TOP 5 MŰALKOTÁS – Gergye Krisztián szerint
A TOP 5-ben rendszerint olyan alkotókat és szakembereket szólaltatunk meg, akik nem kötődnek közvetlenül a rovat témaköréhez. Így a kedvenc műalkotásaikat bemutató riportalanyok is más területen, nem pedig a képzőművészetben tevékenyek: legyen szó írókról, költőkről, rendezőkről, színészekről vagy éppen díszlet- és divattervezőkről. A következő válaszadónk Gergye Krisztián rendező, koreográfus, táncos és színész.
Gergye Krisztián a kortárs táncélet egyik legmarkánsabb képviselője. Rendező, koreográfus, táncos és színész. Színpadi karrierjét tradicionális jávai táncosként kezdte, majd a hagyományt kortárs szemléletmóddal ötvözve egyedi, jellegzetes tánc- és testnyelvet alakított ki. 2001 óta készít önálló koreográfiákat, eleinte projekt-jelleggel, később állandó alkotótársakkal, majd saját társulata tagjaival.
Ország Lili:
Ország Lilitől ez a kép áll hozzám legközelebb. A fal, az építmény viszonya tökéletes az emberrel, a gyerekkel. Az apró ember és a monumentális építmény kölcsönhatása, amit ez az apró ember alkotott: szinte tapintható. A képen valóban megáll az idő, nem csak megdermed, nem csak egy fotópillanatnyi hangulat, több annál. Örökérvényű, melankolikus játékosság, ami mély szomorúsággal tölt el. A tér végtelenségében kikristályosodik a szcéna. A labda, a „fekete lyuk” középen levitál, mint egy másik feneketlen univerzumba vezető pupilla. A színek a mélység és a magasság egységéről kifejezően mesélnek. Nincsenek ablakok, sem ajtók – hogy is lehetnének, hiszen maga a festmény az átjáró. Beleveszek. A képnek van egy olyan változata, ahol a labda földet ért. Az még szomorúbb. Szinte vigasztalhatatlanná tesz.
Ország Lili: A nagy fal II., 1955, olaj, vászon, 59 x 70,3 cm, Antal-Lusztig Gyűjtemény, Debrecen
Egon Schiele:
Tökéletesen komponált, démonian erotikus. Megrendítő a test geometriája, a lángoló mellbimbók és a sebző tekintet színének azonossága, a szőrzetek buja, hiperrealisztikus tobzódása. A szemérmetlenség legelegánsabb megfogalmazása. Leleplez, provokál úgy, hogy nem ő néz, sőt szinte elbújni látszik. Úgy erotikus, hogy végre nem rejti véka alá érzékenységét a férfi, sőt felmutatja azt. Szatír, erekció nélkül. Csonkasága bármilyen egészséges végtag látványánál kellemesebb. Az ülés lendülete, a hihetetlen feltárulkozás: mágikus.
Egon Schiele: Ülő férfi akt (Önarckép), 1910, olaj, vászon, 152,5 x 150 cm
Magdalena Abakanowicz:
Zseniális absztrakció. Hasonlóképpen képzelem el az Istenek megtestesülését. Lebeg. Érzéki, erotikus. Ősi. Teremtő. A szeretkezés anatómiája, a nemi szervek egymásba olvadása, kifordítva vagy belülről szemlélve. Egy letűnt kor rajza, archeológiai lelet.
Magdalena Abakanowicz: Abakan Red, 1969
Tarr Hajnalka:
Anyag és tér találkozása, egymásba fonódása, ami valami mindkettőn túlmutató többletet mutat. Az egymásba font síkok geometriájából elővillanó mellbimbó inkább érzéki, semmint provokatív, nem él vissza a szexualitással. Új dimenziókat nyit: az ölelés gesztusát értelmezi újra és teszi tökéletesen természetessé.
Tarr Hajnalka: Tárgykapcsolat 39, 2018, gliclée print, szövés, 56 x 73 cm
Mohau Modisakeng:
Fantasztikus videóinstalláció, ami nem szégyelli bemutatni az emberi pátoszt, a sérülékenységet. A természeti és a természetfölötti hatásoknak kiszolgáltatott, a valóság minden fájdalmát megtapasztaló ember rituáléja. Fenyegetett énünk. Olyan, a magányból fakadó gesztusok sora, melynek szereplői kénytelenek teljesen átadni magukat.
Mohau Modisakeng: Átkelés, 2017, háromcsatornás videóinstalláció, 18:49