Artmagazin
full_004260.jpg
Kortárstánc élénk színekben

Van néhány fiatalabb alkotó és csapat a kortárstáncban, akik mindent picit máshogyan csinálnak, mint elődeik. A Trafó Nextfeszt címmel mutatott be egy válogatást idén januárban az „Y-generáció” darabjaiból, legközelebb pedig március 2. és 8. között találkozhatunk velük a dunaPart3 eseményein. Meglepő, hogy a táncszakma bizonyos szereplői – finoman fogalmazva – elzárkóznak attól a friss és laza koreográfiai nyelvtől, ami ezeket az előadásokat jellemzi. Ennek lehetséges okairól Králl Csaba egy kétrészes interjúban beszélgetett a nextfesztes alkotókkal a Revizoron. A tánckritikust arról kérdeztem, miben újít, vagyis mivel váltja ki a generáció a – ’80-as években már egyszer lejátszott – szemléletbeli vitákat, kitérve e darabok vizuális aspektusaira is.

full_004257.png
A Frieze trendjei

A New York Times szerint a dealerek és a gyűjtők már évek óta panaszkodnak, hogy túl sok művészeti vásár van a világon. A Skate's 2015-ös ez irányú kutatása kimutatta, hogy a jelenség túl van a csúcspontján: tavaly 1 032 792 ember jelent meg a világ különböző art fairein, 7,4 %-kal kevesebb, mint az azt megelőző évben. A 2014-es Frieze Art Fairről mi is beszámoltunk.

full_004223.jpg
„... ők felnőnek és ösztönösen fogják érteni, hogy mi a lényeg.”

Nemes Márton alkotásaiból nyílt kiállítás 2014. november 29-én a Paksi Képtárban. A bemutatóhoz kapcsolódó Kortársalgó című program apropóján beszélgetett vele Joó Julianna művészetközvetítésről, befogadásról és a közönséggel kapcsolatos gondolatairól.

full_004202.jpg
A RÁK BŐRÉBEN

A hetvenes években fénykorát élő amerikai land art egyik atyaúristene tévedt Budapestre, de majdnem hogy észrevétlen. Alan Sonfist Orosz Márton meghívására érkezett, az alkalom pedig egy kamarakiállítás volt a mindjárt záró Szépművészeti Múzeum 19. századi gyűjteményének kis oldaltermeiben.

full_004181.jpg
Ragasztócsík

Imént mondta nekem valaki, hogy egy fél délutánt bíbelődött el a ragasztócsíkkal. Leragasztotta, mire az nem tapadt oda rendesen, ezért feltépte, majd újból odatapogatta, szépen, akkurátusan, hogy az végre a kívánt helyen maradjon. Idegtépő volt – mondta, és láttam rajta, hogy tényleg megviselte a dolog. 

Olyan ez, mint amikor az ember hazát vált. A kivándorló ragasztócsíkja leválik a megszokott tapadási felületről, s végül is, élete további részében azzal lesz kénytelen elbíbelődni, hogyan ragassza magát az új helyre, majd vissza. Mindeközben pedig számtalanszor kell megélnie, hogy hiába tapasztgatja magát, folyamatosan fel-felválik a felületről. Nem ragad eléggé oda.

full_004175.png
A háttérvetítések vége

A koncepciózusan létrehozott (vetített) technikai kép és a színpadi jelenlét kreatív összeolvasztása új utakat nyit az előadóművészetben. A Trafó 2014-es repertoárjának két legizgalmasabb ilyen tematikájú előadását vizsgáltuk: a Diespace 3.0-t és a Deep Dish-t.

full_004158.jpg
„Itt minden elem átfedésben van egymással” // 'But each element overlaps with each other'

Interjú két nyelven Ulbert Ádámmal, az Artmagazin díjas Trapéz Galéria művészével 2014-ből.

//

An interview in English and in Hungarian with Adam Ulbert, artist represented by the Artmagazin Award winner Trapéz Gallery in 2014.
 

full_004156.jpg
„A táj mindig sokkal inkább az alkotó és a befogadó műve, mintsem a természeté”

Aki csak egy percre is kilép a karácsony bűvöletében nyüzsgő, harsogó és túlvilágított budapesti városi térből, két olyan tájélménnyel lehet gazdagabb, amihez foghatót sok pénzért sem kínálnak az utazási irodák. Igaz, mindkét esetben virtuális utazásra invitál a galériatér, viszont a kaland sem előkészületet, sem poggyászt nem igényel. Az aszketikusabb alkatú, minimalista gesztusokat előnyben részesítők a Képíró utcai Laborból startolhatnak, míg a Higgs Field tája egzotikummal, technikai perfekcionizmussal, és leheletnyi luxus-feelinggel kecsegtet.

full_004143.JPG
Álmok és emlékképek

A Viltin Galériában kiállító négy fiatal festő művei között első ránézésre nehéz párhuzamot találni, ahhoz azonban nem elég sokszínűek, hogy ne bukkanjon fel semmiféle rokoni szál. Nincs szó egységes állásfoglalásról, témáról, vagy hangulatról, mégis érzékelhető egy mélyebb síkon mozgó, közös világ a festők munkáiban. Álmok, látomások és emlékek egyvelege hozza létre azt az egységes atmoszférát, amely keretbe foglalja a kiállítás elemeit.

full_004069.jpg
… non troppo - ahogyan az idő megmozdul

A 2B Galéria kiállításaival hosszú ideje teret biztosít az egyes művészeti ágak határterületein mozgó kezdeményezések megismerésének, ezen belül is kiemelten foglalkozik a vizuális és auditív művészetek között létrejövő kapcsolatok kutatásával. Ez a vállalás találkozik most egy izgalmas kurátori tematikával. Böröcz László családokat bemutató sorozatának 15. állomásaként Kurtág György és fia, ifj. Kurtág György, valamint a videóművész unoka, Kurtág Judit alkotófolyamataihoz juthatunk egy lépéssel közelebb úgy, hogy a közös vizsgálati alapot zene biztosítja.

full_004040.png
Egy szoboravatás margójára

2014.október 10-én Párizsban a X. kerületi rue du Chalet közparkjában ünnepélyes keretek között felavatták a Société Réaliste magyar-francia művészpáros által alkotott Waiting for the Mo(nu)ment 2014-2045* című köztéri művét, amely Jean és Marie Moinon francia házaspár emléke előtt tiszteleg. Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy munkája nem aktuális kormányzati akarat révén, hanem civil kezdeményezés eredményeként született.
 
És hogy hogyan is történt ez az egész? 
 

full_004025.png
A legtöbb - műtárgyvadászat

Az FKSE éves kiállításának másnapján a nyakamba vettem a várost, és az idén negyvenegy, jobbára belvárosi helyszínen megrendezett kiállítás felfedezésébe kezdtem. A művek október 1. és 19. között – a néhány hagyományos kiállítótértől eltekintve – olyan változatos helyeken tűnnek fel Budapesten, ahol többnyire nem találkozhatunk kortárs képzőművészettel, vagy legalábbis nem ilyen formában: üzletekben, szolgáltatóegységekben, utcákon.

full_003999.JPG
Viennafair 2014

A bécsi vásárt, a Viennafairt idén rendezték meg tizedszerre. Akár jubilálhattak is volna, pezsgős vödrökkel és tűzijátékkal, de csak tették a dolgukat, mint rendesen. Három évvel ezelőtt orosz befektető-milliárdosok megvették az egész céget, kineveztek két dinamikus kurátoramazont, hogy trendi New York-i fazon szerint fogalmazzák újra a fair arculatát. Ezt kemény kézzel le is vezényelték – majd kilépett az egyik orosz milliárdos (a második évben), és lelépett az egyik igazgató (idén, egy hónappal a vásár kezdete előtt), de maradt a fiatal, kazahsztáni születésű Christina Steinbrecher-Pfandt. Itt épp nagyonkék szerelésben pózol a vásár nagyonkék felirata előtt (az egész Viennafair idén ebben a nagyonkék arculatban tobzódik):

full_003989.png
Emlékmosoda

Két nő állít ki a 2B Galériában. 
Két nő saját élethelyzetéből kiindulva reflektál más nők életére. 
Munkáikat – konkrét és átvitt értelemben is – a hiány ábrázolása köti össze. Mindkét sorozat valamilyen veszteség feldolgozásával foglalkozik, az egyik családi titokra keresi a magyarázatot, a másik egy szakítás utáni talpraállás lépéseit jeleníti meg. 

full_003973.png
Parádé Arles-ban

A sokkoló kiállításairól is ismert Les Rencontres d'Arles fotófesztivál két hónapjára a dél-franciaországi kisváros teljesen átalakul: a 12. századi kápolnáktól kezdve a múlt századi gyárépületeken át a római kori arénáig majd minden arles-i tér a nemzetközi találkozó helyszínévé válik. A nagyszabású rendezvény sajátos hangulatához a meleg nyári esték, a népviseletbe öltözött lelkes helyiek és a város bárjai előtt óriási vájdlingokban gőzölgő paella is hozzájárulnak.