A tudattágítás parafenomenológiája

Tamás Dorottya

Idén Igor és Ivan Buharov, avantgárd filmekkel foglalkozó független alkotók nyerték a Kassák kortárs művészeti díjat. Ennek apropóján tavalyi, a Melegvizek országa című, már a sorban ötödik játékfilmükről Tamás Dorottya, a Pszeudoposzt kollektíva tagja írt recenziót. „Ha szeretnénk valamilyen módon megközelíteni, fel kell szabadítanunk tudatunkat a rá nehezedő megfejtéséhség alól. Ennek egyik lehetséges módja, ha az összefüggések kergetése helyett az ellentétekre koncentrálunk."

Valahol a nem túl távoli jelenben már javában zajlanak az apokapitalista rendszer megdöntésére tett forradalmi kísérletek. Ennek már épp ideje volt, a belföldönkívüliek helyzete ugyanis különösen aggasztóvá vált, amikor néhány évvel ezelőtt kezdetét vette a naprendszer gyarmatosítása. Az otthoniak a fennálló ideológiák közötti résekben kerestek menedéket, hogy felszabadítsák tudatukat az elnyomás alól és kidolgozzák a változást előidéző új módszereket. A megoldás végül a világűrből, egy titokzatos mesterpalánta formájában érkezett, amely spirituális spóráin keresztül több százezer voltnyi bioenergiával ruházta fel a reményvesztett lakosságot. A tanító növények archaikus tudását utópista elképzeléssel vegyítve a kilátástalanság útvesztőiről és alternatív túlélési stratégiákról számol be Igor és Ivan Buharov Melegvizek országa (2021) című filmje.

Igor és Ivan Buharov_ Melegvizek országa, 2021

Igor és Ivan Buharov: Melegvizek országa, 2021


Igor és Ivan Buharov (Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor) független filmesek, sajátos szemléletmódjuk a 20. század eleji orosz avantgárdban gyökerezik. Alkotásaik a film- és képzőművészet határán mozognak, munkáikban a reális keveredik az abszurddal, a nyugati ideológiák a keleti filozófiával, az aktuális társadalmi kérdések földöntúli észlelésekkel. A Melegvizek országa idén márciusban került a magyar mozikba, de a nemzetközi filmfesztiváloknak már majdnem egy éve sikeres szereplője. Megközelítéséhez táptalajt nyújthat a tavalyi OFF-Biennále egyik programjaként megrendezett Revolúcióparabotanika című kiállítás, amely atmoszférateremtő térbeli előzetesként is értelmezhető. A tárlaton a filmből kiragadott (és kimaradt) jelenetek mellett az ott feltűnt tárgyak is láthatóak voltak. Az növényekkel kötött paktum viszont korábban, a 2018-as Örök szándékmező hangolás című multimediálisperformansz-installációval vette kezdetét, amellyel az alkotók az alternatív kommunikációs csatornák feltérképezésére tettek kísérletet. Az elemzés szempontjából azonban mindegy, hogy mi volt az előzmény, az említett projektek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a film egymást követő jelenetei: a közös nevező ellenére önálló epizódokként (is) értelmezhetők. 

Igor és Ivan Buharov: Melegvizek országa, 2021

Igor és Ivan Buharov: Melegvizek országa, 2021


Ezt erősíti, hogy az elbeszélés nem lineáris, hanem körkörös, ami jelen esetben annyit tesz, hogy nem valahonnan jutunk el valahova, hanem folyamatosan ott vagyunk valahol. A szuper 8-assal rögzített felvételek álomszerű, jellegzetesen kelet-európai képi világa és az időstruktúra több szálon futó cselekményben ér össze. Pontosabban csak néha ér össze. Nagyrészt a múltban vagy a jövőben, de ebben csak akkor lehetünk biztosak, amikor egy-egy jelenetet látva, időben a hárommal korábbi idősík előtt találjuk magunkat. A párhuzamos történetek közötti kapcsolatot a paranormális jelenségek, a visszatérő tárgyak és szereplők teremtik meg, amelyek a film előrehaladtával (olykor) különböző minőségekben tűnnek fel. Ettől olyanná válik az egész, mintha mindig valaminek az előzményét vagy következményét látnánk. A szálakból kiragadni egyet és azon keresztül elmesélni a látottakat lehetetlen, mert bármelyik utat választanánk, az szükségszerűen egy másikhoz vezetne. 

Igor és Ivan Buharov: Melegvizek országa, 2021

Igor és Ivan Buharov: Melegvizek országa, 2021

Mindez azt jelenti, hogy a korábban leírt ismertető csupán hangulatkeltő rávezetés volt, ugyanis a film a cselekmény által megragadhatatlan. Időrendi sorrend hiányában nemcsak kezdete és vége, de biztos pontja sincs. Cserébe folyamatosan mozgásban van, ezzel pedig mozgásban tartja az elménket, ami a felfedezett kapcsolódási pontokon próbál fogást találni rajta. Hiába. Töredékessége leképezi az emlékezés működését, de amint megpróbáljuk felidézni, saját narratívánkkal szembesülünk: részleteiből mi magunk kreálunk egészet. 

Igor és Ivan Buharov: Melegvizek országa, 2021

Igor és Ivan Buharov: Melegvizek országa, 2021


Ha szeretnénk valamilyen módon megközelíteni, fel kell szabadítanunk tudatunkat a rá nehezedő megfejtéséhség alól. Ennek egyik lehetséges módja, ha az összefüggések kergetése helyett az ellentétekre koncentrálunk. Ezen a vonalon haladva eljutunk a filmmontázs elvéig, amelynek gyökerei szintén a 20. század eleji orosz avantgárdig nyúlnak vissza. Működésének (esetünkben) lényegretörő leírására a magyar neoavantgárdban találunk példát: Erdély Miklós Montázsgesztus és effektus című esszéjében párhuzamot von a montázsszerkesztéssel készült művek és a keleti meditációs technikák között. Szerinte a filmmontázs esetében a választott elemeket úgy kell elrendezni, hogy egymás direkt jelentését kioltsák. Ezzel a befogadót érő jelhalmaz nem tudati, hanem érzelmi szinten összegződik, vagyis a mű jelentése nem a megfejtésben, hanem a hatásban jut érvényre. Erdély szerint a mű hatásának emocionális szférába kényszerülése a jelentéskioltás útján lehetséges, amelynek technikája a zen buddhista gyakorlatban is megtalálható. 

Igor és Ivan Buharov: Melegvizek országa, 2021

Igor és Ivan Buharov: Melegvizek országa, 2021

Ez alapján kijelenthető, hogy a film úgy szól a tudatról, hogy nem neki szól. A csavar az egészben éppen ez: a ráeszmélés csak az értelmezés útján lehetséges. Amint hátradőlnénk, hogy belefeledkezzünk, felismerve a lehetséges kapcsolódási pontokat, az ész azonnal működésbe lép. Ahhoz, hogy ráébredjünk ennek hiábavalóságára, végig kell járnunk az információmorzsákkal teleszórt logikai útvesztőt. Ha viszont szeretnénk rövid úton közel kerülni a filmhez, mielőbb el kell szakadnunk hierarchián alapuló értékrendünktől és hagyni, hogy a tanító növények behálózzák elménket. Így ha az apokapitalista rendszer megdöntésére tett kísérleteink kudarcba is fulladnak, a ránk ruházott bioenergia birtokában egyéni életstratégiáinkon még változtathatunk.

full_004659.jpg
Az itt élő lelkek nagy része Igor és Ivan Buharov rendezésében

A héten ismét nézhető Igor és Ivan Buharov 2016. március 11-én bemutatott új filmje! Az 1995 óta együtt dolgozó Hevesi Nándor és Szilágyi Kornél alkotására kíváncsiakat a CirkoGejzírben, a Toldiban és a Művészben várják.

 

_DSF6575_DxO javítva CMYK.jpg
Igor és Ivan Buharov nyerte a Kassák kortárs művészeti díjat

Az idén először átadott Kassák kortárs művészeti díj nyertes pályaműve egy filminstalláció terv, amelyet Erdődi Katalin dramaturg és kurátorral közösen nyújtottak be.