Napos és borús világmodellek
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye a magyarországi művészet minden korszakát felöleli az államalapítás korától máig, a kalocsai királyfejtől Szűcs Attiláig. Talán érthető okokból, de az elmúlt évek legnagyobb költségvetésű és hírverésű, és egyben legnépszerűbb kiállításai – a szakmai programról beszélve – rendre a 19. század második felétől a második világháborúig húzódó időszak művészetét mutatták be. Az április végéig megtekinthető Világmodellek című kiállítással az intézmény egy új, a magyar művészet 1945 utáni tendenciáit feldolgozó sorozatot kezd. Facelifting vagy púder az orron? Révész Emese írása.
(A képen Csörgő Attila: Gömb-örvény 1., 1999. MNG)
Nem tűzijáték
Magyarország egyetlen, nemzetközi anyagot is gyűjtő kortárs művészeti múzeuma, a Ludwig Múzeum március 1. óta szakmai igazgató nélkül működik. Az EMMI csak aznap írt ki a pályázatot a pozíció betöltésére (amelyet tizenkét nappal később új kiírással cserélt le), döntés legkésőbb május 12-ig várható. Bár az országban dúló kultúrharc zajában ez nem evidens, sőt, alig kivitelezhető, az igazgató választás valójában remek alkalmat kínál a múzeum céljait, működési módszereit, hazai és nemzetközi stratégiáit meghatározó szempontrendszerek kialakítására és megvitatására. Ennek kezdőpontjaként Bencsik Barnabással, a múzeum volt igazgatójával beszélgettünk az ő víziójáról.
Múzeumnegyed újratöltve
2013. február végén Baán László miniszteri biztos és múzeumigazgató ismertette legfrissebb koncepcióit a pesti múzeumnegyedről. Az új múzeumok helykeresése még zajlik a Városligetben, akárcsak szakmai vágyaik listába szedése, de bizonyos alapegységek már tisztázódtak.