""
Ezt nézd! – Színkavalkád Budapesten és Pécsett
Bár még javában tart a naptári tél, az időjárás már egyre inkább a tavasz közeledtét jelzi. És ugyanígy vannak ezzel a múzeumok és galériák terei is: színesebbnél színesebb kiállításokkal várják a látogatókat. Ezúttal három olyan kiállítást ajánlunk, amelyek átvezetik az embert ebből a többnyire borús, szürke téli időszakból a tavaszi színkavalkádba. A Vaserely Múzeumban az újrarendezett állandó kiállítás mellett bemutatkoznak a legújabb szerzemények is, a pécsi Nick Galériában Vető Orsolya Lia organikus, burjánzó entitásai elevenednek meg a festményeken, míg a Molnár Ani Galériában Ernszt András és Marafkó Bence duója bontja le formákra és színekre a világot.
Újra lehet pályázni a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíjára
Ötödik alkalommal hirdeti meg művészeti alkotómunkát támogató ösztöndíjpályázatát a Magyar Művészeti Akadémia. A nyertesek (100 fő) három évre szóló, havi bruttó 200 000 forint összegű művészeti ösztöndíjra lesznek jogosultak.
INTERJÚ – És mégis mozi a föld
December 14 és január 29 között tartott nyitva a Magyar képzőművészeti Egyetem Barcsay termében rendezett És mégis mozi a föld! – IMXXX – Intermédia retrospektív címet viselő kiállítás. Mi, a tanszék egyik alapítóját és a kiállítás kurátorát, Peternák Miklóst kérdeztük a tárlat narratívájáról, a tanszék történetéről és változásairól, valamint az egyetemi oktatás jelenéről és jövőjéről.
FULL PARA METÁL BABA
Julia Ducournau tavaly a díj történetében második nőként vehette át Cannes-ban az Arany Pálmát Titane című testhorror mozijáért. A francia rendezőnő második egész estés alkotása az Alexia (később Adrien) nevű, tuningautó-showkon fellépő táncosnő bűnbeesését, menekülését, testi, lélektani és identitásbéli átalakulását, illetve nem mindennapi techno-metál várandósságát követi végig, miközben egyszerre idézi fel műfajainak meghatározó alkotásait és épít belőlük (többnyire) egy autonóm, ádáz alkotói világot, ami egyidejűleg játszódik egy bizarr mód benzinvérű és istentelen világban, de napjaink Franciaországából sem lóg ki egyáltalán. A Titane egyedülálló moziélmény, amin csak az csorbít valamennyire, hogy a (test)horrorfilmek történetében már minden elemét láthattuk valahol máshol.
Íme a Ludwig Múzeum 2022-es programterve
Az intézmény a napokban tartotta 2021-es évét összegző, valamint az idei évet bevezető sajtóeseményét – mi pedig összegyűjtöttük, hogy milyen kiállításokra számíthatunk az elkövetkező hónapokban.
Határeset – Kortárs reflexiók a kelet-közép-európai identitásra – megnyitóbeszéd
Már a régió sokféle elnevezése is rámutat arra, hogy mennyire nehéz pontosan definiálni a annak nevét és történetét. Mit is jelent ma ez a fogalom, főleg ha mindezt az 1989-es események fénytörésében és egy olyan generációnak a nézőpontjából vizsgáljuk, akik ez után születtek?
Ezt nézd! – Fiatal festők társasága
Az elmúlt időszakban sorra jelentkeznek az olyan kiállítások, amelyek fiatal festőművészek munkáit mutatják be. Ezek a kiállítások nemcsak azt bizonyítják, hogy a festészet mint médium egyre népszerűbbé válik és újra „reneszánsz”-át éli, hanem azt is megmutatják, hogy milyen új technikákkal és vizuális nyelvi eszközökkel operálnak az úttörő fiatal művészek. Az 1111 Galériában és az acb Galéria csoportos kiállításán a virtuális és/vagy digitális világ esztétikáján alapuló, azok képi elemeit felhasználó alkotások mutatkoznak be, míg a Fest;tisztít Galériában egy, a férfiasság kérdéskörével foglalkozó, intuitív-érzéki festészeti tendencia jelenik meg.
HAVI ARCHÍV – február
Az Artmagazinnál fontosnak tartjuk, hogy habár napjaink új cikkek írásával és gondozásával, új lapszámok összeállításával telnek, mégse feledkezzünk meg korábbi tartalmainkról – főleg, hogyha azoknak ma ugyanúgy van aktualitásuk. Éppen azért, hogy az általunk kedvelt, szeretett, sokszor forgatott Artmagazin-cikkek ne merüljenek feledésbe, néhány éve elkezdtük az Artmagazin Online HETI ARCHÍV rovatát, ami idén HAVI ARCHÍV-vá alakult.
LE A SZNOBOKKAL!
Mesélek egyik kedvenc képemről, amely természetesen nincs, nem is lehetne az alább ismertetett könyvben. A mű angol és a New York-i Frick-gyűjteményben látható. A vásznat Thomas Gainsborough festette a 18. század utolsó előtti évtizedében és a londoni Saint James-park sétányát ábrázolja, amint megtelik turnűrös dámákkal, bőséggel redőződő színes szoknyájukkal és kivillanó dekoltázsukkal. Késő rokokó eleganciájuk már-már egységes tömeget alkot. Azaz csak alkotna, ha balról nem közelítene e szép társasághoz két férfi kísérő nélküli hölgy. Ők nem hordanak dekoltázst és színeket sem viselnek testükön. Fehérben vannak, akár a szobrok. Ők mások. De ami a legmegrázóbb, legalábbis a parkban sétáló többi hölgy arckifejezése szerint az lehet: nincs abroncs a szoknyájuk alatt. A két halovány hölgy talán látta Pompejit, most tért vissza a Grand Tourról, vagy csak imént tette a kandallópárkányra Sterne vagy Richardson egyik érzelmes regényét, mert ezen élmények hatása alatt ők máshogyan öltözködnek.
Saxon Szász János és az elveszett idő megtalálása
A 2021-es esztendő végén szokatlan meghívó érkezett Saxon Szász Jánostól. Nem a nyúlánk formájú és jellegzetesen színezett karcsú meghívókártya volt szokatlan, mert ilyen dizájnú nyomtatványokat már korábban is adott postára, hanem, úgy tűnt, hogy maga a szóban forgó kiállítás, amire invitált, váltott át valami eddig ismeretlen és idegen pályára.
UTAZÁS A TEÁSDOBOZON
Úgy tűnik, régen is mindent az egzotikummal és a szexszel lehetett eladni, csak talán az utalások voltak diszkrétebbek. De azért annak, hogy a nyugati férfiakban a távol-keleti nő alakjához a kellemesen következmények nélküli kaland és a teljes önfeladás boldogító elvárhatóságának képzete tapad, eléggé megágyazott Cso-cso-szán és az ilyen teadobozok. Hiszen azon joggal gondolkozhatott el akár a korabeli budapesti teafűvásárló is, hogy vajon hová vihet két kínai kuli egy gyaloghintóban forró teáskannát szorongató gésát. Csak nem a Török utcába?
EGY PROFÁN IKON SZÜLETÉSE
Ezennel ünnepélyesen kivezetjük a Frida-témát az Artmagazinból. Legalábbis egy darabig. Hasta la vista, baby
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
E számunk korszakcentrikus, legtöbb cikke a hatvanas-hetvenes évek jelenségeivel foglalkozik. Először is az absztrakt művészet felbukkanásával különböző akkori Műhelyekben és műtermekben.