Káldi Katalin: Hő – megnyitóbeszéd
Káldi Katalin munkásságát műfaji kategóriákra való bontás nélkül, egészében érdemes szemlélni, hiszen egységében bontakozik ki művészetének médiumtól független konceptuális jellege. Bár legújabb festményein a korábbi szelídebb vásznakhoz képest szembetűnő az erőteljes vörös és sárga színvilág, a hangsúly továbbra is a minden alkotására jellemző renden, a dolgok egymáshoz való viszonyán van. Ez a rend azonban kiegészült egy fontos új minőséggel: a dinamikával, a dinamikussággal.
A régebbi munkák csendéletre jellemző nyugalma, a tárgyak statikus csoportja jól modellezte a rendszerteremtés igényét. Ezekhez hasonlóan az aktuális kiállítási anyagról is elmondhatjuk, hogy egy homogén alapsík felett egynemű tárgyak vagy formák helyezkednek el. Fontos különbség azonban, hogy a dinamikusság által ezeknek a képeknek a renden túl, mintha valamilyen szándéka is lenne.
A festményekben tetten érhető alkotói szándék megértéséhez érdemes kitérni a „színtan” munkacímet viselő átmeneti időszak darabjaira. A Kisterem Galéria első, eredeti helyiségében látható, sugaras sávokba rendezett színek esetében tulajdonképpen nem a klasszikus értelemben vett színtanról beszélhetünk. A Káldi által az utóbbi időben használt színek számbavételéről vagy felsorolásáról van inkább szó. A zászlóra emlékeztető, képmélységet nélkülöző frontális felületek minden esetben egy pontba koncentrálódnak. Ezek a stilárisan atipikus darabok ilyen módon a továbbiakban is meghatározónak bizonyuló szín- és mértani alapfogalmak szintézisét jelentik.
Káldi Katalin: Hő, kiállítás enteriőr, Kisterem, 2018. Fotó: Sulyok Miklós
A legújabb műveken ezek az alapvető tulajdonságok – szín és pont – már irányok mentén, valamint nagyobb színmezőkben bontakoznak ki. A szabályos, sárga térbeli testek iránya adta erős dinamika a szándékszerűség érzetét kelti. A kontemplatív karakterű csendéletekből aktív, cselekvő képmezővé alakult a képek tere. A formák lendülete nyomán a hengerekről töltényekre, a körök egymásba érő halmazairól pedig valamilyen energiára vagy sugárzásra asszociálunk. A művek cselekvő, aktív karakterét a kiállítás címe is – Hő – megerősítí. A hő sugárzik, terjed és hat, akárcsak a képmezőt szétfeszítő ábraszerű motívumokban rejlő energia.
Káldi Katalin: Testek sebessége II., 2017, olaj, vászon, 80x80 cm. Fotó: Sulyok Miklós
A feljebb már említett „modellezés” fontos szerepet tölt be Káldi alkotói gyakorlatában, hiszen általában mintadarabok vagy makett után dolgozik. A méretarányosan ábrázolt használati tárgyakat az utóbbi időben geometrikus térbeli testek váltották fel, amelyek arányaikat megőrizve tetszőlegesen nagyíthatóak, mégis önazonosak maradnak.
A mintadarabok azonban nem csak a festmények, hanem Káldi fotói tekintetében is meghatározóak. Az elmúlt pár évben egyre nagyobb teret nyerő fotózás a kezdetektől végigkísérte elsősorban festményeiről ismertté vált művészeti praxisát. Felvételein gyakran az olajképeken is látható tárgyakra, makettekre ismerhetünk. A fotók és a vásznak viszonya mellett a letisztult gipsz öntvények is a minta és a befejezett mű kapcsolatának, az autonóm mű státuszának újragondolására késztetnek.
Káldi Katalin: Ötszög, 2017, gipsz, 48x48 cm, egyedi darab. Fotó: Sulyok Miklós
Káldira jellemző módon a rendben rejlő szabályszerűség mellett a kivétel is mindig hangsúlyos szerepet kap. A mediálisan és léptéküket tekintve is eltérő, de formailag hasonló vagy azonos alkotásoknak fontos szerepe tehát az is, hogy megtörjék a festmények által meghatározott kiállítási rendet. Médiumoktól független művészeti alapvetését – a rendszerteremtés igényét – az egyes művekben a pontok és élek különböző halmazában, irányában is megfigyelhetjük. A műfaji változatosságnak köszönhetően azonban a szabály és a kivétel egyensúlyát megteremtő logika a művekben rejlő feszültségen túl, a kiállítás egészében is tetten érhető.
Káldi Katalin: Hő, kiállítás enteriőr, Kisterem, 2018 . Fotó: Sulyok Miklós
„A rendteremtéssel sikerülhet úrrá lenni a káoszon, az érthetetlenségen, egy kis makett-modell építésén keresztül, legalábbis abba az illúzióba ringathat minket. Azonban a szabályos szerkesztés, a szabályosság csak akkor izgalmas, akkor van benne titok, ha csak hozzávetőleges, a tökéletesen szabályos az egysíkú, unalmas és buta. A szerkezet legyen azért nyugtalanító is egy kicsit, nem teljesen kényelmes.“[1]
Káldi Katalin: Hő
Helyszín: Kisterem (1053 Budapest, Képíró utca 5.)
Megtekinthető: február 23-ig
[1] Káldi Katalin: A számos és a számtalan. Az ismétlés, egynemű elemek többszöri alkalmazása egy műalkotáson belül, DLA értekezés, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2013