A paleohantológia a magyar kultúra legfrissebb szellemi terméke, amely a paleontológia és a hantológia fúziójából jött létre a T+U teóriafikciós laboratóriumában. Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió kísérteties teóriája Fridvalszki Márk szellemképes praxisával együtt immáron tíz éve burjánzik a Technologie und das Unheimliche (T+U) teoretikus fanzine-jében, és különféle kiállításokon – most éppen a Szellemcsonton – is testet ölt.

A hantológia, avagy hauntologie – Derrida zseniális francia szójátékában az angol haunt és a német Ontologie egyesül – magyarul talán kísérteties lételmélet lehetne, amely szerint a lét valójában már mindig eleve spektrális, kísértetek lakják be ugyanis szellemünket, a múlt és a jövő kísértetei és fantomjai. Derrida a Marx kísérteteiben[1] a marxi kapitalizmus kísértetiességére mutatott rá, arra ahogy a látszat, az illúzió, a spektákulum, a nem jelenlévő, a nem materiális ökonómiája formálja testünket és szellemünket. A hantológia aztán néhány év múlva az internet virtuális valóságában kapott igazán erőre a CCRU (Cybernetic Cultural Research Unit) pánperszonális teóriamontázsának egyik fontos elemeként.[2] Ebből a blogoszférában kibontakozó teoretikus rizómából három szál a T+U paleohantológiájában is erőteljesen kísért.

Az egyik Mark Fisher ontológiai szintre emelt esztétikája és annak fantomjai:[3] a kísérteties, posztpunk és trip hop zene, mint a Joy Division és Tricky, illetve a nem kevésbé kísérteties, posztmarxista és posztstrukturalista filozófia Jean Baudrillard-ral és Gilles Deleuze-zel az élen. Fishernél a hantológia szellemtörténeti alapja lényegében a régi utópiáink kínálta jövők iránti nosztalgia lett.[4] Ebben a perspektívában a múlt és a jövő „hiánya”, már és még nem jelenlevősége határozza meg létünket és lételméletünket is. A hantológiából bomlik majd ki a weird és az eerie angolszász esztétikája is H. P. Lovecrafttal és M. R. James-szel az élen. Az előbbi azért furcsa, mert valami ott van, aminek nem kellene ott lennie, az utóbbi pedig azért nyomasztó, mert valami nincs ott, aminek ott kellene lennie: weird monsters és eerie ruins, furcsa szörnyek és hátborzongató romok.[5] A másik fontos szál China Miéville és a kvantumfizikai szintre emelt furcsaság:[6]avagy a weird és a hauntological fúziója, illetve szuperpozíciója. A kvantumfizika valóságában ugyanis ellentétes, pontosabban egymást kizáró állapotok egyszerre is fennállhatnak, remek példa erre Schrödinger híres macskája, ami egyszerre élő és halott, furcsa és kísérteties, weird és hantologikus csakúgy, mint James kísértetei és Lovecraft szörnyűséges idegen istenei. A szuperpozicionált kísérteties fura miéville-i allegóriája, a skulltopus (koponyolip) a T+U fanzine-jében is felbukkan: a koponya Hamlet óta a kísérteties jól ismert szimbóluma, a polip pedig a weird emblémája legalább Lovecraft óta,[7] de a kettő összefonódása igen ritka. Valójában persze Lovecraft csápos fejű Cthulhuja is ilyesfajta entitás, egy tentakuláris Medúza, akinek fejéből nem kígyók, hanem tapogatókarok sarjadnak. Cthulhu az ősi, ember előtti és idegen, földönkívüli istenek egyike, akiknek „vezetője” és „atyja”, Azathoth ráadásul a káosz maga, aki az Univerzum centrumát alkotja, mai szemmel nézve pontosan úgy, mint egy szupermasszív fekete lyuk, miközben Lovecraft idején még nem létezett a modern, szingularitásokra épülő kozmológia. A harmadik teóriafikciós szál pedig Reza Negarestani és a Cyclonopedia, a ciklonszerű, kaotikus enciklopédia,[8] amely a kanti természeti fenséges, a vihar káoszát teszi meg történelem- és kultúraformáló erővé, amely összefűzi az asszír mitológiát, a modern geológiát és a terrorizmus elleni háborút. A Cyclonopedia a CCRU ősi, lemúriai, mágikus téridőtudományának és Nick Land hyperstition (hiperdelem) teóriafikciójának alapjain jött létre, mely szerint hiedelmeink egy idő után valóságossá válnak.[9] Negarestani szerint valójában olyan inorganikus démonok formálják civilizációnkat, mint például a kőolaj a Perzsa-öböl és az Arab-félsziget mélyén, amelyek esetenként kísérteties módon xenolitikus artefaktumokat, idegen eredetű tárgyakat is életre keltenek.

A kiállítás címe talán ezektől a kísérteties objektivációktól sem függetlenül lett Szellemcsont, pontosabban Geisterknochen, ami nem egy kísértő szellem csontjára, hanem inkább kísérteties szellemünk csontszerű mivoltára utal. A frenológiát bíráló Hegel szerint ugyanis a Geist, a szellem ugyanolyan létező, mint a koponyacsont.[10] A Hegelből és a szellemtörténetből kinövő művészettörténet perspektívájában azt is mondhatnánk, hogy a szellem a kultúra csontja, a ráépülő valóság váza, testének, felépítményének alapja. A paleohantológia így nemcsak a csontvázszerű szellem ontológiája, hanem az egykori és mindenkori valóság testének és húsának paleontológiája is egyúttal. Így kerülhet egy lapra a kiállítás terében Nemes Z. Márió graffitis-kollázsos, mitopoétikus „barlangrajza” (egy mongóliai dinópark felnagyított fotójának felületén, amely Miklósvölgyi Zsolt családi archívumából származik), a jövő jelenbe anticipált archeológiája (Komoróczky Tamás flokkolt hétköznapi „leletei”), a ceteket istenítő „primitív” vallások bálnacsont-katedrálisa (Stach Szumski & Nestor Peixoto Aballe) és a modern város infrastruktúrájának paleontológiája (Hynek Alt).

A paleontológia az 1800-as évek elején született meg és Charles Darwinnak köszönhetően vált a földi mindenséget magyarázó szupertudománnyá, az egykori lények, a fosszilis létezők ontológiájává. Darwin egyik nagy rajongója, Aby Warburg is szupertudományként, az idegsejtektől a néplélektanig ívelő szuperpszichológiaként képzelte el a művészettörténetet. Ikonológiai módszerében a képi toposzok és a különféle figurák eksztatikus és melankolikus érzések, szenvedélyek fosszíliáiként értelmeződtek.[11] A suhanó nimfákban és a töprengő istenekben emberi érzelmek és gondolatok rögzültek, melyeket a befogadó életre is tud kelteni, amit ma kísérteties módon az idegtudomány igazolt is a tükörneuronokkal és a Jennifer Aniston-sejtekkel, amelyeket csak és kizárólag a rajongott színésznő látványa tud aktiválni a rajongó agyában.[12] A művészettörténet Warburg szerint az újra és újra visszatérő figurák és toposzok miatt valójában egy felnőtteknek szóló kísértethistória („Gespenstergeschichte für ganz erwachsene”) – már az 1900-as évek elején.[13]Georges Didi-Huberman aztán a 2000-es évek elején a Mnemosyné-atlaszban (1929) felfedezi az avantgárd montázs és a szubverzív atlasz, a bataille-i Dictionnaire critique (a Documents folyóiratban) és Walter Benjamin Passagen-Werk-jének szellemét is.[14] A montázs ráadásul felfogható egy warburgi értelemben vett dinamogramként is:[15] egyfajta holisztikus, művészi enkefalogramként, vagyis a szellem, a mindenkori gondolkodás fosszilizálódott modelljeként.

Itt jön be a képbe a Szellemcsont egyik meglepetéssztárja, Erdély Miklós és az ő abszurd montázselmélete az 1970-es évekből, amely párhuzamba állítható Deleuze és Guattari korabeli teóriamontázsával is. A jelentéskioltás és az állapotkommunikáció elmélete ugyanis lényegében a zen buddhista megvilágosodáshoz (szatori) vezető anarchista ismeretelmélet, amelyben a különféle tudományok perspektívái és állításai kioltják egymást.[16] Erdélynél a montázs így lesz paradox módon asszociatív és ellentmondásos, asszamblázs-szerű (deleuze-i értelemben), ám mégis értelmetlen, mint egy koan.[17] A montázs „gesztusa”, szellemisége így olyan gondolati síkokat kapcsolhat össze egymással, mint a filozófia, a pszichológia, a kreativitás, a misztika, a kvantumfizika, a poétika, a zene, az álom és a szex. Erdély kevesek által ismert munkája, az [„Egyiptomi múzeum”]/Egyiptomi rádió (1985) is egy asszamblázs aranyból és bronzból (festék formájában), illetve maceszre emlékeztető égett csomagolópapírból. A macesz-hangfal így az Ószövetség szellemtörténetét sokkoló módon konfrontálja a modern propaganda kritikájának szellemiségével. A Szellemcsont másik nagy neoavantgárd szelleme a radikális idegen, a kapitalizmus és a kommunizmus világában is otthontalan ufonauta, Július Koller, akinek már korábban egy önálló projektet is szentelt a T+U, amelyben Koller számos feloldással ellátott U.F.O.-ját (az egyik ezek közül: Univerzálna Fantastická Okupácia, 1971), a társadalmi valóság abszurd, egyszemélyes megszállását Unforeseen Forces of Occulture-ként (az okkult kultúra előreláthatatlan erőiként) értelmezték újra.[18]

A dialektikus Szellemcsont és a kísérteties Paleohantológia arra is választ kínál, hogy milyen lehet a montázs ma az új, vitális materializmus, Gilles Deleuze és Jane Bennett „élő”, vibráló, autopoietikus anyagának[19] korszakában: Borsos Lőrinc újmateriális mágiája, Komoróczky Tamás fiktív archeológiája, Szabó Nóra virtuális biológiája, Trapp Dominika és Győrffy László poszthumán festészete, Fridvalszki Márk és Aleksandr Delev hantologikus dizájnja, valamint Hynek Alt városi geológiája, illetve Stach Szumskiék mitopoétikus régészete alkotja azt a kiállítás-testet, amelynek szellemi váza a Technologie und das Unheimliche tízéves teóriamontázsa: antropológia, mitológia, kozmológia, sci-fi, biohorror, ufológia, geomorfológia, pszichoanalízis, fenomenológia és persze hantológia.

Borsos Lőrinc futurisztikus totemje, a Slingshot kiberpunk parittyája a fanzine-ben bukkan fel, a kiállításon viszont egy különös asszamblázsa jelenik meg a múzeumi polcrendszeren. A King’s Lowe dobozában egy okostelefonon felszippantható, arany-, platina- és gyémántporból álló csík helyezkedik el, amelyet Borsos New York gyémántcsiszoló negyedének utcai porából mosott ki klasszikus eljárással. A cím arra a gyarmati időkből eredő (King’s Law), és még mindig hatályos New York-i törvényre utal, melynek értelmében az állami földben talált kincsek az államot illetik. Szintén a központi tárlórendszeren kapnak helyet Komoróczky Tamás Anticipált célképzetei: különféle flokkolt használati tárgyak és hulladékok fura asszamblázsai kartondobozokban. Kicsit távolabb az egyik ilyen asszamblázs Macbeth cím alatt táblakép formát ölt, és látható rajta vagy inkább benne egy videókazetta, egy fonott kosár spirális galaxisra emlékeztető alja és egy fakard – mindegyik flokkolva, azaz bársonyba „burkolva”. A flokkolás ugyanis puha, bársonyszerű anyaggal vonja be a használati tárgyakat, Komoróczky pedig a jelen mások által megőrzésre nem érdemesnek tartott tárgyait, hulladékait, leleteit tartósítja ezzel a technikával, és létrehoz belőlük egy kozmológiai és társadalomfilozófiai enigmát. A tárlórendszeren a flokkolt tárgyak és a King’s Lowe mellett helyezkednek el Fridvalszki Márk fura, öntött fosszíliái és paleozoikumi életképeket imitáló műanyag nippjei. Fridvalszki a kiállítás egy távolabbi pontján Zdeněk Burian híres paleotájképeinek részleteiből kiindulva biomorfikus, absztrakt kollázsokat is komponál, amelyek a digitális és az analóg képalkotás szintézisével, pigment transzfer technikával valósulnak meg, és leginkább a szürrealisták dekalkománia dzsungeleire emlékeztetnek, miközben a homokos-agyagos festék a fosszíliák anyagát is megidézi. Aleksandr Delev fura design praxisában az emberi ergonómia átadja helyét a poszthumán organikus bomlásnak, digitálisan tervezett és műgyantába öntött emblémái archaikus makettekre és gyerekrajzokra egyaránt emlékeztetnek. Hynek Alt szituácionista ihletésű városi geológiája pedig az épített kultúra paleontológiáját teremti meg a fosszilis lényekre emlékeztető csövek és vezetékek részletgazdag felvételeivel. Stach Szumski és Nestor Peixoto Aballe (Insane Temple fedőnév alatt) Cet vallás projektjük során egy valódi, galíciai bálnacsontváz szentélyt kerestek fel, amelyet művészi intervencióval életre is keltettek. Ennek a fura katedrálisnak az ikonikus képei alkotják aztán a koraújkori, európai udvari kultúrát idéző, falikárpitszerű gépi szőtteseik motívumvilágát.

Szabó Nóra Honey Bones sorozata fiktív csontokat és csontvázakat hoz létre digitálisan, amelyek 3D-nyomtatással „testet is öltenek”, őslényekre vagy idegen lényekre egyaránt emlékeztetve, és remekül passzolnak a kiállítás különféle csontjaihoz és fosszíliáihoz, de csak a fanzine-ben bukkannak fel. A részben természetes eredetű, részben virtuálisan tervezett csontvázak éppúgy felidézhetik az Alien és a Prometheus lényeit, mint a szibériai sámánok extra csontokat rejtő testét és csontmágiáját. Trapp Dominika Life Beyond... című sorozata poszthumán szellemiségű tájfantáziák sora, amelynek főhőse a reneszánsz nimfára és szimbolista boszorkányra is emlékeztető, hosszú hajú, csinos nőalak, aki egy olyan tájkép staffázsfigurája, amelynek egyes elemei az emberi test belső tájegységeit, vagyis szerveket, szöveteket és sejteket idéznek fel. Győrffy László Body Farm kollázsain az élet és a halál, a biológia és az antropológia, a rajzfilmek és a biohorror valóságának bataille-i transzgressziója valósul meg,[20] amikor szecessziósan cizellált, növényi és állati motívumokat növeszt ki a valódi fotókból. A kiindulópont, a testfarm ugyanis egy valóságosan létező materiális entitás, ahol a forensic science képviselői a lebomló testek átalakulását tanulmányozzák.

Mindennek mélyén ráadásul felsejlik egy kísérteties ismeretelmélet is: a hantopisztemológia. A meghatározó referencia itt Quentin Meillassoux poszthumanista Kant-kritikája, amely markánsan rámutat a modern, neokantiánus, általa korrelácionalistának nevezett ismeretelmélet logikai paradoxonára: mi is a helyzet az ember előtti, geológiai és kozmológiai idők fenomenológiájával, amikor a dolgok még nem jelenhettek meg az emberi gondolkodásban, nyelvben és tudományban, ám ennek ellenére mégiscsak léteztek és alakultak?[21] Az emberi tudomány, az antropocentrikus humanizmus és az evolúció így tulajdonképpen teóriafikció, hiszen egy másfajta intelligencia egészen másfajta képet alkothat a valóságról és annak ok-okozati viszonyairól. Ide kapcsolódnak Nemes Z. Márió, Erich von Däniken és Lovecraft paleoasztronautái és idegen istenei (The Old Ones) is.[22] Lovecrafté a nagy ötlet, mely szerint az emberi faj egy idegen intelligencia (a sugaras szimmetriájú, tengeri csillag-szerű Elder Ones) félresikerült genetikai kísérletének „eredménye”,[23] amit Ridley Scott Prometheusa (2012), az Alien (1978) mitikus előtörténete tett népszerűvé, ahol idegen „vér”, DNS hozta létre a földi életet az ősóceánban. A paleohantológia mitikus előtörténetét viszont leginkább az enciklopédikus igényű Hungarofuturista kiáltvány tárhatja fel, mely szerint a magyar nép a Szíriuszról származik, csakúgy mint a nyugat-afrikai dogonok.[24] A paleohantológia talán ezért is lett magyar találmány, intellektuális hungarikum, a nem-emberek, a földönkívüliek, az idegenek, a mások szellemtörténete, ami ma a függetlenségre vágyó Magyarországon és az ásványkincsekben nem igazán gazdag Kárpát-medencében a földtörténeti léptékű ökológiai katasztrófa, a túlnépesedés és a migráció korszakában még annál is aktuálisabb, mint azt eddig bárki is gondolta volna. ASzellemcsont artefaktumai pedig hozzásegíthetnek bennünket ahhoz, hogy egy radikálisan melankolikus kritikai mentalitással végre igazán megérthessük a nemlétező jelent a folyamatosan megkövülő múltból és az állandóan eltűnő jövőből.

Technologie und das Unheimliche (T+U): Szellemcsont/Geisterknochen
Trafó Galéria, Budapest
2024. szeptember 7. - 2024. október 27.

^{[1] Jacques Derrida: Marx kísértetei. (1993) Jelenkor, Pécs, 1995.}

^{[2] A CCRU-t 1995-ben Sadie Plant és Nick Land hozta létre egyetemi kutatási programként a University of Warwick bölcsészkarán. A blogoszférában burjánzó, laza intellektuális körhöz tartozott a későbbi spekulatív realizmus két jelentős filozófusa, Iain Hamilton Grant és Ray Brassier is, valamint a kibergótikus kísérteties esztétikájának kidolgozója, Mark Fisher, de olyan jelentős művészek is kapcsolatba kerültek a társasággal, mint a sajátos poszthumán filozófiát (meatphysics) kialakító Jake Chapman és az afrofuturizmus jeles alakja, Kodwo Eshun, az Otolith Group egyik alapítója.}

^{[3] Mark Fisher: Ghosts of My Life. Writings on Depression, Hauntology, and Lost Futures. Zero Books, London, 2014.}

^{[4] Mark Fisher: Mi a hantológia? Mérce, 2023. 05. 27. (2012):  https://merce.hu/2023/05/27/mark-fisher-mi-a-hantologia/}

^{[5] Mark Fisher: The Weird and the Eerie. Repeater, London, 2016.}

^{[6] China Miéville: M. R. James and the Quantum Vampire. Weird Fiction Review, 2011. 11. 29: https://weirdfictionreview.com/2011/11/m-r-james-and-the-quantum-vampire-by-china-mieville/}

^{[7] H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása. (1928): https://hplovecraft.hu/index.php?page=library_etexts&id=10&lang=magyar}

^{[8] Reza Negarestani: Cyclonopaedia. Complicity with Anonymus Materials. re:press, Melbourne, 2008.}

^{[9] CCRU: Meshed Digital Unlife Catacomic. Beaconsfield, London, 1999.}

^{[10] G. W. F. Hegel: A szellem fenomenológiája. (1807) Akadémiai, Budapest, 1961, 179.}

^{[11] Aby Warburg Naplóját idézi Ernst H. Gombrich: Aby Warburg. An Intellectual Biography. Warburg Institute, London, 1970, 261. Lásd továbbá Georges Didi-Huberman: L’image survivante. Histoire de l’art et temps des fantômes selon Aby Warburg. Minuit, Paris, 2002. 216-221.}

^{[12] A modern idegtudomány és a művészettörténet kapcsolatáról lásd bővebben David Freedberg: Memory in Art. History and the Neuroscience of Response. In S. Nalbantian et al (eds.): The Memory Process: Neuroscientific and Humanistic Perspectives. MIT Press, Cambridge, 2011, 337–358. [link]}

^{[13] Aby Warburg: Mnemosyne. Grundbegriffe II. 1929. London, Warburg Institute Archive, III.102.4. Fol 3. Lásd továbbá Dorothée Bauerle: Gespenstergeschichten für ganz Erwachsene. Ein Kommentar zu Aby Warburgs Bilderatlas Mnemosyne. Lit Verlag, Münster, 1988.}

^{[14] Georges Didi-Huberman: Atlas, ou le gai savoir inquiet. L’Oeil de l’histoire 3. Minuit, Paris, 2011. Illetve kiállítás formájában: Atlas. How to Carry the World on One’s Back. Museo Reina Sofia, Madrid, 2010}

^{[15] A dinamogram (Dynamogramm) Aby Warburg kifejezése a képekre, amelyekből vissza lehet következtetni az egykori érzelmek, érzések és intenciók jellegére és erősségére. Warburg Richard Semon Engram (emléknyom) fogalmát és emlékezés elméletét gondolta tovább, amikor a műtárgyakban az elmébe bevésődött emlékek és érzések lenyomatait kereste. V.ö.: Gombrich 1970. 241–249.}

^{[16] Erdély Miklós: Montázsgesztus és effektus. (1975) In: Erdély Miklós: A filmről. Szerk.: Peternák Miklós. Tartóshullám, Budapest, 1991. 139–160.}

^{[17] Gilles Deleuze – Félix Guattari: Mille plateux. Capitalisme et schizophrenie II. Minuit, Paris, 1980.}

^{[18] http://www.technologieunddasunheimliche.com/projects/ufo.html}

^{[19] Gilles Deleuze: Francis Bacon. Az érzet logikája. (1981) Atlantisz, Budapest, 2014. Jane Bennett: Vibrant Matter. A Political Ecology of Things. Duke University Press, Durham, 2010. Az új materializmus kortárs képzőművészeti jelentéstartományához lásd: Cristoph Cox – Jenny Jaskey – Suhail Malik (eds.): Realism – Materialism – Art. Bard College – Sternberg Press, Berlin, 2015.}

^{[20] Győrffy projektje először a Bataille-nak és az alantas materializmusnak szentelt T+U számban bukkant fel: http://www.technologieunddasunheimliche.com/editions/t+u-base_matters.html}

^{[21] Quentin Meillassoux: Apres la finitude. Essai sur la nécessité de la contingence. Seuil, Paris, 2006. Lásd továbbá Ray Brassier: Nihil Unbound. Enlightenment and Extinction. Palgrave – Macmillan, New York, 2007.}

^{[22] Erich von Däniken: A jövő emlékei. (1968) Háttér, Budapest, 1990. Nem elképzelhetetlen, hogy Dänikent is Lovecraft inspirálta az emberi faj xenogenezise kapcsán. Lásd erről bővebben Jason Colavito: The Cult of Alien Gods. H. P. Lovecraft and Extra-Terrestrial Pop Culture. Rowman and Littlefield, Lanham, 2005.}

^{[23] H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei. (1931): https://hplovecraft.hu/index.php?page=library_etexts&id=4&lang=magyar}

^{[24] Miklósvölgyi Zsolt – Nemes Z. Márió: Hungarofuturista kiáltvány (2017). Litera, 2018. 01. 10.: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/hungarofuturista-kialtvany.html A Hungarofuturista kiáltvány a geológiát, a biológiát, a filozófiát, a politológiát és a mitológiát rizomatikusan összefonva a Kárpát-medencét abban a pándiszciplináris szellemben írja le, ahogy Negarestani az Arab-sivatagot.}