a telefonomból fájóan hiányzó, külföldi városok furcsaságait ábrázoló képeket.
Fortepan
Az egész elmúlt évem arról szólt, hogy meg kellett tanulnom máshogyan nézni a képekre, hiszen majdnem mindent monitoron kellett befogadnom. 2020-ban számottevő időt töltöttem archív fotográfiákkal – köszönhetően Barakonyi Szabolcs éppen készülő, a Fortepan képanyagából válogató Fortepan Masters című könyvének, amelynek fókuszában éppen a képek befogadásának mikéntje áll. A könyv célja az általunk nap mint nap gyakorolt és megszokott képolvasási mód helyett egy új lehetőség megtanítása. Ennek tükrében igyekeztem úgy nézegetni a Fortepan archívumát, hogy ne csak a képek mögötti történelmi tényekre, adott életutakra, hanem magukra a fotográfiák képiségére figyeljek. Vannak „jó” képek a Fortepanon? Igen!
Bruce Springsteen: Nebraska
Érzelmi nevelésemben mindig komoly szerepet játszott ez a meglehetősen melankolikus, 1982-es Springsteen-album – tavasszal a megszokottnál is többet hallgattam. Az album dalai hétköznapi, szerencsétlenségek sorát megélő vagy éppen a társadalomból kitaszított karakterek sorsát mesélik el, akik éppen kihívásokkal vagy nagy fordulópontokkal szembesülnek életükben – és kihívásokban senkinek sem volt hiánya idén. Külön érdekesség, hogy az album kifejezetten komor tartalma és hangvétele miatt Springsteen anno úgy döntött, hogy nem turnézik a Nebraskával. Nem turnézik, mint ahogy a legtöbb tavaly megjelent lemezt jegyző zenész...
Szilágyi V. Zoltán: Koan – A túlsó part
Még bőven gondtalan fiatal voltam, amikor édesapám 2009-ben megrendezte és megrajzolta a Koan – A túlsó part című rövidfilmjét. A piacra járás és újságolvasás gesztusát otthonról hozom – édesapám minden hétvégén járt a kecskeméti piacra, a szép régi békeidőkben még újságot is vett és megivott egy-egy inkább keserű, mint finom feketét a piac piros kockás terítős, a város legváltozatosabb figuráit felsorakoztató, étteremnek becézett restijében. Az ott szintén újságot böngésző karakterek megfigyelése mellett ő is mindig olvasott – így találkozott Temesi Ferenc koanjaival a régi Magyar Nemzet vasárnapi mellékletében. Az egyik koanból készült filmje alig több mint három perc – tökéletesen megállja a helyét a mostani, internetezéshez szokott figyelmi fesztávban. Az életigazságot átadó, tanító történet esszenciáját pedig idén éreztem át csak igazán.