Torták, szörpök, szendvicsek, virágok: születésnapot tartanak. A Lehetőségek tere néven futó, művészeti alapú, nem formális tanulási módszereket alkalmazó program nemrég lett hároméves.

Az ünnepi alkalomra a szervezők az enni-és innivalók mellé két napos „best of” bemutatóval és több kerekasztal-beszélgetéssel készültek. A(z elsősorban) fiatalabb korosztályt célzó összetett munka látható eredményeiből válogattak. 

A  program helyszíne a Práter 63 közösségi hely, aminek főbejárata a Józsefváros  egyik parkosított négyszögére, a Molnár Ferenc térre nyílik. 

A falakon és az asztalokon három év részvételi művészeti workshopjainak eredményei: fotók, rajzok, szövegek, textilek, plakátok (arculat: Neszmélyi Réka), növények, speciális „merch”-ök. A többfunkciós, sokféleképpen használt térben szakemberek, önkéntesek és a programok visszatérő résztvevői beszélgetnek arról, mi minden történt itt az elmúlt időszakban, és mi mindennek kéne még történnie ahhoz, hogy a programok hozzáadhassanak a környéken lakó (és esetleg távolabbról idelátogató) fiatalok mindennapjaihoz, egyúttal segítve őket abban is, hogy tudatosabban vegyenek részt a társadalmi folyamatok alakításában.

Hegyi Dóra művészettörténész és kurátor, a program kezdeményezője vezet körbe az elemeiben a berlini, londoni, amszterdami alternatív és színes közösségi helyek hangulatát idéző helyszínen, kezdve a bejárat előtti járdán: „A nyolcadik kerület közösségi költségvetéséből létesült a kerület több pontján úgynevezett mikropark, egy vagy több autó parkolóhelyén. A mi bejáratunk előtt lévő egy fiatal formatervező diplomamunkája, reciklált anyagokból készítette a mi igényeink alapján. A gyom is lehet értékes gondolatból kiindulva gyomnövényeket ültettünk bele egy workshop keretében.”

A több részből álló, magaságyást idéző, padokkal kialakított struktúra fölé a társadalmi aktivizmus különféle, Magyarországon égetően aktuális témaköreire reflektáló rajzos napvitorla került, ami egy szerb-német művészházaspár, Rena Rädle és Vladan Jeremić által vezetett műhelymunka keretében készült. Ez utóbbi a kreatív közélet elnevezésű, sok programot magában foglaló komplex projektjük részeként történt, akkor, amikor többek között az ADOM diákmozgalom, A Város Mindenkié civil csoport illetve a Magyar Helsinki Bizottság képviselői is megosztották tapasztalataikat.

A hely nem forradalmár-képző, de kétségtelen, hogy akik működtetik, hisznek a művészet társadalomformáló erejében; meg vannak győződve arról, hogy az aktív állampolgárrá nevelésre nagy szükség van minden társadalomban, olyanban pedig különösen, ahol a pogárok feje fölött zajló történésekbe való beletörődésnek hosszú hagyománya van. 

A kérdésre, hogy milyen módszerekkel dolgoznak együtt a programok résztvevőivel, Puszt Zsófia fotográfus és kritikai művészetközvetítő, a Lehetőségek tere munkatársa azt válaszolja: „Valójában kritikai művészetközvetítés, amit csinálunk. A kritikai pedagógia módszertanára támaszkodva olyan kérdésekkel foglalkozunk, amelyek társadalmi, aktivista vetülettel is bírnak.” Puszt Zsófia 2022-ben végzett az Universität der Künste Berlin Art in Context mesterszakán, ahol a ‘Művészeti munka Társadalmi Csoportokkal’ elnevezésű modult választotta. 

Szolidaritás és befogadás – ezek egészen addig csupán hívószavak maradnak, amíg egy hely nem kezd el valóban ezek alapján működni. Nem könnyű. De ki mondta, hogy az lesz?  

Az aktivizmust nehéz életben tartani, főleg ha nem vezet gyors eredményre. Bár 2021 óta mintegy 150 szemléletformáló programot valósítottak meg, melyeket 50 meghívott művész és szakember vezetett, és több száz fiatal vett rajtuk részt, a szervezők részéről kitartás kell a házban folyó események szervezéséhez és folyamatos életben tartásához. Jelenleg a térnek közülbelül 100 visszatérő résztvevője és 30 rendszeres klubtagja van. A klubtagságot Hegyi Dóra nemcsak az elköteleződésre ösztönzés miatt tartja fontosnak, hanem azért is, mert azt várja tőle, hogy a tagok is szerveznek majd további programokat illetve hívnak be résztvevőket. A horizontális szerveződés amúgy is jellemző eleme az ilyen jellegű formációknak.

A környék építészetileg, vizuálisan és szociálisan is összetett világa kihívásokkal teli. Nem elég helyben lenni, de el is kell érni, behívni azokat, akikkel progresszív gondolatokat, vizuális ötleteket vitatnának meg és/vagy együtt alkotnának, akiknek a megszokottól eltérő szellemi utakat kereséséhez nyújtanának (ingyenes) segítséget. 

„Nagyon nehezen érjük el az egyik fontos célcsoportunkat, a középiskolásokat” – mondja Hegyi Dóra. „Amikor nyitottunk, a 16 és 25 év közötti fiatalokat céloztuk meg a programjainkkal aztán a 16 és 35 év közöttieket, mostanra pedig elengedtük a korhatárokat, mert a diákokat az új rendelkezések miatt gyakorlatilag nem lehet elérni, nem mehetünk be az iskolákba. Civilként kapcsolatba léphetsz mondjuk a magyartanárral, ha van ismerősöd az intézményben. Például Puszt Zsófi photobook és fanzine műhelyéről is úgy értesültek a részt vevő fiatalok, hogy Zsófi barátja egy művészeti suliban tanít – amiből a környéken több is van –, ő hirdette ott meg. Elképesztően sokat dolgozunk azon, hogy megszólítsuk a sulikat.”

„Ebben az is benne van, hogy mi nem vagyunk szociális munkások, szóval nem az történik, mint amikor mondjuk a szociális intézmények utcai szociális munkásai az  utcán összeszedik a problémás gyerekeket. De tervezzük, hogy októberben, amikor  indul egy új klubunk, a Háztartási praktikák, közösségi felületeken nem fogjuk meghirdetni, csak a környéken. Most szerencsés a helyzet, mert több mint húszan jelentkeztek hozzánk önkéntesnek. Őket is szeretnénk megkérni, hogy segítsenek a toborzásban” – teszi hozzá Puszt Zsófi.

A kétszer nyolcvan négyzetméteren a tranzit.hu független kortárs művészeti hálózat ernyője alatt dolgozó szakemberek a kortárs művészet eszköztárával igyekeznek  párbeszédbe kerülni a környék sokféle adottságával, lehetőségeivel és hiányaival, és persze mindenekelőtt a lakóival. Az biztos, hogy a bérleti díjon, a működési költségeken és a szervezési feladatokon túl a csapatnak rengeteg invencióra, energiára, nyitottságra és nem kevés türelemre van szüksége.

A Lehetőségek tere enteriőrje két szintre, a szintek pedig több térrészre osztottak. „A szomszédban lakó Dekon építész stúdió tagjai pro bono segítettek abban, hogy a korábban itt lévő kozmetikai szalon helyén ez legyen” – mutat körbe Hegyi Dóra. „Letisztítottuk a teret, de meghagytunk néhány „sebet” is, és némi ipari esztétikát kapott a tér. Az emeletre vezető lépcsősor korlátja valójában egy installáció, Hatházi László és Antal Balázs közös munkája, amihez az emelet ipari állványelemeit, a földszinten különféle idomok kivágása után megmaradt alumíniumhulladékot használtak fel a művészek. A kész munkán pedig most a Tangly Hands és Csapó Ida képzőművész vezetésével a Lépcsőtér avatására készült horgolások és hímzések láthatóak.” 

Az emeletre vezető lépcső melletti falon látható néhány textilkollázs is, egy korábban vendégként itt járt kijevi képzőművész pop-up kiállításából és workshopjáról származó darabok. A vendég művész részt vett a tér nyári táborában egy műhely vezetőjeként. „Fiúk is varrtak, olyanok, akik addig soha nem nyúltak varrógéphez, tűhöz, és csodálatos melókat csináltak” – teszi hozzá Hegyi Dóra. 

Bár most, a születésnap alkalmával a házban korábban tartott számos workshopon készült művekből látható válogatás a falakon, vannak állandó elemek is, mint például azok a növények, amik Gosztola Kitti képzőművész és Árva Judit művészettörténész  workshopja keretében kertészeti szakközépiskolásokkal együttműködésben állandó helyet kaptak (Colonia Herbária. Közös terek – növényi szubjektumok). „Minden egyes általam tartott workshop más, attól függően, hogy milyen korosztályt szólít meg, mennyi időt ölel fel, illetve milyen kontextusban valósul meg. A Colonia Herbária projektben Judit és én leginkább facilitátor szerepben voltunk. Többek között arra kértük a résztvevőket, hogy helyezkedjenek egy általuk választott szobanövény pozíciójába, és ezt fogalmazzák meg szöveges formában. Mi kérdésekkel segítettünk, illetve felvetettünk több olyan tudományos, kulturális és egyéb vonatkozást, ami beindíthatja a fantáziát.” - mondja Gosztola Kitti, aki a tér egyik alapítója is.

Gosztola Kitti és Pálinkás Bence György nevéhez kötődik két, a térben megrendezett Vadkert utópia is, ami a művészek 2016 óta alakuló projektje. Egy idegenhonos, invazív növény, a japánkeserűfű  történetét használva a résztvevőkkel közösen azon elmélkedtek, hogyan lehetne harmonikusabb, élhetőbb viszonyt kialakítani a természettel. Ezekben a közösségi projektekben – ahogyan a szerzőpáros más workshopjain is – a tudásátadás történetmesélésen kereszül, performatív formában történik, illetve a résztvevők benyomásai, érzékszervi tapasztalatai révén. Hangsúlyos elem a vezetett imagináció; a közös alkotás zenéléstől kezdve szituációs játékokon át a kollektív mítoszképzésig számos formában megvalósulhat. „Persze a művész ötlete a kiindulópont, de én nagyon élvezem, amikor valódi tudáscsere jön létre a felek között” - hangsúlyozza Gosztola Kitti.

„Az az állításunk, hogy a művészeten, a kreativitáson keresztül lehet tanulni, tapasztalni”- mondja Hegyi Dóra. „A tranzit majd 20 évében folyamatosan kritikai művészettel és diskurzusteremtéssel dolgoztam, de az fejben marad. Idővel az érett meg bennem, hogy a fiataloknak szüksége van az élményalapú tanulásra, és menet közben kiderült, hogy nemcsak a fiatalok, hanem mindenki más is vágyik a közösségre, a részvételre, az együttlétre, a másféle tapasztalásokra.” 

A Lehetőségek tere heti háromszor van nyitva,  de sokszor hétvégén és este is, ha meghirdetett program van. Eredetileg szerették volna, ha a hely olyan lenne, ahova bejönnek tanulni, kávézni is, de ez egyelőre nem működik. Tervezik, hogy a homlokzatot kicsit láthatóbbá teszik, ami megint csak közös gondolkodás és kollektív munka folyamán fog megvalósulni.

„Hagyománnyá vált két művészeti workshop-sorozatunk, egy nyári és egy téli, Urban Camp illetve Túlélési stratégiák címen” – mondja Hegyi Dóra, miközben az emeletre tartunk. „Mindkettőt művészek és kulturális szakemberek vezetik, és ezeken a résztvevők olyan különböző témákkal foglalkoznak, mint amilyen a passzív és aktív élet viszonya, a poszthumán állapot, vagy a múlt, a jelen és a jövő kutatása. A legutóbbi téli szeminárium egyik alkalmát a Borsos Lőrinc művészentitás tartotta, és egy kollektív festő-workshop zajlott LÉGIÓ címmel. Ki is tettünk az akkor festékszóróval készült képek közül egyet ide a falra. Fent az emeleten festettünk egész délután. A tavalyi nyári táborban pedig az egyik napot a Kaos Camping két tagja (Hevesi Nándor és Vándor Csaba) vezette, ennek keretében a résztvevők kamerákkal fedezték fel a környéket, 1 perces kisfilmeket hozva létre, amiket most, a két napos születésnapi ünnepség alatt az egyik teremben is meg lehet nézni.” 

Közben benézünk az alsó szint leghátsó részébe is, ahol kitágul a tér, a két szintet egybe nyitották, itt kapott helyet a könyvtár is. „Ez egyben az iroda is, és az itt látható növények is az ezekre épült workshopok alkalmával kerültek a házba.”

A konyha előtti térben a hangulat kellemes, a sütik finomak, sok az érdeklődő. Nem is érezni, mennyi ötletelés előzi meg ezt. „Hosszú távú tervünk egy szomszédsági múzeum. Itt a közelben található a Józsefváros Múzeum, ami egy profi kerületi intézmény, a régi Józsefvárosi Galéria helyén nyílt meg. Ők tárgyakat gyűjtenek, mi inkább történetek gyűjtésére fókuszálnánk, különböző közösségekkel dolgoznánk együtt” – jegyzi meg Hegyi Dóra. „Kőbányán van egy hozzánk némileg hasonló kezdeményezés, a Deviszont Közösségi tér. Igaz, ott hasonló társadalmi közegből jövő fiatalok vannak, itt meg nagyon vegyes a társaság. De ez jellemző Józsefvárosra. Izgalmas, mozgásban lévő lakosság, sok a középosztálybeli fiatal is, családok gyerekekkel. Előbb utóbb megtalálnak minket. Mi itt leszünk.”