![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)
""
HAVI ARCHÍV – Június
Az Artmagazinnál fontosnak tartjuk, hogy habár napjaink új cikkek írásával és gondozásával, új lapszámok összeállításával telnek, mégse feledkezzünk meg korábbi tartalmainkról – főleg, hogyha azoknak ma ugyanúgy van aktualitásuk. Íme a legfrissebb HAVI ARCHÍV, csupa ehavi történéshez és kiállításhoz kapcsolódó olvasnivalóval:
Túl a csillogáson
Yayoi Kusama a Tate Modernben látható Infinity Mirror Rooms (Végtelen tükörszobák) kiállítása nagy mértékben változtatott a művészről és művészetéről kialakított prekoncepciómon. Kusamát leginkább a népszerű Infinity Dots (Végtelen pöttyök) mintáiról, tárgyak és formák velük való beborításáról és úgy általában szemkápráztató felületeiről ismerhetjük. Amellett, hogy világszerte ismert művészeti intézmények szentelnek neki retrospektív vagy egyetlen műtárgyra fókuszáló kiállításokat, a médiumok széles skáláján (munkásságában előfordulnak festmények, szobrok, installációk, fotó- és videódokumentáció, print, papír- és textilmunkák egyaránt, de verseket is ír) alkotó művész művei a műtárgypiacon rendkívül kelendőnek bizonyulnak és csillagászati áron találnak új gazdára.
Ezt nézd! – Nő/test/kép
Erre a hétre három olyan kiállítást ajánlunk, amelyek a nőkkel (főként a női testképpel) foglalkoznak: a Godot Kortárs Művészeti Intézetben egy háziasszony műtermébe, konyhájába és kertjébe nyerhetünk betekintést, a VILTIN Galériában a magányé a főszerep, illetve az abból eredő intimitáshiányé és szexuális frusztrációé, míg az Artkartell projectspace-ben egy oximoron jelenség, a „szomjas kút” teremt különös atmoszférát.
Eddig lappangó Kassák Lajos mű látható a Kassák Múzeumban
A „VO” feliratú, 1922-ből származó dadaista kollázs több évtizedes lappangást követően egy New York-i árverésen bukkant fel az idén. A kollázs június 5-ig tekinthető meg a Kassák Múzeum kiállítóterében.
Ezt nézd! – Gyűjteményi fókusz
E heti ajánlónkban három olyan kiállítás szerepel, amelyek különféle fókuszú intézményi vagy magángyűjteményen alapulnak – legyen szó múzeumi fotótárról (MODEM), az 1945 utáni magyar művészeti törekvésekről (Hegyvidék Galéria) vagy az újmédia-művészetről (B32 Galéria).
„Én is egy pici hópata vagyok?”
Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológus, pedagógus szakember legismertebb, V. Binét Ágnessel közösen írt, Gyermeklélektan című munkája nemcsak az 1930-as évek derekán indult gyermeklélektani kutatásainak összefoglalása, de egyben egyik legismertebb, mindmáig széles körben használt műve is.
Mortal Vombat, avagy a preraffaelita állatfarm
A szigorúnak és prűdnek tartott viktoriánus kor valójában kifogyhatatlan forrása a meglepő és extravagáns alakoknak, társaságoknak, eseményeknek. Ki gondolta volna, hogy a 19. század közepi Londonban magánszemély is vehetett élő elefántot, tigrist, medvét vagy akár krokodilt az East End számos, erre szakosodott üzletében? 1869 szeptemberében Dante Gabriel Rossetti is különleges háziállatot vásárolt egy londoni állatkereskedésben. A preraffaelita festő az óhazában legegzotikusabbnak számító, Ausztráliában honos fajokért lelkesedett, a kiválasztott vombat pedig baráti körének megannyi rajzon és versben megörökített abszolút kedvence lett. De hogyan válhatott a preraffaeliták címerállatává egy délszaki erszényes?
Barokk freskófestészet Magyarországon I. Sümeg
2008 őszén vette kezdetét az a kutatás, amelynek eredményei nagyszabású könyvsorozatban jelennek meg. Már az eddig publikált két kötet is jól mutatja, hogy a szigorú tudományosság és szakszerűség mellett a művek szépsége, a tereket kitöltő freskófestmények mediális sajátosságai is kibontakozhatnak. Egyszerűbben szólva: a teleobjektívval készült felvételek segítségével az olvasó a magyarországi barokk freskófestészet története mellett a művek olyan részleteihez is közel kerülhet, amelyek eddig talán csak a restaurátorok számára bomlottak ki teljes szépségükben. Ennek örömére mi is sorozatot indítunk, azt remélve, hogy az Artmagazin olvasói is kedvet kapnak a freskóval díszített helyszínek felkereséséhez és a könyvek fellapozásához. Sorozatunkban a kötetek szerkesztője emel ki egy-egy művet a gazdag emlékanyagból: most épp karácsonyi a téma.
A globális múzeumigazgató portréja
A múzeum háborús övezet. Évek óta világosan látszik, hogy milyen erővonalak mentén zajlanak a harcok, hogy a nemzetközi múzeumi világ milyen aktuális kihívásokkal szembesül. Kezdeni kell valamit a faji és nemi egyenlőtlenségekkel, a környezeti válsággal, a nyugati művészeti kánon dominanciájával, a gyarmatosítás örökségével, az anyagi források elapadásával és a koronavírus okozta bezárásokkal és látogatószám-csökkenéssel. És mégis, ebbe a háborús övezetbe szemlélődni és feltöltődni járnak az emberek. Jó lesz tehát óvatosnak lenni a szekrényekből előkerülő csontvázakkal.
Dimenzióváltások
Szilvitzky életműve ma különösen izgalmas, mert minden felfedezése új távlatba kerül: korszakok, amelyeket ő kezdetnek érzékelt, lezárultak, korai technikái a modernitás útkeresését idézik fel, és korai stilizált formanyelve bátorságával tűnik ki (Ikrek című, 1965-ben készült hímzett, hurkolt gyapjúképe, figuratív legfelső szegmensétől eltekintve, formai, szín- és technikai kísérletezései folytán Bauhaus textil is lehetne).
Nézünk, mint a moziban
Kiállításra a látogató rendszerint intellektuális és szórakoztató élményért jár, vagyis hogy megnézze, megismerje az ott kiállított műveket. Természetesen egy jó tárlat esetében a befogadási folyamatot jelentősen segíti, ha a művészettörténész, kurátor koncepciója mentén a művek kontextusa is kellőképen megismerhető: jobb esetben a kíváncsibb látogatók a katalógus olvasásával otthon még hosszabbra nyújthatják az élményt. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár 60 év alatt a Föld körül című tárlatán mindez úgy valósul meg, mintha a múzeum mellett egy kalandregényben lennénk vagy mintha moziba is beugrottunk volna. Nem véletlen a kiállítás figyelemfelkeltő címadaptációja. A látogatás után sokak fejében megfoganhat az ötlet, hogy belekezdjenek egy kalandregény vagy kalandfilm forgatókönyvének megírásába. A vizualitás miatt maradjunk inkább a filmes hasonlatnál: ahogy a Kiscelli-dombon lesétálunk, a művek és azoknak apró részletei minimum négy kontinenst átívelő kalandfilm kockáival keverednek a fejünkben. A kurátor, Árvai Mária által a témához kapcsolt tények és az esetleges hipotézisek a kiállításon (és a katalógusban egyaránt) világosan különválaszthatók. Nézzük a tényeket, amelyekből már rögtön össze is áll a kalandfilm szinopszisa.
![Artmagazin](/app/art/assets/addons/art/wst/artmagazin-theme/resources/images/artmagazin.png?v=1645627026)