Beláthatatlan következmények

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszékének diplomakiállításai

Muskovics Gyula

2015-ben negyedik éve mutatták be az MKE képzőművészet-elmélet szak hallgatói év végi diplomaprojektjeiket. A röviden csak kurátor szaknak nevezett képzés végzősei által szervezett kiállítások, kutatási projektek igen hamar a kortárs képzőművészeti színtér önálló és meghatározó eseményeivé váltak. A 2009-ben felvett első évfolyam 2012-es bemutatkozása óta nyár eleji programmá vált az osztályokban szerveződött munkacsoportok bemutatóinak végigjárása. Idén, a korábbi évektől eltérően csupán két projekt valósult meg: a BA szak által kezdeményezett Open Up! nevű eseménysorozat és a három éve indított mesterszak végzőseinek Unintended Consequences // A kortárs migráció beláthatatlan következményei című kiállítása.


Winkler Nóra tárlatvezetése az év végi kiallításon (2015)    Fotó: Kollár Zsófia ©Open Up!

Mielőtt belekezdenék a két projekt bemutatásába, szeretném felidézni az elmúlt évek meghatározó eseményeit, ugyanis fontosnak tartom ekképpen is hangsúlyozni, konkrétumokkal alátámasztani, hogy egy friss, mind elméleti, mind gyakorlati szinten felkészült, önállóságra törekvő művészetközvetítő-/kurátorgeneráció mutatkozik meg évről évre ezekben a diplomamunkákban.

A művészeti egyetemek által csupán néhány éve indított, interdiszciplináris képzéseket nyújtó, a művészekkel és designerekkel egy légtérben működő, kis létszámos elméleti szakokon, így a Képző „kurátor” BA és MA szakán vagy a MOME design- és művészetelmélet alap- és mesterképzésein a kezdetektől fogva megadatik a (téma)választás szabadsága, intim környezetben bontakozik ki a hallgatók kapcsolati hálója. Élesben találkoznak praktikus problémákkal és megoldásaikkal, amelyek – kutatás, kiállításrendezés, installálás, kommunikáció, projektmenedzsment, arculat- és honlap tervezés stb. során – az egyetemi évek után kétségkívül fellépnek. Egykori hallgatóként saját tapasztalatból is mondhatom, hogy mindebből fakadóan számtalan utat látunk magunk előtt, amelyeket rendre kipróbálunk, a meglévő keretekkel szemben érzett elégedetlenségünk miatt pedig időről időre átalakítjuk a fölöttünk lévő generációk által kitaposott ösvényeket a szakmában. Nem gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás csak e két képzés hallgatóinak a sajátossága lenne, hiszen – finoman fogalmazva – amúgy is van a levegőben valami, ami lassan csak azt az egy lehetőséget hagyja számunkra, hogy szervezzük meg önmagunkat, érvényesítsük érdekeinket, és önerőből valósítsuk meg az álmainkat. Ugyanakkor, egyrészt a cikk témájából fakadóan, másrészt a fentebb írt mondataimat alátámasztandó, olyan kezdeményezésekre szeretném röviden emlékeztetni az olvasót, amelyek ezekhez a képzésekhez kapcsolódva mutatják be egy új generáció eddigi érdemeit.


Rejtett Víziók című diplomakiállítás (2013) helyszíne: Csepel.   Fotó: Őry Dániel

Először is, juttassuk eszünkbe a Demo Galériát, amelyet teljesen önállóan hozott létre 2010-ben három másodéves hallgatója – a legelőször indított – képzőművészet-elmélet szaknak. Csiszár Mátyás, Pacsika Márton és Kozma Eszter kezdeményezése a Fogasház melletti kis térben nem volt túl hosszú életű, mégis egy olyan független helyet hoztak létre, aminek a kiállítási programja is kellően progresszív volt ahhoz, hogy ne egy „fiatalok által működtetett, fiatal művészeket bemutató” iskolai projektként könyvelje el az utókor. A második évfolyam 2013-ban diplomázott, és kiállításaikat Maja és Reuben Fowkes az év legjelentősebb kiállításainak értékelte. Az Under Reconstruction Újlak / 1989-1995 létrehozói (Hegedűs Gábor, Juhász Anna, Lukács Viola, Mucsi Emese, Salamon Júlia, Szalipszki Judit) egy húsz évvel ezelőtti, teljesen efemer és csoportdinamikán alapuló művészeti gyakorlat felkutatásába fogtak. Az ilyenkor fellépő nehézségek – az objektív szemlélet megőrzése, a mitologizálás elkerülése és legfőképpen egy szellemiség rekonstruálása – gyakran a tapasztaltabb szakembereket is zavarba hozzák, a projekt létrehozói mégis sikeresen kezelték az efféle helyzeteket. Ugyanebben az évben rendezte meg Dobi Dóra, Kis Judit és Pacsika Márton a Rejtett víziók című kiállítást, amely a magyarországi progresszív kultúra lehetőségeit kutatva arra a kérdésre kereste a választ, hogy az elmúlt évek egymást követő és egymást erősítő gazdasági, társadalmi és kulturális krízisei után miképpen alakíthatjuk ki és építhetjük újjá saját környezetünket. Maga a helyszín az, ami itt különösképp érdekes. A diplomázók a kiállítás műfajának határait feszegették, a művészet bemutatásának konvencióit kerülték meg azzal, hogy a Csepel Művekbe szervezték az eseményt, hasonlóan az Újlak Csoporttal foglalkozó hallgatókhoz, akik a Flórián téri mozit választották a kiállításuk helyszínéül. Végül, de nem utolsó sorban, a tavalyi diplomamunkák közül hasonlóan fontos a Monitor kritikai platform szemléletében meglehetősen újszerű Monitor live 2. – Tankönyvprojekt című, diplomamunkaként létrejött fejezete, amelyben Balázs Anna, Horváth Balázs, Menesi Luca és Varga Krisztina a cigányság történetének és kisebbségi helyzetének magyarországi tankönyvekben való megjelenítésével foglalkozott egy a VIII. kerületi Kesztyűgyárba szervezett, több napos eseménysorozat keretében. Itt a hangsúly a párbeszéden volt, és ennek megfelelően fórumszínház-előadások, workshopok és kerületi séták alkalmával vitatták meg a témával kapcsolatos kérdéseiket, álláspontjaikat. Ez utóbbi esetben jól látszik, hogy a kurátori pozícióval kapcsolatos alapvető elképzelések is megkérdőjeleződni látszanak, hiszen itt már rég nem kiállításrendezésről volt szó.

Besorolás Alatt - Kaos Camping produkciója mint az Under Reconstruction Újlak / 1989-1995 nyitóeseménye a Flórián Moziban (2013)   Forrás: Szilágyi Kornél

Az idei projektek művészetfelfogás, kurátori szemlélet, önreflexió és helyszínválasztás szempontjából kevésbé mondhatók formabontónak, ugyanakkor mindkettő nagyon is aktuális, előremutató kezdeményezés más-más tekintetben. Az Artpool Paulay Ede utcai kiállítóterében vasárnapig látogatható Unintended Consequences // A kortárs migráció beláthatatlan következményei című kiállítást Bucsi Dorottya Zsófia, Kangiszer Dóra, Márton Zsófia Eszter, Mile Szandra és Nagyová Terézia hozták létre (Témavezetők: Lázár Eszter, Nagy Edina, Varga Tünde). Alapos kutatásba fogtak, arra vállalkozva, hogy a ki- és bevándorlás bonyolult és kiterjedt témakörét mutassák be, leginkább a magyarországi helyzetre fókuszálva, azon belül is személyes tapasztalataikból kiindulva. A téma aktualitását a kiállítás „Mediatizált migráció” című első terme példázza, ahol a hazai online és offline sajtó bevándorláspolitikával kapcsolatban megjelent cikkei mellett olyan brit és német lapokban megjelent írásokat is olvashatunk, amelyekben a Berlinbe és Londonba kivándorolt magyarokkal kapcsolatos következtetéseiket, jövőképeiket szűrik le a szerzők. Ugyanitt látunk két vetítést is, egyik oldalon a Menjek/Maradjak című, a jelenkori kivándorlási trendek feltérképezését megcélzó dokumentumfilm-sorozat londoni és New York-i epizódjait, a másik oldalon pedig a vs.hu kivándorlással kapcsolatos videó sorozatának egy dubaji és brüsszeli fejezetét. Teljesen nyilvánvaló már itt is, hogy a téma jelen van, kérdésünk van egy csomó, válaszok viszont, különösképpen a művészeti színtér részéről alig akadnak.



Unintended Consequences // A kortárs migráció beláthatatlan következményei - kiállításenteriőrök (2015)  Forrás: https://kortarsmigracio.wordpress.com/

Éppen ebből adódik az is, hogy a másik két teremben sem műveket látunk. A kiállítás második szekciójában a szervezők külföldön élő művészeket és kurátorokat szólítottak meg, akiknek a kivándorlásukkal kapcsolatos személyes élményei öninterjúkból és a témához jól passzoló, tableteken vetített Skype-interjúkból derülnek ki. A harmadik teremben művészeti egyetemek, a BKF, a MOME és az SzFE filmes és animáció szakos hallgatóinak a munkáit láthatjuk, köztük Ferge Roland 2013-as Berlinale Generation szekciójában kitüntetett El című munkáját. A kilenc rövidfilmet bemutató térben megismerhetünk még két, az egyes egyetemekkel összefüggésben lévő, migráció tematikájú programot is (DocNomads, MOME-Essemble Nomadic Realities and Digital Filmmaking). Bár a kivándorlás szubjektív tapasztalatának szemléltetéséhez kiváló műfaj a film, kiállítási szituációban nem egy közönségbarát műfaj. Ezt a problémát azonban feloldja, hogy az egyes videókat külön, egy „mozivásznon” is megtekinthetjük, kényelembe helyezve magunkat.


Unintended Consequences // A kortárs migráció beláthatatlan következményei - Skype-interjúk (2015)   Forrás: https://kortarsmigracio.wordpress.com/

A hatalmas kutatói munkán alapuló projekt egy meglehetősen tág témát kísérel meg feldolgozni, és ebből fakadóan a kiállítás inkább tekinthető egy kutatási fázis térbeli/vizuális megjelenítésének, amellyel kapcsolatban az az érzésünk támadhat, hogy nem tartalmaz elegendő konklúziót. Nem gondolom azonban, hogy ez a diplomaprojekt kárára válik, hiszen egy olyan témakör vizsgálatát alapozza meg – a kiállítással egy időben, online elérhető szöveggyűjteménnyel együtt –, amelyet a későbbiekben folytatni lehet, és amelybe az esetünkben hiányolt művészi reakciók is helyet kaphatnak.


Kőnig Frigyes tárlatvezetése a Művészeti Anatómia, Rajz és Geometria Tanszéken (2015)   Fotó: Zsámboki Miklós  ©Open Up!

Mindeközben az alapszak végzős hallgatói, Dózsa Kamilla, Foitl Rebeka, Gábor Sarolta, Molnár Ráhel Anna, Nagy Viktória, Serly Veronika, Sury Dalma, Tamás Sándor Soma, Tüdős Anna és Zsámboki Miklós (Témavezető: Mélyi József, Szoboszlai János) nem egy kutatáson alapuló kiállítási projekt létrehozására vállalkoztak, hanem arra, hogy korábban nem tapasztalt nyilvánosságot teremtsenek az egyetem művész szakos hallgatóinak rendezett év végi szakmai kiállításoknak. „Alapvetően elvárható egy év végi kiállítástól, hogy rendes kommunikációja, arculata és esetleg egy minimális programkínálata legyen” – mondják a szervezők, ugyanakkor a korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy – ezek híján – bár nyitott ajtókkal zajlottak az év végi kiállítások, általában csak a diákok és a tanárok családtagjai, ismerősei látogattak el ilyenkor az egyetemre. Az Open up! széles programkínálattal, tárlatvezetésekkel, edukációs programokkal várta a látogatókat május 29. és június 11. között, és köszönhetően annak, hogy ezeket egy következetes arculat és kommunikáció fogta keretbe, be is váltotta a hozzá fűzött reményeket: a Facebook eseményt több mint ezerhatszázan (!) igazolták vissza, összesen huszonegy tárlatvezetés zajlott le az egyes tanszékeken, amelyeken átlagosan húsz látogató vett részt, de volt, ahova be sem fértek. Az edukációs programokra általános iskolákból érkeztek csoportok, a résztvevők pedig egyáltalán nem csak a képzőművészeti színtér szereplői voltak a szervezők elmondása szerint.

Az ötlet olyan szempontból is szerencsésnek mondható, hogy általa az egyetemi szinten még mindig újnak mondható képzőművészet-elmélet szak és a többi tanszék közötti kommunikáció is beindult, együttműködések alakultak ki a projekt megvalósítása során, amelyek remélhetőleg a jövőben elmélyülnek, további közös munkákat eredményeznek. Fontos azonban hangsúlyozni azt is, hogy bár jó lenne ebből hagyományt csinálni, az év végi szakmai kiállítások szervezett kommunikációja intézményi feladat, és nem a kurátor szakosoké. Az Open Up! Az egyetemen egyedülálló, és ilyen értelemben példaértékű kezdeményezés, amelynek ismeret- és tapasztalatanyagát a közeljövőben egy kézikönyv formájában bocsátják a vezetőség rendelkezésére.


Farkas Ádám szobrászmester tárlatvezetése (2015)   Fotó: Gráf Dóra

Talán ez utóbbi esetben körvonalazódik leginkább a képzés – csúnya szóval élve – haszna. És szeretnék ebben az értelemben párhuzamot vonni a MOME egyetemi szinten korábban ugyancsak rendszeresen megkérdőjelezett designelmélet szakával, amelynek mesterszakos hallgatói tavaly indították Inspiráló designelmélet című eseménysorozatukat. Ennek a kezdeményezésnek a céljai között szerepel a szakok közötti kommunikáció és tervezők projektjei körüli párbeszéd élénkítésén kívül az is, hogy az elmélet szak fontosságát, érvényességét és létjogosultságát a kommunikálja. Miközben az Open Up! sikeressége egyértelműen közvetítette az elmúlt hetekben ezeket az értékeket mind a résztvevő tanszékek, mind a látogatók felé, egy egészen más ügy is kibontakozóban volt a képzőművészet-elmélet szak körül, aminek aztán gyorsan pontot is tettek a végére. Néhány napja még csak hallani lehetett arról, hogy a jövő évtől lehet, hogy megszűnik a hivatalos nevén Kortárs művészetelmélet és kurátori ismeretek mesterszak, június 9-én azonban már biztossá vált, ugyanis a Magyar Közlöny által kibocsátott, jövő évben (2016) induló mesterszakok listájában nem volt jelen. Az egyetem nem kapott szakmai indoklást.

Lehet külföldre menni.