(vö.)
A vesd össze (vö.) kiállítással lezárult Esterházy Marcell művészetének egyik jelentős korszaka, ami nagy megkönnyebbülés lehet a művésznek – a lelkes hívek viszont izgatottan várják, mit hoz a jövő. Az elmúlt évek során keletkezett, jelenleg az acb galéria tereibe összeterelt komplex műtárgyegyüttes kirajzolja a (személyes) múltfeldolgozás folyamatát és rávilágít annak nem annyira kíméletlen, mint inkább bele- és együttérző attitűdjére.
Caprices de Berlin
Berlin nem titkolja múltját és Berlin felett az ég sem ártatlan. 2012-ben Kerezsi Nemere kilenc hónapot töltött Berlinben. Egy-egy történelmileg terhelt helyet, egy-egy épület, emlékmű helyszínét kereste fel, az a feletti égbolton megjelenő légköroptikai jelenséget lefényképezte, majd saját képeihez régi képeslapokat társított. Így született a berlini capricciók két sorozata, amely november 15-ig a Kisteremben látható.
Az államtól független kultúra tere
Nemes Attila a magyar kortárs művészeti szakemberek között elég rendhagyó életutat mondhat magáénak. A kilencvenes években Kaliforniában tanult, az ELTE-n művészettörténetet végzett, és média és kommunikációs tanulmányokat is folytatott. Számos kiállítás köthető a nevéhez, például a Szappanopera és az Elhallgatott Holokauszt a Műcsarnokban, vagy a Re:orient a 2006-os Velencei Építészeti Biennálén, de mindezzel párhuzamosan, összesen tíz éven át egy kommunikációs cég, a Sygma stratégiai vezetőjeként, majd program tanácsadójaként is tevékenykedett. 2007-ben részt vett a Kitchen Budapest (KIBU) elindításában, ahol ma is szerepet vállal, de ezen kívül a Fictionlab alapító igazgatójaként és a Based on Pig projekt vezetőjeként is találkozhatunk a nevével. Nemes Attilával én is dolgoztam együtt kiállításokon több alkalommal, így amikor nemrég azt olvastam, hogy az Andrássy úton nyílt új luxusáruház, az Il Bacio di Stile őt kérte fel egy kortárs művészeti gyűjtemény létrehozására, biztos voltam benne, hogy jóval többről van szó, mint egy butik kicsinosításáról.
ART-LOVES-DESIGN
A 10 éves Artmagazin a NORAWINKLER&Co, valamint a L’OFFICE+Art közreműködésével a 10 éves Design Héten – stílszerűen – egy szabad asszociációs módszerrel párosított, színes, szubjektív és magával ragadó kollekció összeállításával mutatta be a képzőművészet és formatervezés inspiratív együttműködését. A negyvenes évekből származó kecses Zsolnay citromfacsaró, múzeum shopokból ismerős festmény-kendők, Calder mobiljainak alapformájára rímelő Alessi kávéskészlet, karkötővé avanzsált Mondrian és a hatvanas évek Gorka mániáját tükröző kerámiák mellett kortárs műalkotások (többek közt Karácsonyi László csodás dobozművei), fiatal iparművészek és divattervezők alkotásai egyenrangú tételként kerültek terítékre az Art-Loves-Design aukción. A L’OFFICE Paulay Ede utcai konferenciatermében a szombat (október 5.) délután 5 órára meghirdetett aukcióra gyülekezők közül csak a legóvatosabbak biztosítottak maguknak ülőhelyet, s hogy milyen jól tették, akkor derült ki, amikor Winkler Nóra a zsúfolásig megtöltött teremben felkonferálta az első tételt.
Egy saját hely. 4. rész: Múzeum Szalon
„Ki tudja a ma esti jelszót? Senki sem emlékszik rá, hogy mi volt? Mondjuk amúgy se kéne felcsöngetni, mert már elkezdődött a koncert... akkor hívjuk fel Sárit!” Múzeum körúti bérházba lépünk be, tervezője nem kisebb név, mint Ybl Miklós. Az első emeleten két és fél éve működő szalonba tartunk. Ember Sári fotóművész nagyszülei régi lakásában vágott bele barátaival az életmódváltásba: a háborítatlan magánélet helyett mással szerették volna megtölteni a kihasználatlanul álló, hatalmas szobákat. Eleinte a barátok jöttek zenélni, aztán már színészek is csatlakoztak. A közönség pedig egyre gyarapodott; mára kilencszáz fős levelezőlistájuk van. Más felületen nem elérhetőek – Sári szerint „ennek van egy bája, hogy egy csomó ember ismeri hallomásból, és nem lájkolásból”. Bemutatunk egy „saját helyet” – a szó legszorosabb értelmében.
Design Hét Budapest
Idén már 10 éves a szeptember 27. és és október 6. között zajló Budapesti Design Hét!
Ezúttal Olaszország a díszvendég, az esemény központi hívószava pedig a design más tudomány-, művészeti és üzleti területekkel való kapcsolódását jelző „metszéspontok”. A közel 200 helyszínen zajló esemény keretei között a kiállításokon, konferenciákon, workshopokon és beszélgetéseken túl városban biciklizés, gasztrotúrák és helytörténeti séták bátorítják a közönséget, hogy megismerje a kreatív ipar hazai képviselőit. Kedvcsinálónak beszámolunk Jan Gehl előadásáról, beszélgettünk a Metszéspontok c. kiállítás kurátorával, napokra lebontott programajánlónkat pedig itt találjátok.
Egy saját hely. 3. rész: Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató
Az utóbbi években Magyarországon is beinduló gasztroforradalom és közösségi kert-láz is garantálhatta, hogy a Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató – amely a Chimera-Projecthez hasonlóan szintén a Klauzál tér kulturális kínálatát gazdagítja – gyorsan népszerű lesz. A hely lassan első születésnapját ünnepli: 2012 szeptemberétől találkozhatunk a családi tulajdonban levő üzlethelyiségben a zöldségek, egzotikus alapanyagok, fűszerek, házi lekvárok mellett kortárs művészettel is. Itt a párhuzamosan zajló tevékenységek nem úgy tartják fenn egymást, mint a cikksorozatunk előző részében bemutatott Chimera esetében – de kétségtelenül segítik egymást, hiszen a sokféle működés és a sokszínű programok változatos közönséget vonzanak.
Bloom a teraszon
Leopold Bloom azért lett a díj neve, mert az ír James Joyce Ulyssesének főhőse magyar származású, a díj pedig az ír-magyar kulturális együttműködés eredménye. Progresszív művészet, utazás, nemzetköziség – ezek a fogalmak ugranak fel, amikor a Maurice Ward Group ír nemzetközi szállítmányozási cég az ACAX-Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Irodával és a Ludwig Múzeum támogatásával alapított Leopold Bloom Díjára kattintunk, amely a magyar képzőművészek külföldi bemutatkozását, illetve nemzetközi karrierjét kívánja előmozdítani. Konkrétan pedig európai viszonylatban is jelentős összeget, 10.000 eurót ítél oda a pályázat nyertesének, s emellett hozzásegíti egy külföldi kiállításhoz. A tavaly első ízben kiosztott díjat – amelyet akkor Batykó Róbert kapott – a zsűri idén Nemes Csabának ítélte. A díjátadóra szeptember 6-án, péntek este került sor a Ludwig Múzeum teraszán.
Egy saját hely. 2. rész: Chimera-Project
Az elmúlt pár év független kortársművészeti kezdeményezéseit bemutató cikksorozatunk második része a Chimera-Projectről szól. Továbbra is arra kerestük a választ, milyen modellek mentén képzelik el a pályájuk elején álló fiatalok egy állandó művészeti helyszín működtetését? Milyen válaszokat adnak a függetlenek körében olyan gyakori, a hosszú távú fenntarthatósággal összefüggő kérdésekre? A Chimera működésmódja leginkább azért érdekes, mert a hazai közegben szokatlan módon kombinálja az üzleti és a non-profit tevékenységet. Ez azonban nem az egyetlen rendhagyó ötletük a „helycsinálásról” – igyekeznek minél inkább kitágítani a galériához hagyományosan kapcsolódó szerepkört, és egyfajta platformként is funkcionálni.
Háj-pillecukor-almadzsem univerzum
A Common Jam akció keretében – a Közösségi méz projekt kézzel fogható műremekeihez hasonlóan – ehető műalkotás készítésére invitált augusztus 26-án Fajgerné Dudás Andrea és Szabó Eszter Ágnes. Fajgerné Dudás Andrea idén tavasszal egy bécsi rezidencia program keretében a MuseumsQuartier látogatóit etette-kényeztette, most viszont a hazai közönségen a sor: dús idomú önportréi keretében az elmúlt napokban hájdarálással egybekötött hájastészta kínálás, és pillecukorból öntött Vénusz elcsipegetése mellett nyilvános hájfestés is zajlott a Ráday utcai galériatérben. Az Art 9 Galéria Háj’m Grácia kiállításának nem ez az első és nem is az utolsó eat-art kísérő rendezvénye (augusztus 27-én kerekasztal beszélgetés is volt, 30-án pedig Karafiáth Orsolya közreműködésével záró performaszra kerül majd sor). Ezen a borús, esős hétfő délutánon azonban Dudás Andi és Szabó Eszter Ágnes vezetésével (aki sok éve foglalkozik úgy a befőzés, mint a közösségi művészet műfajával) köztéren található, de parlagon heverő gyümölcs hasznosítására indultunk.
Egy saját hely. 1. rész: Demo Galéria
Egy egyetemisták által vitt kisgaléria. Egy több lábon álló, a galériaszerepet újraértelmező vállalkozás. Egy zöldséges, ahol infografikától a városi méhészkedésig bármibe belefuthatunk. Egy nagypolgári lakás, ahol az unokák generációja a szalonélet szépségeit fedezi fel magának. Ami mindegyikben közös, az a saját hely megteremtésének vágya, és az a találékonyság, ahogyan szervezőik az ezzel járó feladatoknak nekiugranak. Az elmúlt pár év független kortársművészeti kezdeményezéseit bemutató cikksorozat első részében a Demo Galériáról lesz szó, és nemsokára jön a Chimera-Project, a Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató és a Múzeum szalon is.
Habzóbor és háziátok
Az idei Artplacc Tihanyban már a harmadik. Több, kifejezetten látványos helyszínen futnak a programok; a kortárs galériák, művészeti csoportok, illetve a veszprémi Vass Gyűjtemény standjai mellett a programot irodalmi események, videofesztivál, gasztroesemények, esténként koncertek, színház, partik színesítik. Tihanyszerte váratlan pontokon találkozni installációkkal és meglepően örömteli, hogy az Artplacc programfüzete ott van minden szálloda, kávézó, étterem pultján. Az esti bulik helyszíne, a régi kikötő nem lehetne hangulatosabb: jók a fények, a bár, a szobrok a parton, a sorban kirakott nyugágyak. Topor Tündével a megyitó napján, pénteken este tartottunk Artmagazin tárlatvezetést, amin sokan voltak, remélem ez a következő napokon is így volt.
A képek kora visszavezet minket a középkorba
Ősz Gábor katonai bunkereket és felhőkarcolók szobáit alakította át camera obscurává, hogy falnyi méretű fotókat készítsen. Fehérre festett egy parkot, hogy csakis filmes technikai módszerekkel eljátszhassa a napfelkeltét. Átfestette a műtermét úgy, mintha a valóság negatív filmen jelenne meg. Mire akar rájönni a Hollandiában élő, most a Ludwig Múzeumban kiállító művész, aki Antonioni Nagyításában a rejtélyes gyilkosság után kutató fotóséhoz hasonlítja munkamódszerét?
Hagyjátok abba a fúrást!
- Hagyjátok abba a fúrást! – Ezt egy kisfiú kérte, hogy hallani lehessen az egyik csapat előadását, míg a másik még ácsolt. Ez kb. össze is foglalja a lényeget, pláne hazai áthallásokkal. Csak akkor készülnek el a dolgok, ha nagyon összetart mindenki.
Tutaj színpad International
A Frieze, amely a világ egyik legjelentősebb kortárs képzőművészeti magazinja, ritkán foglalkozik budapesti kiállításokkal. Az online archívum egyetlen találatot sem ad fiatal magyarországi művész itthoni tárlatára a médium több mint húsz éves történetében. Ezért említésre méltó, hogy a magazin márciusi számában Katarina Šević Tutaj színpad című kiállításáról olvashatunk, amelyet 2012 őszén mutatott be budapesti kiállítóhelyén a Knoll Galéria.