""
A hazai Christo, útban Eldorado felé, avagy a belvárosi aranygyapjú nyomában
Gyermeki örömről, kíváncsiságról és környezeti változásokra éhes budapesti lakókról tesz tanúbizonyságot a négy aranyba burkolt belvárosi épület. Az elmúlt hetekben történt akció a budapesti szóbeszéd és a közösségi média állandó témájává vált. Az érdeklődés pedig a projektet körüllengő misztikumnak köszönhető: ki csinálja az arany bevonatokat és miért?
Ezt nézd! – Túl a fotográfián
E heti ajánlónkban három olyan kiállítást ajánlunk, amelyek bár a fotográfia médiumát helyezik középpontba vagy abból indulnak ki, de radikálisan kilépnek annak hagyományos kereteiből. A Capa Központban két művész mutatja be, szerintük mi a kép, mi a fotográfia. Ezt a kérdést boncolgatja a Vintage Galéria kiállítása is, ahol kamera nélkül, mégis fotográfiai eljárás során létrejövő alkotások sorakoznak fel. A Trapézban pedig egy különleges, eredetileg térképészeti célokra kifejlesztett, fotográfián alapuló 3D szkennelési technológia révén pillanthatunk be a modern automatizált farmok nem éppen idilli mindennapjaiba.
A fájlnév: soldier
Egy évvel ezelőtt hunyt el Révész László László képzőművész, tanár, a Képzőművészeti Egyetem egykori docense. A szomorú évforduló apropóján a Pszeudoposzt-kollektíva tagja, Kergyó Zsófia írt értő elemzést az alkotó életművének egyik utolsó, 2014 óta készített műciklusáról, az online közösségi médiában megjelentetett Instagram-médiarajzokról, amelyeken kiválóan átüt a Révész László Lászlóra jellemző finom humor és intellektus.
Gyermeki látás
Hogyan térhetünk vissza a gyermekkori kíváncsiság önfeledt állapotához felnőttként? Vannak olyan, jelentéktelennek tűnő pillanatok az életünkben, amikről nem érdemes beszélni vagy amikre nem érdemes emlékezni? Minden ember másként szemléli a világot? Vagy vannak általános, kollektív felismerések? Többek között ezekre a kérdésekre keresi és ad választ (vagy pontosabban módszert) Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián és Zalavári András A madarak tapsolnak, amikor felszállnak című kiadványa (illetve előzménye, a Paksi Képtárban megrendezett kiállítás).
ELSŐ KÉZBŐL – Simon Zsuzsi: Alexandru
Múlt hét pénteken zárt be az ISBN könyv + galériában Simon Zsuzsi Alexandru című kiállítása.
Ezt nézd! – A bűnbeeséstől a gyógyulásig
A hétre három olyan kiállítást ajánlunk, amelyek látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz, mégis több közös szál is felfedezhető közöttük. A Horizont Galériában hamarosan zár egy üvegművész kiállítása, aki egy fiktív mitológiai történettel, allegorikus női alakokkal tematizálja a bűnt (vagy még inkább a bűnbeesést). A Nagyházi Contemporaryban két festőművész útkeresésének eredménye mutatkozik be, ahol a szintetikus és a természetes anyagok játéka révén előtérbe kerül az emberi test. A Hegyvidék Galériában egy textilművész keresi a gyógyulás lehetséges módjait – de nemcsak a testi, hanem a lelki rekreáció is terítékre kerül.
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
E számunk sem szűkölködik érdekes történetekben. És a görögök is szinte mindegyikben benne vannak. Elég nehéz elképzelni, de száz évvel ezelőtt az iskolások tanultak még latint, sőt görögöt is, az összes trójaival olyan viszonyban voltak, mint a mai gyerekek SpongyaBobbal.
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
Magyarországon a művészettörténészek nem panaszkodhatnak a témahiányra. Még évtizedekig lesz elég munka, akkora a lemaradás a nyugodt szerzeményezést és feldolgozást lehetetlenné tevő történelmi fordulatok meg a háború utáni évtizedek bornírt szempontjai miatt.
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
Már megint Houellebecq. Ha az ember azon gondolkozik, kiről mintázhatta a Térkép és a táj képzőművész főhősét (akit az előző számban már emlegettünk), újabb és újabb ötletei lesznek, általában mindig a legutoljára látott nagy kiállítás függvényében.
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
Michel Houellebecq A térkép és a táj című könyvében rengeteg felszabadító dolgot lehet olvasni, persze, tudom, biztos csak provokálni akar stb., stb., de akkor is: „Picasso mindenképpen ronda, egy utálatosan eldeformálódott világot fest le, mert a lelke is utálatos. (...) ő semmit sem adhat az embernek, nála nincs fény (...)
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
E számunkban különböző bűvöletekbe eshet az olvasó, először Olympia várja (ha várja), aztán egy szabad női lélek, Meret Oppenheim, aki a hetvenedik születésnapján őt méltatóknak azt mondta, a szabadságot nem adják, azt el kell venni.
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
Manapság, amikor a művészeti egyetemek hallgatói között sokkal több a lány, mint a fiú, érdekes visszatekinteni a női művészet szempontjából sötétnek tekinthető évszázadokba, köztük még a múlt század elejére is, és bevilágítani, vajon találunk-e ott valami, először lomnak kinéző ládát, amit kinyitva aztán elkábulunk a nagy ragyogástól.