Az 5 legjelentősebb képzőművészeti esemény 2017-ben – Csanádi Judit szerint
Negyedik válaszadónk Csanádi Judit építész, Jászai Mari-díjas díszlettervező, a Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének egyetemi tanára, 2016-tól 2018. januárig az Egyetem rektora. Többszáz díszletet, térinstallációt tervezett itthon és Kanadában, ahol 21 éven át a National Theatre School of Canadán tanított díszlettervezőket. A Tér Szakrális Nyelve című kurzusa nemzetközileg ismert, Magyarországon a hallgatóival a Térnyelvi Tanulmányok címmel dolgozik a témán. 2009-ben Szöulban elnyerte a World Stage Design – négy évenként megrendezésre kerülő díszlettervezői – világverseny ezüstérmét három egri előadás (Grieg: Peer Gynt, Márton László: A nagyratörő és Az állhatatlan) díszletterveivel. 2011-ben a Prágai Quadriennálé nemzeti kiállításainak kurátori aranyérmese B. Nagy Anikó – kurátor – irányításával Árvai György, Csanádi Judit, Horgas Péter, Medvigy Gábor és Vargha Mihály alkotta tervezői csapat.
Már a kérdés feltevésének módja is közel áll hozzám: nem hiszem, hogy ma még érvényes tiszta képzőművészetről beszélni. Ez nem jelenti azt, hogy nem létezik megrázó, kiemelkedő festmény vagy szobor... PERSZE... A definíciós határok régen bomlóban vannak, végre egy valódi, szellemi határ, ami kitartóan foszlik és oldódik. A szellemi élet minden kor és minden társadalom identitása, s ebben a képzőművészet nem verbális nyelvén történő kifejezésmódoknak – mint a zenének, az építészetnek – elemi helye van. Önmagában a képzőművészet pedig nem is nagyon létezik. Most értem haza a Bernstein-maratonról, ahol nem csak Gershwinről derült ki, hogy jó festő is volt.
1. OFF-Biennále 2017
A legfontosabb „képzőművészettel kapcsolatos esemény” az OFF-Biennále volt. A több mint egy hónapig tartó eseménysorozat – a kiállításoktól a performanszokon, a vitaesteken és a koncerteken át – pontosan azt igazolta, amit bevezetőként leírtam: az alternatív szellemi élet műfajfüggetlen, s abban egyenrangú helye van mindennek. A kitaposott formák cipőt szeretnének váltani, sőt mezítláb is szeretnének utakat bejárni. Önmagában egy vitaest nem igazán képzőművészet, de a vitaest nélkül nem nyerheti el értelmét. Az egész hónap gazdagsága a múlt: értelmezések a jelenben – csöndesebben, lassabban – minden aktuális létproblémát körbejártak. Szuperizgalmas volt. A Centrális Galéria Gaudiopolis kiállítása eleven kapcsolat a Valahol Európában, Sztehlo Gábor, Makarenko és a Hős utca között. Színházi előadás, alkotótábor, képzőművészet, szociális elkötelezettség.
Valahol Európában, Cenrális Galéria, OFF-Biennále Budapest. Fotó: Az OFF-Biennále Budapest Archívuma / Végel Dániel
2. „Mentés másként...” – Mi marad az újmédia-művészetből? / Ludwig Múzeum
Hasonlóan szenvedélyes, izgalmat keltő „képzőművészettel kapcsolatos esemény” volt számomra a ludwigbeli „Mentés másként...” kiállítás, ami – ha jól emlékszem – a 60-as évek legvégétől mutatott fel „tárgyakat”, amelyek a különös összefüggésbe helyezés, a viccesség miatt nyerték el a képzőművészeti alkotás címüket... A Véres Film, St. Auby tyúkvérrel leöntött filmtekercse nem szépségével okozott örömet, hanem felidézte a nyomasztó kor abszurditásba vetett ellenállását – való igaz, sehogyan máshogy nem lehet ezt érzékeltetni. A Kónya Béla Tamás (kurátor) és Peternák Miklós (szakmai tanácsadó és társkurátor) rendezésében megvalósult kiállítás az újmédia-művészetek 45-50 év termésének múlékonyságának, drámai, technológiai eltűnésének és a megmentés sanszainak szentelte magát. Szuperjó lázító esemény volt egyben Waliczky, Forgách "ősrégi", már 15 évnél is idősebb művei kapcsán ott, közöttük lenni. A mi aktuális létkérdéseinket gyermeki kegyetlenséggel mutatta be: mi ez a pillanat?! Mi érvényes ebből? Ki ítéli meg, hogy érdemes-e menteni? Ki fogja megnézni, érteni? MI EZ? Tudunk-e jelen lenni az időben? Ezek az alkotások akkor kelnek életre, ha a figyelemmel teli teljes idődet rászánod... Félelmetes, hogy újkori tudásunk, alkotásaink eltűnnek, vagy éppen efemerségük az életük. Számtalan a kérdés...
"Mentés másként..." – Mi marad az újmédia-művészetből?, Ludwig Múzem. Fotó: facebook.com
3. Ország Lili életműve
Igazi nagy "csak kiállítás" Ország Lili életmű-kiállítása volt. Személyes elfogultság befolyásol: pályám legelején két éven át voltam asszisztense, s mondhatom barátja. A debreceni MODEM-beli szuperértő Farkas Zsófi rendezte kiállítás sokkal kisebb anyagból, sokkal többet mondó volt, s tényleg, átélő értésével felemelte korunk kincsévé Ország Lili műveit. Itt most szinte a teljes életművet minden szakaszával bemutatta a kiállítás, ami az első alkalom volt a 78-ban bekövetkezett halála óta. Óriási lehetőség és érdem.
A Magyar Nemzeti Galéria ezt a mérhetetlen gazdagságot – az installációs és értelmezési túlkapásoktól függetlenítve – megadatott sokszor-sokszor meglátogatni, kutatni, elveszni és élvezni. Biztosan az önmagáért való ereje miatt háborított fel az installáció alkalmatlansága, a téglafalas festmények alapjaként a Galéria „igazi" téglafalakat épített... JAJJJ...
Maga az életmű, a gyűjtemény korszakalkotó és egyedülálló egyszerre. Nem ismerek senkit, aki hasonlóan tiszta, magasra emelkedett, szavakat felülíró gondolkodáshoz méltó, s így minden pillanatban jelen idejű, azaz eleven életművet hozott volna létre. A GONDOLKODÁS van jelen benne. Talán Pilinszky, a jó barát. Így aztán nagy beszélgetések, óriási viták tanúja és résztvevője voltam a helyszínen, és utóbb szerte a városban. A Labirintus "előszobája" volt ott az egyik ilyen helyszín, majd a labirintus végigjárása után már nem lehetett helyünket megtalálni.
Árny a kövön – Ország Lili művészete, Magyar Nemzeti Galéria. Fotó: facebook.com
4. Nyit a Képző!
A Képző! Hagy legyek büszke, idén január közepéig voltam az Egyetem rektora, s társaimmal nem egészen két év alatt elértük, hogy KINYITOTT A KÉPZŐ. Kiállításaink eseménysorozatokká fejlődtek, így jelentősen megnövekedett számú látogatóink között már nemcsak klasszikus tárlatnézőket találhattunk, hanem orvosok, tanárok, egyetemisták, s főleg mindenféle népeket köszönthettünk.
A Nyomhagyás : nyomtatás - Maurer Dóra grafikai munkássága 1955-1980 című kiállításunk tárlatvezetésein százak vettek részt, maga Dóra – Révész Emese kurátorral – több vezetést is tartott, hihetetlen élvezet még csak visszaemlékeznem is e pár hónapja történt kalandokra. Az alkalomhoz Maurer-konferenciát is szerveztünk, amire beférni alig lehetett. A kiállítás Maurer nyomatait, grafikai munkásságát mutatta be, s olyan rendezésben, hogy sok soha nem látott anyag került teljesen új értelmezésbe, így megértésbe is.
Maurer Dóra tárlatvezetése a Nyomhagyás : nyomtatás - Maurer Dóra grafikai munkássága 1955-1980 című kiállításon, Magyar Képzőművészeti Egyetem .Fotó: Csipes Antal
5. Bornemisza Eszter – Kapcsolódások / Artus Galéria
Az Artus Kortárs Művészeti Központ a régi Budai Fonó gyárépületében, a Fonó Budai Zeneház mellett található. A Goda Gábor vezette mozgásszínházi társulat több mint 30 éve működik, s a hatalmas épületben képzőművészeknek is biztosítanak műtermi és kiállítási lehetőséget. A festők, szobrászok, s miegymás, gyakran keverednek alkotói kapcsolatba a színtársulattal. A volt gyárépület terei LENYŰGÖZŐEK, egymásba átfonódó terei, külső-belső helyszínei, megvilágítottsága egyedülállóan monumentális kiállítóhelyszínek.
Bornemisza Eszter matematikus, textil- és papírművész. Pályája 1989-ben indult, amikor együtt alapítottuk barátainkkal az egyik első alternatív iskolát, a Rogerst. Zászló kellett... Azóta rövidesen matematika PhD, és a textilművek korszakai jelentik lábnyomát. Monumentális műveit most láthattuk először méltó térben kiállítva. A VÁROS rétegei, hálózatai, történetünk lenyomatai, kötelékei, s a múlt otthonosan kegyetlen jelenléte inspirált minket többszörös beszélgetésekre a kiállításon. Sok visszhangzott Ország Lili rétegeiből...
Enteriőrfotó - Kapcsolódások, Artus Galéria. Forrás: facebook.com
6. INDA Galéria
Tudom, hogy csak ötöt szabad, de nem állhatom meg, hogy erről az otthonos lakásgalériáról ne szóljak. Eperjesi Ágnes D. 365 napja kiállítása Bene Tamás térből kiszorító betonasztallap installációjával, majd Kicsiny Balázs Csavargó ébredése a kifosztott képtárban című kiállítása számomra kimagasló, örömteli élmények voltak – az Inda mindig vibráló helyszíne a vitáknak, találkozásoknak.
Enteriőrfotó – Eperjesi Ágnes: D. 365 napja – installáció az INDA Galériában. Fotó: Sulyok Miklós © Eperjesi Ágnes, INDA Galéria