Száguldó Riporter
Lássunk rá!
2011-ben Oltai Kata független kurátor és Nánási László fotográfus nagyszabású projektbe kezdett a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) alkotóival és különböző budapesti non- és for-profit galériákkal. Az ÁTLÁTÁS program célja az volt, hogy pályakezdő kurátoroknak és fiatal, a fotó médiumával dolgozó alkotóknak teremtsenek lehetőséget az együttműködésre, professzionális környezetben. Bejött.
Világhírű kortárs magyar képzőművész?
Augusztus 20-a óta a New York Times blogjától kezdve a különböző külföldi internetes művészeti portálokon át fokozatosan terjed a Jeff Koons retrospektív kiállításon történt „vandálakció” híre. Az illusztrációként közölt képeken fémfogsorú, napszemüveges, ősztarajú személy pózol győzelmi mámorban a falra lövellt azonosítatlan eredetű, piros folyadékból formált X és az alatta olvasható írás előtt: MONTY CANTSIN WAS HERE AUG 20 / 20 K.
Scarpa gumikacsával
Az Artmagazin stábja régi betonrajongó, így minket nem is lepett meg, hogy a BETON (tavalyig DEPÓ néven futó) kurzus és workshop sajtóanyagában végre leírva olvashattuk, hogy a beton nemcsak könnyen kezelhető, multifunkcionális, de kifejezetten szexi anyag is. A beton szürkéje elegáns, tiszta és kifinomult: ha selymesen sima, akkor finoman csiszolt kőfelületre, olykor kerámiára emlékeztet, ha rusztikus és a zsaludeszka lenyomatát őrzi természetes, nyers szépségével hódít.
ARTplacc-anziksz 2014
Az ARTplacc úgy van a képzőművészettel, mint Mohamed a heggyel - ha nyáron panganak a múzeumok és nyári szünetre bezárják ajtajaikat a galériák, akkor menjen a képző- és előadóművészet a nyaralókhoz. A fesztivál szervezői immár negyedik éve érzik magukénak ezt a missziót, és kulturális produkciók garmadáját hívják a Tihanyi-félszigetre nyaranta.
MEMENTO BUDAPEST
Ismeretlen eredetű brit hányás – olvashatja magyarul és angolul a gyanútlan kíváncsiskodó a Király utca 36. kapuja melletti házfalon, az általa felfedezett emléktáblán. A műfaj emelkedettebb formáinak is megfelelő módon, a szöveges megemlékezést tárgyának ábrázolása teszi szemléletesebbé. A patinázott bronz hatását keltő tábla akkurátusan elkészített csapda: az avatatlan szem számára elsőre tiszteletet parancsoló és tekintélyt sugárzó emléktáblának tűnik, amivel azonban a rajta látható felirat és „ábrázolás” sehogy sem egyeztethető össze. A kortárs művészetben járatlan járókelő zavarban.
Folyamatos múlt
A Fészek Művészklubban megrendezték a szezon legizgalmasabb kortárs kiállítását. Művészettörténelmi mélyfúrás egy valóságos időkapszulában. A Folyamatos múlt szétszálaz és gubancol, kockafotelek és munkásszobrok között.
Gallery hopping 2014. 06. 09-15.
Napok óta a hideg zuhanyok, a csöppenő fagylaltok, az izzadásgátlók és a kibírhatatlan vonatutak időszakát éljük. Itt a nyár – kivételesen akkor jött, amikorra vártuk. A művészeti közeg egy kis része azonban nemcsak a melegrekord miatt verejtékezik mostanában. A végzős művészhallgatók hagyományosan a naptári év közepén, a legkiválóbb strandidőben védik mesterremekeiket és adnak számot tanáraiknak egyetemi szintű művészettörténeti és művészetelméleti tudásukról – szigorúan légkondi-mentes termekben.
Demokratikus felforgatás
Christoph Schlingensiefet a fájóan korai halála után róla megjelent legátfogóbb kötet „összművészként” határozza meg, a szónak nem a Richard Wagner-i értelmében. Ugyan intenzíven foglalkoztatta a Wagner-életmű, és a 2000-es évek közepétől létrehozott animatográfjai csakúgy, mint operarendezései értelmezhetők a bayreuthi Festspielhaus esztétikájának médiatechnológiai újragondolásaként, esetében e fogalom inkább azért találó, mert az összes vizuális művészetben otthonosan mozgott.
Természetrajz
Természetrajz címmel nyílt a Faur Zsófi Galéria májusi kiállítása, a Gellérthegyről lezúduló virágzó vadgesztenyék tövében. A látványosan zöldülő Bartók Béla úton nem titkoltan a tavasz ürügyén sorakoznak fel az eleven növényzetet nem csupán zöld háttérként tételező, hanem a természeti környezettel, elsősorban a városi tájjal való ellentmondásos viszonyunkat feltérképező művészi álláspontok. Közös bennük, hogy választott tárgyukat a természettudományos módszereket idéző szisztematikus feldolgozásnak vetik alá és ebből kifolyólag mindegyikük sorozatban gondolkodik. Az egyetlen képbe sűrített filozófia hiányáért a témák és műfajok sokszínűsége kárpótol. Mert van itt minden: megcsonkított fák, mágikus csendéletek, kitömött denevér, intarziakép, Kunst-und Wunderkammer, és éjszaka a Földön.
Mesélj a kezeddel!
A Marionette Zoo egy Leap Motion technológián alapuló interaktív játék, ahol egy majom, egy T-rex, egy polip, vagy egy madár virtuális bábját mozgatva történeteket mesélhetünk el négy különböző grafikus mesevilágban.
Bircsák Eszter és Sipos Melinda Papp Gábort és Hajdu Gáspárt legutóbbi munkájuk mellett arról kérdezte, hogy milyen ma interaktív művészeti installációk alkotóiként élni Magyarországon.
Muki, a fless
Mondja nekem Cé, hogy maradtak nekik az előadásról újsággalacsinnal megtöltött kukazsákok, kérdi kellenek-e, mert ha kellenek, menjek érte, vigyem haza Isten hírével,
hát, Haver, hülye leszek ott hagyni, mondom neki, hogy elhozom tőlük ide hozzánk, a nyolcba,
hozom, útközben egy zsák frankón kilyukad mikor hazafelé elzakózok a bringával,
és ahogy megállok ott, hogy csomót kössek a szakadt zsákra nézem, ahogy folyik ki a galacsin a lyukon át, a zsákból,
olyan mintha a bele folyna ki,
mire hazaérek, ebből hulla lesz,
mutatom, mit hoztam, flesselik a többiek is, hogy tényleg jó lesz,
Andi madzaggal köt neki nyakat meg végtagokat, felöltözteti, így már tisztára az öregre hasonlít a másodikról,
nevet kell adni neki – legyen Muki, mondják – amiért ráflesseltem, hogy a kukazsák emberszabású...
Bartha Máté - Kozma Andrea: Cím nélkül, 2014
Nem lesz könnyű
Március 30. és április 27. között zajlott a Műcsarnokban a Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, amelyet az intézmény weboldala a példaszerűen létrehozott blog szerzői méltán ünnepeltek: „Tavaly is volt, idén is lesz!...”. Ezeken az online felületeken a díj történetéről, aktuális missziójáról, zsűrijéről, a díjazottakról és alkotásaikról az olvasók bőséges információkat találhatnak. S bár a kiváló alkotók kiváló műveinek elemzése és értelmezése lenne egy kritikus feladata, én inkább arról írok, hogy egy pályáját elkezdő fiatal képzőművésznek a mai magyarországi kontextusban milyen ideológiai és egyben praktikus dilemmával kell szembenéznie.
Kettős kiállításenteriőr a Derkovits Gyula képzőművészeti és Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjasok kiállításán. Borsos János munkája. Fotó: Műcsarnok
Vér és arany-vécékefe
Pimasz dolog ez a történelem, megy el mellettünk, rá se nézünk, holnap már tanulni kell. A kijevi események nyilván a történelem részei lesznek, ősz tanárok mutatják pálcával a teret, be kell magolni a februárt, mellette a források, benne a villával, hajó a kertben, antilopok a házi állatkertben. A fotósok itt csak látszólagos mellészereplők, hazaküldik a képeket, és mennek más háborús övezetbe, a lételemükbe. Bielik Istvánnak, az összeütközések fotósának, Szíria után Kijev kicsit más, talán kevésbé véres.
Egy maszkos tűntető őrt áll a Hhrusevszkohó úton felállított barikádon Kijevben. Egy görög katolikus pap rózsafüzért rakott a fegyverére, miután megáldotta. Fotó: Bielik István
Hecc a köbön
Semmit sem értek. Már az intenció sem világos. „Szent-Iványi Réka fotói nem kívánnak provokálni, és mégis azt teszik, nem kívánnak ítélkezni és mégis megteszik” - így a falszöveg. De akkor mit kíván a művész, aki veszi a bátorságot és behatol egy Torgyán nevű transzvesztita férfi életterébe, egy másfél szobás panellakásba, ahol az ötven év körülinek tűnő férfi együtt él az anyjával, a kutyájával és a macskájával. Hát ez homályos.
Szent-Iványi Réka: Untitled sorozat, 2012-13