Egy újabb előítélet nyomában

Könyvkritika

2011-ben jelent meg az Animus kiadónál amerikai-svéd szerzőpárostól – így kicsit a Skandináv krimik sorozat farvizén – az Üdvözlet a gyilkostól című könyv. Szerintem a krimimániások már rég megvették, így nem okoz nagy károkat ha fény derül a könyvbeli rejtélyre: egy fiatal, szuper megjelenésű, amerikai testvérpár miért követ el gyilkosságokat, miért öldös szintén jól kinéző, gazdag fiatal párokat Európa különböző városaiban, furcsa testhelyzetbe rendezve aztán a hullákat.

Először örültem amikor kiderült, hogy a furcsa testhelyzetekkel híres műalkotások beállításait utánozzák, még egy svéd képnek is utána lehetett nézni, Nils von Dardel 1918-ban festett, Torma Péter által haldokló ficsúrnak fordított, The Dying Dandy című képének (svédül egészen jól szól a címe: den döende dandyn). Aztán jött a Mona Lisa, meg a Sikoly, itt már látszott, hogy olyan nagyon nincs kidolgozva a koncepció, hiszen nehéz két hullát úgy elrendezni egy szállodai ágyon, hogy azokról bármilyen edzett szemű és csavaros eszű nyomozónak a Mona Lisa jusson eszébe, de a krimiolvasónak sokszor kell nagyon elnézőnek lennie ha az életszerűségről van szó. És az mindenképpen plusz pont, ha van bármilyen képzőművészeti vonatkozás egy krimiben – én már például azért is hálás voltam, amikor Jo Nesbo Fejvadászok című igazi skandináv krimijében a főhős feleségének galériája van. A szerző szerint érezhetően ez a kifinomultság netovábbja, amivel szívesen értettem volna egyet, ha nem az van, hogy Diana fehér bőrnadrágot hord. (De ezt a kis csorbát a filmváltozat kiköszörülte.)

Az Üdvözlet a gyilkostól azonban nem állt meg egy kis karakterszínezésnél, itt az derül ki a mintegy 224 oldal alatt, hogy a gyilkosok, akik ikrek és 13 éves korukban valószínűleg megölték a szüleiket, művészeti egyetemre járnak Kaliforniában, és ha az ikerként elkövetett szülőgyilkosság nem lenne elég aberráció, hát ők konceptuális művészetet tanulnak. Művészcsoportot alapítanak Korlátlan Művészet Társasága néven, és weboldalt hoznak létre. Az egyetemről kirakják őket, mert Tabu című akciójuk, amelynek keretében nyilvánosan szexelnek egymással, még a művészeti karon is kiveri a biztosítékot. Ekkor kezdenek nagyívű művészeti projektjük megvalósításába, és ki lehet találni mi az: embereket ölnek, sőt a Korlátlan Művészet Társaságába az a belépő, ha a jelentkezők szintén elkövetnek egy-egy kettős gyilkosságot.



 
Nem azért ismertettem mindezt ilyen részletesen, hogy bárki megdöbbenjen miket olvasnak egyébként épelméjű, de a krimikért rajongó emberek. Hanem mert jó tudni milyen képzetek élnek például a Svédország legbefolyásosabb asszonyának választott írónőben, és amerikai szerzőtársában, valamint nyilván még sok más fejben az olyan dolgokról, mint mondjuk a konceptuális művészet. Ami úgy kezdődött, hogy valaki egy vécét akart kiállítani egy galériában.
 
Emlékszem hasonló képzetekkel Szilvási Lajosnál is lehetett találkozni – arról, hogy Szentendrén érdekes művészeti élet zajlik, kamaszkoromban az ő egyik regényéből értesültem, amelyben leírta, hogy az ottani szakállas festők hogyan isznak, és itatnak le fiatal lányokat. Nem tudom persze mi a jobb: ha valakik fejében ilyen képzetek élnek, vagy az, ha még egyáltalán nem is hallottak a szentendrei festészetről, vagy a konceptuális művészetről, és ebben a könyvben találkoznak először Duchamp nevével.
 
Liza Marklund­James Patterson: Üdvözlet a gyilkostól Animus, Budapest 2011
224 oldal, 2490 Ft

 
Topor Tünde