TOP 5 MŰALKOTÁS – Berg Judit szerint
A TOP 5-ben rendszerint olyan alkotókat és szakembereket szólaltatunk meg, akik nem kötődnek közvetlenül a rovat témaköréhez. Így a kedvenc műalkotásaikat bemutató riportalanyok is más területen, nem pedig a képzőművészetben tevékenyek: legyen szó írókról, költőkről, rendezőkről, színészekről vagy éppen díszlet- és divattervezőkről. A héten, a Margó Fesztivál ideje alatt olyan személyeket kérdezünk, akik kapcsolódnak a fesztiválprogramhoz. Másodikként Berg Judit író kedvenceit ismerhetjük meg.
Berg Judit 1974-ben született Budapesten. 2007-ben megkapta az Év Gyermekkönyve díjat a Rumini című könyvéért, 2011-ben pedig a József Attila-díjat. Történeteit a tematikus szerkesztés és a világos megfogalmazás jellemzik, amit a gyerekek is könnyen megértenek, ám a felnőtteknek sem együgyű.
Tom Otterness: Life Underground
Imádom, amikor a képzeletünket benépesítő lények megjelennek a mindennapi életünkben. Nem véletlen, hogy a budapestiek többsége odavan Kolodko Mihány mesefigurákat megjelenítő gerillaszobraiért, amelyeket a főváros legváratlanabb pontjain helyez el a művész. Tom Otterness egy egész metróállomást népesített be kis bronzszobraival Manhattenben, a rengeteg átszállási lehetőséget kínáló 8th Avenue and 14th Street állomáson. A golyófejű bronzemberkék korlátokon üldögélnek, veszekednek, pénzt gurítanak, vannak köztük gazdagok és szegények. Megjelenik az egyik New York-i városi legenda főszereplője, a csatornarendszerben élő alligátor is, aki időnkét embereket zsákmányol magának. A kedvencem pedig az a kis fickó, aki a vasrács alatt próbál belógni a metróba, miközben a rend éber őre már várja a túloldalon. Tavaly ősszel meglátogattam a nagylányomat, aki éppen New Yorkban dolgozott, és együtt igyekeztünk megtalálni a több mint 100 elrejtett szobrocskát a föld alatti világban.
Tom Otterness: Life underground (Élet a föld alatt), 2004, Metropolitan Transit Authority and Arts for Transit, 14. utca és a 8. sugárút alatti metrómegállóban, New York, Forrás: tomostudio.com
David Černý: Kafka-fej
Prága egyik legizgalmasabb látnivalója a majdnem 11 méter magas Kafka-fej, amely 42 rozsdamentes acéllapból áll, és folyamatosan forog. Vagyis kb. percenként elfordulnak a lapok, hogy a következő félperces nyugalmi állapotban mindig újabb arcát mutassa a hatalmas koponya. Ahogy a világhírű cseh író fejéből rengeteg fantasztikus, nyomasztó, szürreális és abszurd történet született, úgy láttatja Černý zseniális szobra mindig másmilyennek a művész arcát, a lapok forgása révén szinte érezzük a bentről kitörni készülő, utat kereső, feszítő gondolatok áramlását, a nyugalmi állapotokban pedig rácsodálkozunk, milyen torz, fájdalmasan zilált és harmonikus állapotok követik egymást.
David Černý: Kafka fej, 2014, Prága
Kardos Sándor: Hórusz Archívum
Kardos Sándor operatőr kb. negyven éve gyűjti az elrontott fényképeket. Azokat a nem művészi céllal készült fotókat, ahol valami hiba csúszott a számításba, ám ezáltal sikerült rögzíteni egy amúgy soha nem látott pillanatot. Kardos Sándor szerint ezek azok a fotók, amelyekbe „Isten ujja beleért”. Anyuka mosolyog karján két kisgyerekkel, miközben a háttérben éppen fejre esik a harmadik. Boldog gyerekek hintáznak, ám az egyik éppen kirepül hátrafelé, furcsa fény vágja ketté a kávéház teraszán mosolygó nők arcát, a háttérben rémes pofát vág egy elegáns úr, és még sorolhatnám. Az elrontott jelenetek, véletlenül tetten ért helyzetek, levegőben elkapott zuhanó tárgyak – bár állóképek, mégis – a dolgok mozgásáról, az élet kiszámíthatatlan zajlásáról és az emberi gyarlóságról mesélnek.
Kardos Sándor Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr Hórusz Archívuma, Forrás: index.hu
Diego Velázquez: Las Meninas (Udvarhölgyek)
Csupa rejtély ez a hatalmas, 1656-ban született festmény. Márpedig ha rejtélyes, akkor az alkotója szándékosan tett fel elsőre megválaszolhatatlan kérdéseket, vagyis játszani hívta nézőit, ami eleve nagyon izgalmas és bátor művészi cselekedet. A kép hátterében megjelenik maga a festő, de vajon mit, vagyis inkább kit fest éppen a hátulról látszó hatalmas vászonra? Talán a kép közepén látható Margarita infánsnőt, IV. Fülöp király gyermekét, akit udvarhölgyei vesznek körül? Lehet, hogy a kis hercegnő elunta a pózolást, és udvarhölgyei éppen próbálják rábeszélni, hogy forduljon vissza? Vagy a szintén jelenlevő spanyol királyi párt? Ha jól megnézzük a műterem hátsó falán lógó tükröt, felsejlik benne az uralkodópár alakja, amint a vászon mögött, nagyjából a nézők helyén állnak. De akkor miért udvarhölgyek lett a kép címe? Képtelenség elvonatkoztatni Maribárboláról, a torzszülött törpelányról, aki mintegy a szőke hercegnő ellenpontjaként jelenik meg. Engem sokkolt a két lány közti hatalmas különbség már a reprodukciókon is, de amikor élőben láttam egyetemistaként a Pradóban, egészen a hatása alá kerültem. Ráadásul ez a festmény hatalmas, kb. 3 méter magas, lehetetlen nem odafigyelni rá! Pablo Picasso háromszáz évvel később elkészítette a maga Las Meninasát. Érdekes, hogy ő teljesen elnagyolja a törpe udvarhölgy és a kutya alakját. Az ő értelmezésében legfontosabb a hátulról megjelenő vászon és a festő alakja, aki Picassónál akkorává nő, mint maga a festmény. Lehet, hogy ez a két kép magáról az alkotásról szól? Egy kis fricska a nézőknek: a művészet titkait sosem lehet teljesen megfejteni!
Diego Velázquez: Las Meninas (Udvarhölgyek), 1656, olaj, vászon, 318 cm × 276 cm, Museo del Prado, Madrid
William Blake: The Nativity
Gimnazistaként a felnőtté válás minden aspektusa nagyon érdekelt. Irodalom- és művészettörténet rajongóként pedig rengeteg feldolgozását olvastam, láttam Jézus születésének. Vagyis éppen az volt furcsa, hogy míg a szeplőtlen fogantatásról nyíltan beszéltek, soha nem esett szó magáról a szülésről, Mária vajúdásáról, a szülési fájdalmakról. Háromkirályok, pásztorok és angyalok persze jöttek, de én borzongva gondoltam a látogatók érkezését megelőző órákra. Nagyon szenvedett Mária? Neki is volt gátsebe? Úgy gondoltam, hogy ez méltatlan lett volna hozzá. Én – az Úr helyében – megkíméltem volna a szülési fájdalmaktól, elég fájdalom várt rá a későbbiekben. És akkor egyszer csak megtaláltam a romantikus költő, William Blake festményét! A rézkarcokat készítő, színes nyomdatechnikával kísérletező, titokban verselő művészt kortársai komplett őrültnek tartották a realitást nélkülöző festményei és misztikus gondolatai miatt. De Blake-et nem érdekelte a világ, csak a belülről fakadó ihlet és látomások! Ő megfestette Jézus születését is, ahogy öklömnyi, szárnyas fényangyalként röppen ki a térdelő Máriából, hogy csak a külvilágban váljon puttószerű, dagi babává. Akkor döbbentem rá: a művészet erejének és egyetemességének egyik fő fokmérője, hogy egy műalkotás képes választ adni több száz évvel később feltett kérdésekre is.
William Blake: The Nativity (A születés), 1790-1800, rézmetszet, tempera, Philadelphia Museum of Art, Philadelphia, PA, US, Forrás: wikiart.org
Rossz versek és 14 el nem beszélt történet
A VAN Filmzenekar felolvasószínházzal egybekötött koncertje
2019. október 11., 20:30
Várkert Bazár Nagyszínpad
Szerzők: Tóth Krisztina, Berg Judit, Krusovszky Dénes, Fabricius Gábor, Totth Benedek, Mán-Várhegyi Réka, Simon Márton, Szentesi Éva, Németh Gábor, Reisz Gábor, Jakab Juli, Reisz Ádám, Valuska László
Jegyár: 2 000 Ft
A Margó Fesztivál ideje alatt az Artmagazinra újonnan előfizetőknek 10% kedvezményt biztosítunk. Mi több, a kiadók felajánlásának köszönhetően minden nap gazdára talál néhány, a fesztiválon bemutatott könyv. Ma Szántó T. Gábor: Európa szimfónia (Scolar Kiadó) című regényével ajándékozzuk meg az első 3 új előfizetőt.
Előfizetés: http://artmagazin.